In memoriam Vázsonyi Bálint

Ma, január 22-én került sor egy washingtoni presbiteriánus templomban a 2003. január 16-án, 66 éves korában Washingtonban elhunyt Vázsonyi Bálint zongoraművész, író, politikai elemző búcsúztatására. Akik tavaly október 28-án ott voltak a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében rendezett Dohnányi-emlékhangversenyen, tudták, hogy nemcsak a nagy zeneszerző és zongoraművész előtt tisztelegtek, de nagy tehetségű tanítványa, a kitűnő Dohnányi-monográfia szerzője, Vázsonyi Bálint előtt is. Ott adta át Vizi Szilveszternek, az Akadémia elnökének Dohnányi általa megőrzött Corvin-láncát, s még élvezhettük a tanítvány zongorajátékát is. Nem tudhattuk, hogy az lesz az akkor már súlyos beteg Vázsonyi utolsó nyilvános szereplése. Noha az utolsó hetekig tele volt energiával, tervekkel, még visszautazása után is számos elektronikus levelet váltottam vele, ezen az utolsó hazai úton bizonyára számolt azzal, hogy talán ez lesz a búcsú a szülővárostól, a magyar zenei élettől, a régi barátoktól, a hazától, amelynek az utolsó pillanatig hűséges fia maradt.
Nem vagyok hivatott méltatni Vázsonyit, a zongora nagy művészét, Beethoven, Liszt és más nagy zenészek briliáns interpretálóját, ezt meghagyom a kollégáknak, a tanítványoknak, a tisztelőknek. Arra azonban büszke vagyok, hogy a washingtoni magyar nagykövetségen én adhattam át neki 2001. február 6-án a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, amit a magyar kultúra terjesztéséért folytatott tevékenységéért kapott. Akkor adott szólóhangversenyén azon a Steinway zongorán játszott, amit ő adományozott a nagykövetségnek, s az eseményen a washingtoni politikai és kulturális élet számos kiválósága vett részt, köztük Scalia főbíró. Ez is jelezte, hogy zenészként és közéleti emberként egyaránt nagy volt a tekintélye.
Vázsonyi Bálint tekintélyes budapesti család sarja volt. Nagybátyja Vázsonyi Vilmos, 1917-ben és 1918-ban igazságügy-miniszter, az első izraelita vallású magyar kormánytag. A család minden diktatúra ellenfele és így üldözöttje is volt. Bálint még fiatal gyermekként kétszer járta meg az Andrássy út 60. számú épületet, ahol előbb a nyilasok, majd a kommunisták próbálták megtörni. Az ’56-os forradalom leverése után emigrált, ekkor újította fel kapcsolatát Dohnányival, és vált annak bizalmasává és támaszává. 1964-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Már mint neves zongoraművész kezdett foglalkozni társadalmi kérdésekkel. A Center for the American Founding igazgatójaként, a Washington Times és vagy ötven további lap rendszeres publicistájaként, de Amerika harmincéves háborúja című, komoly feltűnést keltő könyvével is elemezte az amerikai társadalom és a politikai élet folyamatait, síkraszállva a hagyományok és az értékek megőrzése mellett.
Amerikai közíróként olyan tekintélyt vívott ki magának, hogy akkor is odafigyeltek szavára, amikor magyar témákról szólt, s az utóbbi időben ezt egyre gyakrabban tette. Máig ható súlyos következményei miatt marasztalta el a trianoni békeszerződést („Bad treaty that won’t go away”), rendszeresen kommentálta a magyar belpolitika fejleményeit, vitába szállt a Magyarországot megalapozatlan vádakkal illető írásokkal, így most novemberben a Foreign Affairsben megjelenő torz beállításokkal.
Vázsonyi kötelességének tekintette, hogy megcáfolja a Dohnányi Ernő ellen itthon 1945 után felhozott rágalmakat is. A Nap Kiadónál a Magyar Állami Operaház támogatásával új kiadásban megjelent Dohnányi-könyvével remélhetőleg ebben a kérdésben kimondta a végső szót. Azt is elérte, hogy a rendszerváltozást követően utcát nevezzenek el századunk „harmadik” nagy magyar zeneszerzőjéről. Ez az egykor általa igazgatott Zeneakadémia melletti kis utcával valósult meg.
Nagyon sokan gyászolják az óceán mindkét felén azt a sokoldalú magyart, aki úgy értette és szerette meg Amerikát, hogy egy pillanatra sem feledte Magyarországot. Így vált még életében fontos összekötő kapoccsá az Egyesült Államok és magyar szövetségese között. Tanítványa, majd felesége és munkatársa, Barbara, valamint Miklós fia mellett sok-sok tisztelője és olvasója gyászolja, akik vigaszt a megőrzött hangfelvételekben találhatnak.