Javaslatunk

Ha Magyarországon nem az előző rendszer kiszolgálóinak és haszonélvezőinek hálózata uralná a nyilvánosság fórumait, s ebből következően hazánkban nem csupán alkotmányos jog, hanem a gyakorlatban is tapasztalható valóság lenne a polgárok tájékozódási szabadsága, akkor az ellenzék bizakodva tekinthetne az előttünk álló esztendőre. Azt is gondolhatná, igazából nem is kell semmit tennie ahhoz, hogy a szavazópolgárok nagyobb részét ismét maga mögé állítsa.
Csakhogy Magyarország nagyon is különbözik azoktól az államoktól, amelyek közösségéhez jövő májusban csatlakozhatunk. Lehet, hogy ott is elfogult a sajtó, de az elképzelhetetlen egy európai miniszterelnök esetében, hogy olyan botrányokból mosdassák ki, mint Medgyessy Pétert.
Egy „normális” demokráciában most magától értetődő módon arra számítana minden politikai elemző, hogy az idei esztendő várható történései nyomán bizonyosan megváltozik a közhangulat, s a csalódott választók tömegével fordítanak hátat a koalíciónak. Ésszerű volna azt feltételezni, hogy a közvélemény-kutatások által jelzett magabiztos baloldali fölény az év folyamán elolvad, sőt, akár az ellenzék is átveheti a vezetést. Az emberek ugyanis a saját bőrükön érzik majd az elhibázott, fantáziátlan, a tavalyi év végén elfogadott költségvetésben testet öltő kormányzati gazdaságpolitika hatásait. Számottevő béremelésre nagyon kevesen számíthatnak, a közszolgáltatások többségének díja várhatóan messze a pénzromlás üteme felett emelkedik (persze az infláció tudatos felpörgetése sem kizárt), a beruházások alulfinanszírozása lefékezi az amúgy sem dübörgő gazdaságot, s a szűkre szabott támogatások következtében számos intézmény működése kerülhet veszélybe. És akkor még nem beszéltünk az elkerülhetetlennek látszó iraki háború hazánkat is érintő negatív hatásairól.
Még sincs semmi oka az ellenzéknek arra, hogy hátradőlve várja a következő hónapokat. A baloldal érdekeit szolgáló tudatipar eddig is elég hatásos módszerekkel akadályozta meg, hogy az emberek egy része felismerje az életét érintő változások, döntések mögött rejlő összefüggéseket. Amikor – mint ez szilveszterkor is kiderült – a „független” humoristák, a sajtómunkások célkeresztjében továbbra is a Fidesz és Orbán Viktor áll, ne számítsunk arra, hogy magától megfordul a közhangulat, megváltozik a belpolitikai klíma.
Tavaly április óta a jobboldali értelmiség reprezentánsai számtalan fórumon elemezték a választási eredményeket, a polgári oldal térvesztésének okait. Miután a túlzott radikalizmus és a túlzott engedékenység vádja egyaránt felbukkant, a pártvezetők azt is gondolhatják, hogy tulajdonképpen jó úton járnak. A kormányerőkhöz hasonlóan az ellenzéki pártok is tisztújító tanácskozást tartanak az idén, ott pont kerülhet a függőben lévő személyi ügyekre, és le lehet zárni a stratégiai útkeresést.
A Fidesznek nem feltétlenül radikálisabb vagy simulékonyabb politizálásra, hanem az eddiginél sokkal erőteljesebb kommunikációra van szüksége. Jogos ellenvetés itt a sajtó egyoldalúságát emlegetni, ám megítélésem szerint a Fidesz messze nem használja ki a meglévő lehetőségeit. A kormányoldal támogatóinak lassú lemorzsolódása valószínűleg akkor is bekövetkezik, ha az ellenzék nem lendül offenzívába, ám így bizonyosan nem bővül a jobboldal szavazóbázisa, s nem fordíthatók meg az erőviszonyok. A stratégia kidolgozása a pártvezetők feladata, nekünk csak egy javaslatunk van: munkaterápia.