Tornászlegendák levetkőzött dicsősége

Nagy sajtóvitákat, de heves sportdiplomáciai, sőt politikai disputákat is eredményezett három világhírű román volt tornászlány azon merész ötlete, amelynek alapján modellt álltak egy japán férfimagazin számára, és egy sikamlós jelenetekkel tűzdelt film forgatása során is fölöttébb aktív szerepet vállaltak a távol-keleti országban.

A romániai lapok és tévécsatornák napok óta foglalkoznak az üggyel: beállítottságuk szerint vagy szörnyülködnek és szigorú büntetéseket követelnek, vagy arra a következtetésre jutnak, hogy az egykori élsportolók mostani fellépése magánügy. És különben is, a lányok éppen tornász múltjuknak és innen eredő rugalmasságuknak köszönhetően igen eredeti pozíciókat voltak képesek felvenni a japán fotósok lencséi előtt. A három egykori csillag átvitt értelemben vett rugalmasságát akkor kezdték igazán kemény bírálatok érni, amikor a japán tornászszövetség azt javasolta a nemzetközi szövetségnek, hogy egy jövőre, Jokohamában megrendezendő rangos versenyre a román válogatottat ne hívják meg a lányok esete miatt. Más kérdés, hogy milyen logikai bukfenc alapján lehetne a válogatott mostani tagjait az elődök vetkőzése miatt megbüntetni.
A román női torna sokat vesztett egykori dicsőségéből és eredményességéből az elmúlt évtizedek hihetetlen győzelemsorozataihoz képest; ezt a legutóbbi debreceni világbajnokságon is látni lehetett. A Károlyi házaspár által edzett generációk, majd az utánuk következő néhány korosztály sikerei azonban ma is élénken élnek a köztudatban. Többek között azért, mert a hetvenes évek közepétől egyre sötétebbé vált Ceausescu-diktatúra nyomorában ezeknek a lányoknak a győzelmei jelentették a nagyon kevés nemzeti elégtétel egyikét szinte az egész ország számára. Emlékezetes, hogy a hosszú diadalmenet Nadia Comanecinek a montreali olimpián szerzett első tízes pontozásával és aranyérmével kezdődött, és tartott sok-sok
éven át.
A dicstelen jelenkor meztelen igazsága viszont az, hogy a Lavinia Milosovici–Claudia Presecan– Corina Ungureanu „válogatott” mostani fegyverténye gyorsan feledtette a három hölgy által korábban összetornászott világbajnoki és olimpiai aranyérmeket, és egyenesen törvénymódosítási javaslatok megszövegezéséig fokozta a kedélyeket. A román tornászszövetség elnöke – különben egy, a kommunista időkből máig beosztásban maradt élemedett korú sportaktivista – most éppen a lányok állami pénzjárandóságát javasolja megvonni, csakhogy a román sporttörvény erre nem biztosít lehetőséget. A havi 15-20 millió lej (110-140 ezer forint) körüli összegek mindentől függetlenül járnak az egykori kiválóságoknak, mégpedig életük végéig, úgyhogy már Georgiu Gingaras ifjúsági és sportminiszter is a jogszabály megváltoztatásának lehetőségét emlegeti, hiszen Milosovici és két barátnője „foltot ejtettek a szakszövetség, sőt az egész ország becsületén”. A tárcavezető azt is nehezményezte az eset kapcsán, hogy a torna iránt érdeklődő gyerekek szülei ezek után nem szívesen engedik majd csemetéiket a szerek közelébe; egyszóval a nagy múltú sportág is kárát láthatja annak Romániában, hogy a japánok úgy láthatták Laviniát és társait, ahogy.
A nagy nemzeti és erkölcsi szemforgatás közben azért szakmai hibákat is elkövettek a mély megbotránkozás hangját megütő lapok. A legnagyobb példányszámú országos napilapok közül nem egy első oldalas vezércikkekben dörgött és moralizált a nagy „imázsrontás” okán, pár hasábbal odébb azonban odaillesztette a japán magazinból átvett színes fotókat is – alighanem azért, hogy az egész Románia kristálytiszta képe(ke)t kaphasson a botrányosnak mondott ügyről. Az állami tévéadók a kereskedelmiekkel vetélkedve közölték a fejleményeket, képanyag gyanánt szintén az ominózus kiadványokból kölcsönözve a fotókat, de a lapokkal ellentétben bekockázva a szemérmesebb részleteket, hiszen audiovizuális törvény létezik Romániában, de az írott sajtóra vonatkozó nem. És mivel úgyis a román női torna magasztos múltja volt a téma, egy műsorszerkesztő úgy gondolta, hogy másféle múltakat is megbolygat. A szakszövetség háborgó vezetőjéről gyorsan elmondta, hogy annak idején ő átkozta ki elsőként a Ceausescu-rezsimet megunt és disszidált Nadia Comanecit, majd a kilencvenes évek eredeti demokráciájában oroszlánrésze volt abban, hogy román tornászlányoknak hamis életkort feltüntető útleveleket adtak ki, a nagyobb korcsoportokban való versenyeztetésük érdekében. De hát ez sem volt annyira égbekiáltó, mint ruhátlanul lemenni spárgába, mivel a talajon és a szereken szerzett dobogós helyezések mindennél fontosabbak, hisz anynyira megdobogtatják a nemzet összes gyermekének – és nem csak fiainak – szívét…