Az utóbbi hetekben mintha a szokásosnál feszültebb lenne a légkör a parlamentben, és ingerültebben reagálnak egymás kritikáira a kormánypárti, illetve ellenzéki politikusok. A Fidesz kedden kivonult a plenáris ülésről. Ön miben látja a feszült viszony okát?
– Erre akkor tudunk választ adni, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy mire vezethető vissza a kormánypárti politikusok ingerültsége, hiszen az ellenzéki oldalon ennek nyoma sem volt ezen a parlamenti napon. Az első szavazásokból világosan kiderült, hogy az MSZP visszatért a korábban rögzített megállapodáshoz, így elhárult az európai uniós alkotmánymódosítás elfogadásának akadálya. Hasonlóan alakult az afganisztáni misszió sorsa is, miután a kormány elfogadta a Fidesz javaslatát, hogy ne harcoló, hanem egészségügyi alakulatot küldjünk ki. Nem volt tehát olyan a hangulat, hogy a Fidesz-frakciónak ki kelljen vonulnia az ülésteremből. A kivonulás Bárándy Péter minősíthetetlen stílusának volt a következménye. A kormánytagok ingerültségének több oka is van. Az egyik az, hogy a szocialista párt politikusai rájöttek: kimerültek annak a kormányzati magatartásnak a tartalékai, amelyet az előző nyolc hónapban bemutattak. Ami a május óta eltelt időszakban történt, az nem más, mint pótcselekvés. A Medgyessy-kabinetnek ugyanis sem gazdaságpolitikája, sem társadalompolitikája nincs, és ezért nem volt Koppenhágában sem világos tárgyalási stratégiája.
– Ezt mire alapozza?
– A kabinet nem tud választ adni arra a kérdésre, amelyre az Orbán-kormány komoly viták, szakmai megfontolások után megtalálta a megoldást: hogyan lehet olyan gazdaságpolitikát megvalósítani, amely egyszerre eredményezi a költségvetési hiány, az infláció és a munkanélküliség csökkenését, ugyanakkor a GDP, az életszínvonal és a nyugdíjak folyamatos emelkedését. Ehhez képest mi is történt az MSZP–SZDSZ-kormány eddigi működése alatt? Kismértékben emelkedett az infláció, egekbe szökött a költségvetési hiány, nőtt a munkanélküliség az előző hat hónapban, a béremelésekre pedig lényegében azt a pénzt költötte el a Medgyessy-kabinet, amelyet az Orbán-kormány megspórolt. Medgyessy Péter azt ígérte, hogy 300-400 ezer új munkahelyet fognak létrehozni, hogy jövőre 4,5 százalékos lesz a GDP növekedési üteme, és a nemzeti jövedelem növekedésével arányosan emelkednek majd a bérek. Sőt ígérete szerint bizonyos foglalkozási csoportok, így a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók bérei négy éven át messze az országos átlag fölött növekednek majd. A valóság ezzel szemben az, hogy miközben 25 százalékos reálkereset-növekedést ígértek négy évre, addig László Csaba pénzügyminiszter már most csak 15 százalékról beszél. Azt ígérték, hogy a nyugdíjak vásárlóértéke egyre magasabb lesz. Az Orbán-kormány idején a nyugdíjak reálértéke 16 százalékkal nőtt, a Medgyessy-kormány azonban négy évre mindössze 8 (!) százalékos emelkedést tervez.
– Azzal sem tud mit kezdeni a koalíció, hogy várhatóan még a következő esztendő nagyobb részében is gazdasági pangás lesz a világban. Ezt ellensúlyozni ugyanis csak akkor lehetett volna, ha az Orbán-kormány által beindított belső gazdasági motorokat nem állították volna le.
– A másik, ami nyomasztó lehet a kormánypárti képviselők számára, hogy olyan költségvetést készülnek elfogadni, amely saját magukat is rendkívül nehéz helyzetbe hozza. Bár a szocialista párt frakciójában ülő polgármesterek például fegyelmezetten megnyomták a szavazógombot, maguk is biztosan tudják, ha jól utánaszámoltak, hogy a következő esztendőkben az önkormányzatok „fekete évekre” számíthatnak.
– A rendkívül magas, kilencszázalékos államháztartási hiány miatt várható-e jövőre valamilyen megszorító csomag?
– Most is az infláció elszabadításával próbálkozik a Medgyessy-kormány, amit már 1995-ben is alkalmaztak. Ráadásul a szocialista–szabad demokrata koalíció ezt sunyi módon készíti elő, mert Járai Zsigmondra, a Magyar Nemzeti Bank elnökére mutogat, őt téve felelőssé azért, hogy nem tud eredményes gazdaságpolitikát megvalósítani. A valóság azonban az, hogy Járai Zsigmond alkotmányos kötelezettségének tesz eleget, amikor a forint értékállóságát védi. A jegybank elnökének más gazdaságpolitikai feladata nincs is, a többit a magyar kormánynak kell megoldania. Az egyéb gazdaságpolitikai eszközök ugyanis mind a kormány kezében vannak. Járai Zsigmondot felelőssé tenni a saját eredménytelenségükért – ez jól láthatóan annak a látszatpolitizálásnak a része, amelyből bőven kaphattunk az utóbbi hónapokban ízelítőt. Emögött nagyon veszélyes politikai szándék húzódik meg: a kormány az infláció felpörgetésére készül, hogy ezzel többlet-adóbevételekre tehessen szert, és így fedezni tudja a költségvetés hiányát. Ez életveszélyes próbálkozás, hiszen a kabinet nem állhat az áremelést követelők, a forint ellen spekulálók pártjára. Ha a kormány úgy gondolja, hogy az exportálóknak segíteni kell, akkor találja meg az ennek megfelelő gazdaságpolitikai eszközöket. Javaslom, hogy porolják le a Magyar Közlöny egy évvel ezelőtti aktuális számát, abban találnak olyan rendelkezéseket, amelyek az exportálók helyzetén kívántak javítani.
Az Európai Uniónak jó üzlet a bővítés
– Komoly vita folyt a napokban a koppenhágai uniós megállapodásról is. A közvéleménynek úgy tűnhet, hogy az ellenzék a kákán is csomót keres, amikor eredménytelennek ítéli a magyar delegáció munkáját. Miből gondolja, hogy a polgári kormány sikeresebben tárgyalt volna?
– Egyvalamit biztosan tudunk: az Orbán-kormány 24 tárgyalási fejezetet zárt le, és ez semmilyen belpolitikai vihart nem váltott ki. Azt is tudjuk, hogy az Európai Unió januárban fogalmazta meg a mezőgazdasági és a költségvetési politikával kapcsolatos álláspontját, tehát az Orbán-kormánynak nem volt lehetősége arra, hogy érdemi tárgyalásokba bocsátkozzék. Amikor az unió nyilvánosságra hozta az első adatokat az agrártámogatásokról, Medgyessy Péter, Kovács László és Horn Gyula is azt mondta: az unió ajánlata méltánytalan, sérti az egyenlő elbánás elvét. Sőt a száznapos programban is szerepelt, hogy újra kell tárgyalni bizonyos kérdéseket az agráriummal kapcsolatban. Az is tény, hogy a Medgyessy-kormány a februári állapotokhoz képest Koppenhágában nem tudott érdemi eredményt elérni. Most mégis pezsgőt bontanak, ünnepi felvonulásokat rendeznek, és arra, aki fel meri idézni az év elején tett nyilatkozataikat, rögtön ráfogják: elrontja a magyar emberek örömét. Érdekes összehasonlítani konkrét példákkal Magyarország és Lengyelország eredményét. A lengyeleknek sikerült elérniük, hogy a pályázati keretből a szabadon felhasználható pénzösszegekhez csoportosítsanak át egymilliárd eurót, azaz körülbelül 245 milliárd forintot. Az első esetben pályázni kellett volna, amelyhez önrészt is biztosítani kell, így sokkal nehezebb hozzáférni ehhez a pénzhez, mint ahhoz, ami a költségvetésbe kerül, és amit arra használnak fel, amire akarnak. Az átcsoportosítás lehetőségét Magyarországnak is felajánlották, ám a magyar delegáció nem kívánt vele élni. Ez teljesen érthetetlen, hiszen már kilencszázalékos az államháztartási hiány; és többek között azon vitatkoztunk a parlamentben, hogy jut-e plusz ötmilliárd forint a rendőrség működési költségeinek fedezésére. Egy másik példa az összevetéshez: a lengyelek tejkvótája ötszázezer tonnával nőtt, míg a miénk százezerrel csökkent. Ebből látszik, hogy aki keményen, harcosan tárgyalt Koppenhágában, az még az utolsó pillanatban is el tudott érni eredményeket. A következményeket tekintve nem nevezhetem jó megállapodásnak azt, amelynek eredményeként egy magyar gabonatermelő gazda harmadannyi támogatást kap, mint egy francia paraszt.
– Érdemes áttekinteni a nyugati lapok kommentárjait is. A Herald Tribune cikkében azt nyilatkozta az Európai Bizottság költségvetési hivatalának vezetője, hogy ők lényegesen magasabb költséggel számoltak az EU-bővítés során. Eredetileg úgy kalkuláltak, hogy egy mai európai uniós polgárnak átlagosan 30 eurójába kerül majd az új államok csatlakozása. Ehhez képest a koppenhágai megállapodás következtében csupán 9 euró jut egy főre. Beszédesek az egy főre jutó támogatási összegek is: Magyarország mindössze 49 euró egy főre jutó támogatásban részesül, miközben Görögország ennek majdnem a tízszeresét, 437 eurót kap. De még a legkevesebb támogatást élvező Spanyolország is 126 eurót kap. Ezek után érthető, hogy ugyancsak a Herald Tribune-ban másvalaki azt nyilatkozta: a bővítés jó üzlet az Európai Uniónak.
Példátlan, rendőrállami módszerek
– Visszatérve a belpolitikai kérdésekhez: sok kritika érte a rendőrség tevékenységét az ellenzéki, de még egyes kormánypárti politikusok részéről is. Ugyanakkor egyre több panaszt hallani a rendfenntartó szervek fellépése ellen egyszerű állampolgárok, illetve demonstrációszervezők részéről. Ön szerint van alapja annak a véleménynek, hogy ma Magyarországon kezd eluralkodni a félelem légköre?
– Kétségtelen és sajnálatos tény, hogy rendőrállami módszereket alkalmaz Medgyessy Péter kormánya. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen a rendőrséget és a kormányt is volt állampárti, szigorúan titkos tiszt irányítja. A belügyminisztert pedig éppen a hét elején marasztalta el az Alkotmánybíróság egy törvénysértő rendelete miatt. A rendőrség több alkalommal törvénytelen eszközökkel, az ügyészség határozott felszólítása ellenére hajtott végre házkutatásokat és kihallgatásokat, illetve foglalt le jogszerűtlenül iratokat. Erre 1990 óta nem volt példa. Az is példátlan, hogy nem az alkotmányos intézmények keretei között folytatnak vizsgálatokat a volt kormány egyes intézkedései kapcsán. A feladattal MSZP közeli magáncégeket bíznak meg, amelyek tetemes, több száz milliós összegekért szállítják megrendelésre a feljelentéseket.
– A rendőrállami módszerek sorába illik az is, amikor egy fiatalember bejelentett utcai demonstrációra invitálta honfitársait, és az ehhez fénymásolt szórólapokat – amelyeken semmilyen uszító, törvényellenes szöveg nem volt – elkobozták tőle a rendőrök. A dolog érdekessége, hogy a bejelentés után két perccel már a helyszínen voltak a rendőrök. Nem tudom, mikor fordult elő utoljára, hogy egy zsebtolvajlás vagy betöréses lopás, illetve utcai baleset alkalmával ilyen gyorsan a helyszínre értek volna a hatóság emberei. A rendszerváltozás óta példátlan módszerek oda vezettek, hogy sokan félnek nyilvánosan elmondani a véleményüket, nem mernek telefonon beszélgetni, attól tartva, hogy lehallgatják őket. A törvénytelenségektől az sem veszi el a Medgyessy-kormány kedvét, hogy sorra felsülnek a polgári kormány egyes tagjai vagy döntései elleni feljelentések terén. Emlékezetes, hogy semmilyen jogsértést nem találtak az ISM beruházásai kapcsán, és valótlannak bizonyult az a négy évig sulykolt állítás is, hogy az APEH volt elnöke a számítógépes rendszerből bizonyos adatokat kitöröltetett volna. A kormánypártok szerint indokolatlan költségekkel készült Bánk bán című film esetében elég csak idézni az egyik, az alkotást méltató amerikai kritikát, amely szerint a műben minden egyes dollárcent látható.
– Milyen politikai üzenetet lát abban, hogy az SZDSZ-es Pető Iván javaslatára csaknem a felére csökkentették a Terror Háza múzeum költségvetési támogatását?
– Egyértelmű az üzenet: a szocialisták és a szabad demokraták arcátlansága nem ismer határt. Medgyessy Péter néhány hete úgymond magánemberként meglátogatta a múzeumot, és azt mondta: a Terror Háza költségvetési támogatását fenn kell tartani. Ehhez képest a minap elvettek 150 millió forint állami támogatást. A másik arcátlanság az, hogy ezt a módosító indítványt az a Pető Iván jegyezte, akinek édesapja neve a múzeumban, a tettesek falán látható.
– Kormánypárti politikusok azt állítják: ha a Fidesz nem vonul ki korábban az ülésről, és részt vesz a szavazáson, meg tudta volna akadályozni a döntést.
– Ez is cinikus szemfényvesztés. A költségvetéshez benyújtott csaknem kétezer módosító javaslat szavazásakor a kormány ugyanis mindig keresztül tudta vinni akaratát a szocialista frakción, amely érdekes módon éppen ennél a javaslatnál bokrosodott meg. Tény, hogy ha a kormány valóban meg akarta volna akadályozni a Terror Háza múzeum támogatásának csökkentését, akkor ezt megtehette volna az ellenzék nélkül is.
Orbán Viktor minden döntésről tudott
– Fél éve ön a Fidesz ügyvezető elnöke. A párt tisztújító kongresszusa tavasszal lesz. Indul az elnöki posztért?
– A Fidesz vezető testületei még nem foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ugyanakkor van véleményem a tisztújításról, és meg is teszem majd javaslatomat az elnök személyére, de nem a sajtón keresztül, hanem a párt megfelelő fórumain. A kongresszus előkészületei február végére lezárulnak, s addig az én álláspontom is nyilvánosságra kerül. Nincs semmilyen sürgető kényszer, van időnk, a párt és a frakció is rendben végzi a munkáját.
– Nem mindenki látja így a Fidesz helyzetét. Több jobboldali értelmiségi, publicista hangot adott az előző hetekben, hónapokban azon véleményének, hogy a két választási vereség után le kellett volna vonni bizonyos személyi és szervezeti konzekvenciákat. Ön mennyiben érzi felelősnek magát a választási eredményekért?
– Kizárólag olyanoktól olvastam ezeket a véleményeket, akiknek halvány fogalmuk sincs arról, milyen döntési mechanizmus alapján működik a Fidesz, és a konkrét döntésekről sincs semmilyen információjuk. A messziről jött és az utólag okos ember bátorságával fogalmazzák meg véleményüket, hogy mit kellett volna korábban csinálni. Figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy Orbán Viktor a Fidesz minden egyes stratégiai döntésében részt vett vagy tudott azokról. Tehát nem felel meg a valóságnak az a mesterkélt szembeállítás, hogy voltak olyanok, akik rossz döntéseket hoztak, és ezekkel kész helyzet elé állítottak másokat. Közösen döntöttünk, és a felelősség is közös. Egyébként a nyári kongresszuson értékeltük a választás eredményét, Pokorni Zoltán bizalmi szavazást kért, a küldöttek pedig bizalmat szavaztak a párt vezetésének.
– Egyetért azzal, hogy a polgári, nemzeti oldal szavazóbázisának növeléséhez szervezeti változtatásra, a kisebb jobboldali pártokkal való szorosabb szövetség, esetleg pártunió létrehozására van szükség?
– Messze van még a következő választás, egy azonban biztos: a Fidesz-frakcióban helyet foglaló kereszténydemokraták és a kisgazdák – akikkel a héten megbeszélést tartottunk – egyértelműen kinyilvánították, hogy továbbra is a lehető legszorosabb öszszefogás hívei.
újságírás
Hogyan írjunk újságot ma?
