Meglepetés Vilniusban?

Az urnazárás után nem sokkal nyilvánosságra hozott első felmérések szerint Rolandas Paksas volt kormányfő hajszállal megnyerte a tegnapi litván elnökválasztást. Így – a lapzártánkkor nyilvánosságra hozott adatok értelmében – a politikus legyőzte az esélyesebbnek tartott Valdas Adamkus távozó államfőt.

Az első, nem hivatalos adatok szerint Rolandas Paksas exminiszterelnök a szavazatok 50,85, míg Valdas Adamkus távozó államfő a voksok 49,15 százalékát szerezte meg. A felmérést a BNS balti hírügynökség végezte el, a szavazóhelyiségekből kilépő szavazók megkérdezése alapján az LNK kereskedelmi televízió megbízásából – hozzátéve ugyanakkor, hogy az eredmény még változhat. A lapzártánk idején befutó eredmények mindenesetre valódi meglepetésnek tekinthetők, hiszen az első fordulóban 35 százalékot szerző Adamkus győzelmét sokan biztosra vették. A hetvenhat éves Adamkus ugyanis igencsak népszerű hazájában, mivel a lakosság nagy része szerint az ország sokat köszönhet a politikusnak az EU és a NATO felé tett sikeres lépésekért. Ezt bizonyítja, hogy Adamkust tavaly még az év emberének is megválasztották a balti köztársaságban. Az idős államfő hivatalosan nem kötődik egyik párthoz sem, de maga mögött tudhatja a középjobb széles bázisú támogatását. Népszerűségéhez hozzájárulhat az is, hogy Adamkus az előző rendszer egyik igazi áldozata, hiszen a Vörös Hadsereg elől menekülve 1944-ben az Egyesült Államokba kényszerült távozni.
A negyvenhat éves Paksas ugyanakkor már egy másik nemzedék képviselője. Az egykori vilniusi polgármester – aki két cikluson keresztül is betöltötte a miniszterelnöki posztot Litvániában – az első fordulóban a szavazatoknak csak a 19,4 százalékát szerezte meg. Paksas egyébként alig több mint egy éve áll liberális demokrata irányzatú pártja élén.
Az 1991 óta ismét független Litvánia lakossága a reformok után a helyzet konszolidálásra vágyik. Az orosz csapatok 1993-as távozását követően az ország igyekezett mielőbb átalakítani gazdaságát, azzal a céllal, hogy hamar integrálódhasson a nyugat-európai intézményekbe. A kezdeti nehézségek után aztán az elmúlt években a terveket jelentős eredmények váltották fel. Megreformálták jogrendszerüket, előreléptek a közigazgatás terén és a korrupció ellenes harcban. Mint az EU jövőbeli előőrse, jelentősen megszigorították határainak ellenőrzését. A három balti állam közül mégis Litvániát tartják a legelmaradottabbnak, hiszen politikai konszenzus híján eddig számos gazdasági reformintézkedés maradt el, s komolyabb ipari fejlesztést sem sikerült véghezvinni.
Vilnius számára bár viszonylag komoly üzletet jelent az orosz olaj fuvarozása a világ piacaira, a két ország viszonyát mégis kissé beárnyékolja, hogy Moszkvát aggodalommal tölti el Litvánia NATO-tagságának esetleges hatása a szomszédos kalinyingrádi orosz enklávéra. Igazi kihívásokat jelent továbbá az ország hatalmas mezőgazdaságának fejlesztése, amelyet sokak reménye szerint elősegíthet az uniós tagság. Ennek ellenére a magas munkanélküliséggel küzdő lakosságnak csak 41 százaléka támogatja a csatlakozást.
Az EU ugyanakkor mindhárom balti államra számít, s ehhez fenn kell tartaniuk a gyors gazdasági növekedést és szavatolniuk kell a politikai reformokat. Függetlenségét a három balti állam közül elsőként kikiáltó Litvánia 2,7 millió választópolgárainak többsége pedig – az első jelzések szerint – úgy gondolta, hogy a legnagyobb garanciát ehhez az eleinte esélytelennek tartott volt miniszterelnök adhatja.