A Szent Korona mai hivatása

A Szent Korona mai hivatása címmel jelent meg írásom a clevelandi Magyar Újságban, amikor a Szent Korona Amerikából való hazatérése körül nagy vita volt az amerikai magyarok között, de az amerikaiaknál sem volt teljes egyetértés. A Szent Korona huszonöt évvel ezelőtti visszatérésével az amerikai képviselőház egyik albizottsága is foglalkozott, és az ellenzők fő érve az volt, hogy a Kádár-rendszer nem érdemli meg, hogy a Szent Koronát ők kapják vissza, akiknek sem a szent ereklyéhez, sem annak történetéhez semmi közük sincs, sőt annak szellemiségével ellentétes politikát folytatnak.
Többen azt is felvetették, hogy még a Szent Korona biztonsága is veszélyben lehet a szovjet megszállás és a kommunista rendszer alatt. Ezek az érvek elgondolkoztatók voltak és az Amerikában élő magyarok között nagy tábora is volt, ami érthető, hiszen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése után 34 ezer magyar került Amerikába, akik – joggal – a Kádár- és a kommunista rendszer ellenzői voltak. Itt jegyzem meg, amiről kevesen tudnak, hogy 1957. május 10-én az akkori amerikai munkaügyi miniszter, James Mitchell a Herald Tribune-ben azt írta, hogy az Egyesült Államok a magyar menekültekkel, rendkívül értékes emberekkel gazdagodott. Még anyagiakban is megbecsülte honfitársainkat: „30 millió dollár adomány Amerikának” – írta a volt munkaügyi miniszter.
Voltak azonban, akik a Szent Korona hazatérése mellett érveltek. Ide tartoztam én is, megírva véleményemet a magyar újságokban, és azt a fent említett amerikai képviselőház albizottságához is – kérésre – eljuttattam. Ennek lényege a következő volt:
A Szent Koronát nem a Kádár-kormánynak, hanem a magyar népnek kell visszaadni. Hazánkat nem a Kádár-kormány és kiszolgálói képviselik, hanem a nemzeti és keresztény értékekhez hű, magyar nép. Ezt bizonyítja az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, ahol népünk önfeláldozóan szállt szembe a szovjet megszállóval és annak kiszolgálójával, a Magyar Kommunista Párttal.
A magyar nép ebben a harcban egyedül volt.
Az Egyesült Államok kormánya cserbenhagyta a magyar népet, az Egyesült Nemzetek Szövetsége elhanyagolta, a szövetségben levő „magyar fődelegátus” a magyar ügyet elárulta. Helyesnek tartottuk, hogy az Egyesült Államok kormánya a magyar népnek visszajuttatja a magyar Szent Koronát azzal a feltétellel, hogy: ne a kormány vegye át, hanem más hatóság, így esett a választás az Országgyűlés elnökére.
További feltétel volt: történelmi helyen legyen kiállítva, ahol a polgárok szabadon megtekinthetik, és a néma Szent Korona legyen történelmünk hangos tanítója a megszállás és elnyomás alatt, a függetlenség és a szabadság hirdetője. Erre nagy szükség volt, mert a Magyar Kommunista Párt, kiszolgálva a megszállókat, egy valóságos eszmeirtást végzett azáltal, hogy történelmi és nemzeti értékeket igyekezett megszüntetni és azokat kommunista selejteszmékkel felcserélni. Így lett – többek között – a Szent István-ünnepből alkotmány ünnepe.
Erőteljesen hangsúlyoztuk, hogy a Szent Korona visszatérése népünknek reményt ad arra, hogy úgy az idegen megszállás, mint a Magyar Kommunista Párt brutális uralma csak időleges, és eljön az idő, amikor a Szent Korona történelmi értékei: függetlenség, szabadság, érvényesülni fognak. A New Yorkban működő, menekült magyar kormány tagjai, Varga Béla vezetésével, – többek között – Nagy Ferenc, Kovács Imre, Király Béla és jómagam, erőteljesen részt vettünk abban a munkában, hogy az amerikai kormány juttassa vissza a Szent Koronát a magyar népnek, de világosan határolja el magát a Kádár-rendszertől. Az Egyesült Államok kormánya, mint az 1947-es békeszerződés egyik aláírója, tudatában volt annak, hiba volt lehetővé tenni, hogy Magyarország béke helyett megszállást kapjon, továbbá, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcnál az Egyesült Államok nem adta meg azt a politikai segítséget, amellyel Magyarország kikerülhetett volna a szovjet zónából. Ugyanakkor Washington nagy megbecsüléssel volt a magyar nép iránt, és ez játszott közre abban, hogy a Szent Korona visszajusson hazánkba.
Reméltük, hogy a Szent Korona méltó helyre kerül, ahol az odazarándokoló magyarok, főleg a fiatalok, a Szent Korona megtekintésével átérzik, sőt átélik a Szent István által alapított, keresztény Magyarország ezeréves történelmét.
A fiatalok biztosan megkérdezik az őt kísérő szüleiktől, hogy mi is ez a Szent Korona. A válasz olyan lesz, amit abban az időben az iskolák többségében nem hallottak. Ezrek és tízezrek, akik megnézték a Szent Koronát, a haza iránti hűségükben megerősödtek, valamint abban is, ahogy a Szent Korona átélte a megszállások, megpróbáltatások küzdelmes korszakait, ugyanúgy fogja a magyarság is túlélni a kommunista rendszert, újból független és szabad lesz.
Megtörtént.
A Szent Korona ma az Országház kupolájában újra tanít. Nemcsak a látogatók ezreit, akik meghatottan nézik és hallgatják a Szent Korona történetét, de az Országgyűlés képviselőit is. A látogatók egy-egy csoportjából mindig megkérdezek valakit, honnan jöttek, és mi a benyomásuk a látottakról. A válasz szinte mindig egyhangú: büszkék vagyunk a magyarságunkra és a történelmünkre. A Szent Korona képviselőkre tett hatásáról sajnos nem tudok beszámolni. Egyrészt, mert nem kérdeztem meg őket, hogy mit merítettek a kiállított Szent Koronából, másrészt az Országgyűlés mai vitái sokszor méltatlanok hozzá.
Talán ez a magatartás folytatódik, mert amikor az előző kormány időszaka alatt a Szent Korona Parlamentbe való áthelyezéséről volt szó, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége hevesen ellenezték azt. Sőt, az utóbbiak vezérszónoka – meg sem érdemli, hogy nevét megemlítsem – úgy beszélt a Szent Koronáról, mint egy vásári árucikkről. Még olyan ostobaságot is megemlítettek, hogy ez a királyság szimbóluma. Sajnos, a mai napig nem tanulták meg, hogy a Szent Korona kötelez. És az országgyűlési képviselőnek nincs más dolga, mint a nemzet függetlenségéért, az ország fejlődéséért és a polgárok boldogulásáért dolgozni. Ehelyett sajnos a kormány képviselőinek egy része gyanúsítgatásaival és vádaskodásaival olyan hangulatot teremt az Országgyűlésben, mintha rendőrnyomozói vagy ügyészségi hivatalban járnánk. Ajánlanám, hogy minden felszólalásuk előtt álljanak meg egy percre a Szent Korona előtt, és merítsenek annyi hitet belőle, amennyi feladatuk méltó elvégzéséhez szükséges.
Ez lenne a Szent Korona mai hivatásának másik feladata a Parlamentben.
A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz), a parlament korelnöke