Konspiráció

Amiről nem beszélnek, az nincs – közhely, de sokan vallják vezérlő elvként, a jelek szerint a polgári titkosszolgálatokat felügyelő politikai államtitkár, Tóth András is. Ha a Népszabadság nem szellőzteti meg, hogy december 21-én rockfesztiválnak álcázott neonáci nagygyűlést tartottak a sződligeti művelődési házban, akkor most senki nem beszélne náci veszélyről, arról, hogy Budapest lett a szunnyadó vagy éledő szélsőjobboldali, szkinhed, újfasiszta szervezetek európai központja, utolsó mentsvára.
Ám laptársunk közölte az információt, s az illetékesek kénytelenek magyarázkodni és fogadkozni: ilyesmi többé nem fordulhat elő. Maga a sződligeti fesztivál nem lehetett túl vad, elfajult, vérgőzös buli, az esemény és a híradás között tíz nap telt el, ami arra enged következtetni, hogy bizonyos magasabb körökben nem tulajdonítottak nagy jelentőséget neki, s valószínűleg szerették volna elhallgatni az egészet.
Induljunk ki abból a tételből, hogy a neonácik szervezkedése komoly veszélyt jelent az ország biztonságára, alkotmányos rendjére. Ebből következik, hogy a neonácik eszme- és harcostársaik működését minden törvényes eszközzel korlátozni kell. Magyarán, ha Sződligeten, vagy akárhol nemzetközi összejövetelt akarnak tartani, azt szigorúan jogi keretek között, de mindenképpen meg kell akadályozni. Ez csak akkor lehetséges, ha a neonáci szervezetek terveiről a megfelelő hivatalos szervek előzetes információkkal bírnak. Ha ilyen ismereteik nincsenek, akkor az arra hivatott szervek rosszul végzik a dolgukat. December 21-én, körülbelül 200 hazai és külföldi résztvevővel, mégiscsak összehoztak egy találkozót a neonácik, s minden valószínűség szerint kellemesen érezték magukat.
Ott a helyszínen már egy újabb összejövetelt is meghirdettek, mondván, a „hagyományoknak megfelelően”, februárban a budai Várban tartanak megemlékezést és felvonulást. Illő tisztelettel kérdezzük, hol volt az NBH, hol voltak a titkosszolgálatok? Miért nem akadályozták meg, hogy a roppant veszedelmes neonácik kibéreljenek egy főváros közeli művelődési házat, hogy külföldi testvérszervezeteik reprezentánsai ideutazzanak, s közösen a helyszínre vonuljanak? Tóth András államtitkár arra hivatkozik, hogy mindenkit megtévesztettek, mert konspiráltak. Hát bizony, ilyen ravaszok ezek a neonácik, ahelyett, hogy a televízióban hirdetnék rendezvényeiket, ajánlott levélben értesítenék Tóth Andrást a pontos helyről és időpontról, inkább konspirálnak. Ellenben az állam éppen azért tart fenn titkosszolgálatokat, hogy az ilyen titkolózó társaságokról is adatokat gyűjtsenek. Még Magyarországon sem arra való a titkosszolgálat, hogy D–209 viselt dolgait igyekezzék elkenni. Ha Tóth András fiai nem tudtak a sződligeti találkozóról, akkor elemi nemzetbiztonsági érdek, hogy felhagyjanak szakmájukkal. Ezen az sem segít, hogy a Tóth András vezette titkos csapat most lázas szöszmötölésbe fogott. Az NBH kezdeményezi a sződligeti találkozót szervező Vér és Becsület Kulturális Egyesület bírósági bejegyzésének vizsgálatát. Eddig nem tűnt fel nekik, hogy egy Vér és Becsület nevű egyesület nem önkéntes véradásra szerveződött? Azzal bújni ki a felelősség alól, hogy konspirálnak a célszemélyek, újszerű és egyedülálló gyakorlat a titkosszolgálatok történetében.
Tóth András ígéri, a februári rendezvényt megakadályozzák. Ha ő mondja, akkor úgy lesz. (Vagy nem.) De ha a Népszabadság nem világosítja fel őket, tudnának arról, mi készül februárban a Várban?
A felelősség terítésében legutóbb Újhelyi István, a Fiatal Baloldal frontembere jeleskedett, az ügyészséget és Polt Pétert téve felelőssé a neonáci egyesület bírósági bejegyzése miatt. Újhelyi azt is vizsgálná, hogy a bújtatott újfasiszták nem konspirálnak-e jobboldali pártokkal. Fontos kérdés, legalább annyira, mint annak felderítése, hogy a jelenlegi baloldali pártok és szervezetek miféle személyi, anyagi, szellemi összefonódást és rokonságot mutatnak a legsötétebb bolsevizmussal.