Mézeskalács mennyországban

Farkas Adrienne
2002. 12. 29. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pontosan olyan, amilyennek az évek óta csodált mézeskalács-kalendáriumai nyomán képzeltem: bűbájos. A mézeskalács-birodalom jó boszorkánya. Senki nem gondolná róla, hogy a sikeres hetvenesek antológiájában is szerepel, hiszen tulajdonképpen éppen csak elhagyta a pályakezdés éveit. Tari Márta mézeskalácsművész élete a legjobb példa annak bizonyítására, hogy a tehetségre akár egy malomkövet is rárakhatnak, az alól is előtör.
Tari Márta a képzőművészeti főiskolán festő–restaurátor szakon végzett, de ahogy az lenni szokott, sorban jöttek a gyerekek, muszáj volt valami polgári munkát keresnie a művészet helyett. Így lett művészirajz-tanár az óvónőképző főiskolán. Már jócskán benne járt a nagymamakorban, amikor az egyik adventi időszakban eszébe jutott, hogy a leendő óvó nénik plasztikaiképzés-óráin az unalmas agyagozás és gyurmázás helyett inkább mézeskalácsot kellene sütni. Hogy ennek nagy sikere volt, és mindenki örült, az természetes. Ami a tepsiből kikerült, arról első látásra tudni lehetett: ez az az anyag, ami Tari Márta keze alatt beszélni kezd.
– Eleinte a kolléganőim névnapjára csináltam kis Madonnákat. Gyorsan híre ment, és meghívtak az Angelika cukrászdába, hogy csináljak egy kiállítást. Ez a hely valamikor egy zárda kerengője volt, és a neve miatt is úgy éreztem, hogy leginkább az angyalok illenének ide. Huszonnégy mézeskalács képet csináltam, mert 24 szög van a cukrászda falába ütve. Ezt a kiállítást még Prágába is meghívták.
Megnézegetjük az elmúlt évek kalendáriumait, közöttük van egy 2000-es, századfordulós hangulatú nosztalgianaptár, sőt két önkormányzati naptár is. A hatvanas évek tanácsháztervezői nem gondolták, hogy a művük farkcsóváló kutyusokkal, felhőn hintázó angyalkákkal, pufók arcú szánkózókkal kerül majd közös oldalakra. A hegyvidéki önkormányzat naptárát látva az Orbán házaspár arra kérte Tari Mártát, formázza meg mézeskalácsból Széchenyi István portréját, mert ezt szánják Eperjes Károlynak ajándékul a Hídember bemutatóján.
– Szegfűborsból volt a szeme, mert kifejező tekintetet akartam – avat be a titkokba. Egy icuri-picuri konyhácska közönséges asztalán készülnek ezek a művek, ahogyan a háziasszony szokta mondani: innen röppennek fel az angyalok. Csak az illat árulja el, hogy nem közönséges konyhában vagyunk, meg a habverők és hámozók mellett lévő izgalmas szerszámok: tollbetétek, amelyeknek hegye nagyszerű mintát hagy, s mindenféle, az alkotáshoz nélkülözhetetlen formázó-, nyomhagyó eszközök. Az alapanyag összetétele nem titok: 15 dkg méz, 25 dkg porcukor, 50 dkg liszt, három habosra vert tojás és mézesfűszerek. Ebből jó kemény tésztát kell gyúrni, amelyet legalább 5 napig kell pihentetni a hűtőben. Ebből formálja Tari Márta az alakokat. Még egy pár napot szikkad, aztán irány a sütő. Ha megsült, tojásmázat kap, és cukros, de nem habos tojásfehérjéből díszt.
Márta arról is mesél, hogy a saját emlékei elevenednek meg mézeskalácsból. Csongrádi lány, az ottani templom igazi barokk Isten háza, telis-tele pufók puttókkal. – Télen ruhát vittem nekik, annyira aggasztott, hogy pucéran megfáznak – mondja. Innen az angyalkák iránti vonzalom, de gyerekkori emlék a cseresznyefára kötött hinta, a borvirágos orrú sógorok szüretkor, a nagyothalló nagypapa is. És az unokákat idézik a kidüllesztett pocakú, bizonytalanul kapaszkodva elinduló, vagy kitolt popsival alvó angyalkák.
Márta néhány éve agyagszobrokat is készít, láthatóan maga is csodálkozik, hogy mennyire jók, noha szobrász előképzettsége nincs, életében nem korongozott. Észreveszem az édesanyja esküvői képét, és máris nyilvánvaló, hogy a végtelenül bájos Madonnák kire hasonlítanak.
Arról is beszélgetünk, a képeihez mindig keres versidézetet, amelyekre a leggyakrabban rácsodálkozik: „Jé, Nagy László pont azt írta meg, amit én megsütöttem!” Legalább ekkora találkozás volt Ady Kis karácsonyi éneke, amelynek mézesillusztrációiból önálló könyvecske született. Abban a bizonyos könyvben, amely a hetvenes éveikben járókról íródott, a róla szóló cikk végére egy mézesnapocskát tettek; Márta ilyen napsugarasnak látja az életét azóta, hogy rátalált arra, amit csinálni szeret…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.