Mindent a biztonságért

A terrortámadások jelentős változást hoztak az Egyesült Államok nemzetbiztonsági rendszerében, amely eredeti, hagyományos formájában nem volt képes elhárítani a veszélyt. Míg a jelenlegi kormányzat szerint az intézkedések nyomán a biztonság és ennek érzete erősödni fog a lakosságban, addig az ellenzők szerint az árat a demokrácia visszaszorulásában kell megfizetni.

November 25-én George W. Bush elnök aláírta azt a törvényt, amely életre hívja az Egyesült Államok biztonságáért felelős, új minisztériumot. A Fehér Házban ünnepélyesen megrendezett aktus azt követte, hogy a szenátus elsöprő többséggel megszavazta a javaslatot, amelynek útja azért távolról sem volt vitáktól mentes. Az intézkedés során létrehozandó szervezet tulajdonképpen csokorba fogja azokat az intézményeket, amelyeknek eddig is feladata volt – vagy éppen lett volna – az Egyesült Államok hazai biztonságát garantálni. Ezek a teljesség igénye nélkül: a bevándorlási hivatal, a parti őrség, a vámőrség, a határőrség, a vészhelyzeti ügynökség, a titkosszolgálat (SS, ugyanaz, amelyik az elnök biztonságáért felel), de még olyan egységek is, mint az állat- és növény-egészségügyi szolgálat határőrizeti részlege. Az új szervezet hírszerzési elemző ágazata emellett olyan ismert „cégektől” kap majd információkat, mint a CIA, az NSA, az FBI, a drogellenes hatóság, az energiaügyi minisztérium (ez felügyel a nukleáris energia minden fajtájára). Mindezekből összeállva négy divízióra tagolódik majd, amelyek a hírszerzési elemzéssel, a határőrizettel és a szállítás biztonságával, a vegyi, a biológiai, a nukleáris és a radiológiai (NBC+R) fegyverek elleni védekezéssel foglalkoznak majd, illetve reagálnak a vészhelyzetekre. A minisztérium élére – amelynek tervezett 2003-as költségvetése 37,4 milliárd dollár – Bush ugyanazt az embert nevezte ki, aki szeptember 11-e óta nemzetvédelmi tanácsadóként már mellette állt. A keményvonalas Tom Ridge volt pennsylvaniai kormányzót a haditengerészeti államtitkár, Gordon England helyettesíti, míg államtitkár-helyettesi pozíciót tölt be Asa Hutchinson, a Drogellenes hatóság eddigi feje.
Az új szervezet mintegy 170 ezer főt foglalkoztat majd, s éppen az ő munkavállalói jogaik körül alakult ki vita, hiszen a hatékonyság érdekében történt összevonások valószínűleg elbocsátásokat eredményeznek, s a felszipkázott szervezetek vezetése és a mögöttük álló törvényhozói lobbi ezt szeretné megakadályozni. Ezért, noha novemberben elfogadták a törvényt, idén már készülnek annak módosítására egyes képviselők – például arra, hogy töröljék az NBC+R védelemben használt gyógyszerek gyártóinak felelősségéről szóló részt. A megnövekedő költségeket firtató támadásokra válaszul pedig Bush úgy vélekedett, hogy a korábban független szervezetek munkájának összehangolásával éppenséggel átfedések szüntethetőek meg, és az itt keletkező megtakarításokból lesz finanszírozható a honi védelem immár egységes intézménye.
A technikai kérdések mellett persze az új szervezet és az azzal járó új jelenségek más kritikákat is felszínre hoztak Amerikában. Sokan – elsősorban független értelmiségiek, gyakrabban a demokraták holdudvarából – úgy érzik, hogy a biztonság fokozásának ára igazából nem dollárban, hanem a szabadság korlátozásában fizetendő. A bevándorlók (akiknek Amerika történelmileg felemelkedését köszönheti) fokozott ellenőrzése, ujjlenyomataik regisztrálása, szabálytalanságok esetén kiutasításuk fokozódó elégedetlenség forrása lehet köreikben, ám ez láthatólag nem terjed túl az első generációsokon. S noha divatossá vált az egyik alkotmányozó atya, Thomas Jefferson idézése, aki szerint a szabadságot a biztonságért korlátozók sem szabadságot, sem biztonságot nem érdemelnek, a felmérések szerint még mindig jelentős a Bush-kormányzat támogatottsága. Az internet fórumain (amelyeket ismét fenyeget a fokozott ellenőrzés) olvashatóak olyan vélemények is, hogy a stabil egzisztenciájú, legalább második generációs többségi társadalom érdektelensége összefüggést mutat a demokrácia lassú hanyatlásával, az alacsony választási részvétellel, amely az országot jellemzi. Az emberek nem akarnak foglalkozni a nagypolitikával, s többségük karrierje során soha sem közelíti meg az a szintet, amely a hatalom „plafonjába„ ütközne. Sőt. Üdvözlik a terror elleni háborúban és a hazai védekezésben rejlő gazdasági konjunktúra lehetőségét, hiszen most legnagyobb gondjuk mihamarabb kilábalni a recesszióból.