Elhúzódó vita a Kaszpi-tenger felosztásáról

Ma Teheránba érkezik Igor Juszupov, orosz energiaügyi miniszter. A tervek szerint elsősorban az iráni–orosz energiaszektor együttműködésének előmozdításáról fog tárgyalni iráni partnereivel, de alighanem szóba kerül majd az energiahordozókban gazdag Kaszpi-tenger is, amelynek felosztásáról a két országnak és az érintett szovjet utódállamoknak még nem sikerült megállapodniuk. Erről a kérdésről faggattuk Mehdi Szafarit, az iráni külügyminiszter Kaszpi-tengeri ügyekért felelős helyettesét.

Teherán. Több mint tíz évvel a Szovjetunió széthullása után még mindig nincs megegyezés a parti államok között a Kaszpi-tenger felosztásáról. A tárgyalások vontatottan haladnak, sajátos egyensúlyi helyzet alakult ki a homlokegyenest eltérő nézetek között. Milyen elv mentén halad az egyeztetés?
– A Szovjetunió szétesése után a parti országok száma kettőről ötre szaporodott. A Szovjetunió és Irán között két egyezmény is létrejött a Kaszpi-tengert illetően, ezeket azonban nem csupán a parti országok számának megváltozása tette idejétmúlttá, hanem az is, hogy olyan fontos kérdésekre nem terjedtek ki, mint a környezetvédelem és a mederben található természeti kincsek. Irán az említett szerződéseket érvényesnek tekinti, de elismeri, hogy több tekintetben kiegészítésre szorulnak. A parti országok dolgoznak ezen, s 1996-ban – az ügy fontosságára való tekintettel – szakértői szintről külügyminiszter-helyettesi szintre emelték a tárgyalásokat, és abban is megállapodtak, hogy a megszületendő döntésnek egyhangúnak kell lennie a Kaszpi-tenger felosztása ügyében . Az azóta megtartott hét tárgyalás vezérfonala ez volt, de sajnos döntés még nem született.
– Néha úgy tűnik, mintha nem volna mindegyik országnak egyformán sürgős megegyezni…
– Minden ország a maga szemszögéből tekint a felosztás kérdésére, így Azerbajdzsán és Kazahsztán elsősorban gazdasági aspektusból, míg Oroszország számára fontosabbak a biztonságpolitikai szempontok. Türkmenisztánnak nem igazán központi kérdés az osztozkodás, mert nagy földgázkészletei vannak másutt. Irán számára a kérdés gazdasági és biztonságpolitikai vonatkozása egyaránt fontos, de a biztonságé a főszerep. Eddig azért nem sikerült megállapodni, mert mindegyik ország körömszakadtáig ragaszkodik a maga szempontjainak érvényesítéséhez.
– Meglepő, hogy Azerbajdzsán sem hajlik engedményekre, hiszen érdeke, hogy végre döntés szülessen a felosztásról, s kutathasson olaj után a jelenleg vitatott területen. Miként áll e kérdéshez Irán?
– Kazahsztán és Azerbajdzsán is azt állítja, hogy költségvetési bevételeinek több mint ötven százaléka az olajból származik. A kazahok az oroszokkal együtt kezdték szorgalmazni a meder felosztását 1998-ban, azzal, hogy a víz továbbra is közös birtok legyen. Azerbajdzsán is a meder felosztása mellett van, egyebekről még nem nyilatkozott. Irán elsődlegesen a kondomínium, vagyis a közös birtoklás, a természeti kincsek együttes kitermelése, az abból származó jövedelmek elosztása és a környezet megóvásáért való közös felelősségvállalás híve. Mindemellett kész alkalmazkodni a többi parti ország álláspontjához, de csakis a meder és a víz együttes felosztásába hajlandó belemenni, vagyis ellenzi, hogy kétféle elv érvényesüljön. Azt is világossá tette, hogy amíg a felosztás meg nem történik, helyteleníti a szénhidrogén-kutatást a vitatott területeken. Ragaszkodik az egyhangú döntéshez, nem fogadja el a különalkukat, a két- vagy háromoldalú megbeszélések csakis a közös döntés előkészítését szolgálhatják.
– A Kaszpi-tengeri játszmában két nagy ország érdekelt. Ha Irán és Oroszország meg tudna egyezni a felosztásban, el tudná-e fogadtatni a kisebbekkel?
– A mi célunk az, hogy a Kaszpi-tenger vidékén béke és stabilitás legyen. Magunk is folytattunk kétoldalú egyeztetéseket, de változatlanul meggyőződésünk, hogy a döntésnek valamennyi érintett ország beleegyezésével kell megszületnie.
– Van-e megbízható kutatási adatuk arról, hogy mennyi kőolaj, illetve földgáz van a Kaszpi-tenger alatt? Az időnként felröppenő adatok elég ellentmondásosak.
– Valóban, egyes országok ugyanis eltúlozzák a vélelmezett készleteket, mert így szeretnék magukhoz édesgetni a külföldi befektetőket. Nem merném állítani, hogy a Kaszpi-tenger alatt egyáltalán nincs gáz vagy olaj, de azt sem, hogy a Perzsa-öbölbelivel vetekszenek a készletek. Az olajtársaságok ez idő szerint inkább azért marakodnak, hogy jelen legyenek. Iránnak, jelenleg úgy tűnik, nagyobb készletei vannak a szárazföldön.
– Mi Magyarországon azt hiszszük, de Európában és a földkerekségen is sokan úgy vélekednek, hogy a világnak ebben a részében kirobbant konfliktusok hátterében mégis az olaj, illetve az energiaforrások birtoklása áll.
– Sajnálatos módon az energiakérdést ebben a térségben túlságosan áthatja a politika. Itt van például a Baku–Ceyhan kőolajvezeték ügye. A gazdaságos szállítási útvonal Iránon keresztül vezetne, de nem a gazdasági, hanem a politikai szempontok voltak a döntők a nyomvonal kijelölésében. Mi a magunk részéről jeleztük, hogy készek vagyunk a Kaszpi-tengeri olaj tranzitálására, ha valaki erre igényt tart.
– Kik lennének a potenciális felhasználók?
– Sok országnak van szüksége olajra Amerikában, Európában, például Magyarországnak is.
– Említette, hogy az energiakérdést túlságosan áthatja a politika. Lehetséges-e, hogy a majdan megszülető döntést a Kaszpi-tenger felosztásáról külső politikai érdekek diktálják?
– Azt nem mondanám, hogy döntő szavuk lehet benne, de kétségtelen, hogy ezek a külső érdekek nagyon bonyolulttá tették a helyzetet. Ha valóban érdekük a rendezés, aminek így kellene lennie, akkor a parti államokra hagyják a döntést.