Rendezték soraikat a német liberálisok

Három héttel az oly jelentős tartományi választások előtt Hessenben és Alsó-Szászországban a német liberálisoknak sikerült rendezniük soraikat és megakadályozni, hogy a párton belül továbbgyűrűzzenek a Jürgen Mölleman által kirobbantott botrány hullámai, s az ügy kihasson a határozatlansággal vádolt elnök, Guido Westerwelle pozíciójára.
A szabad demokraták hagyományos vízkereszti kongresszusa előtt Stuttgartban számtalan jel arra mutatott, hogy a Möllemann-vírus kiváltotta belső nézeteltéréseket nem lehet maradéktalanul elsimítani. A városi színházban lezajlott rendezvény azután egészen más képet mutatott, mindenekelőtt azért, mert az elnökhelyettes, Walter Döring elhatárolta magát előzetes kijelentésétől, amely a párt helyzetét drámainak minősítette.
A szónokok elsődlegesen a szociáldemokrata/Zöldek-kormány kaotikus politikájának bírálatát helyezték előtérbe, és egyben hangoztatták az FDP független útjának fontosságát. Mindössze a parlamenti frakció elnöke, Wolfgang Gerhardt vetette fel a kérdést, vajon helyes lépés volt-e a szeptemberi parlamenti választások előtt a liberálisoknak lemondani minden koalíciós elkötelezettségről. Véleménye szerint erre nem lett volna szükség. Westerwelle az államháztartás kritikus helyzetére utalva az állami tulajdonban lévő vállalkozások eladását szorgalmazta, amelyek – szerinte – jelentős tartalékoknak számítanak.
Az egynapos vízkereszti találkozót megelőző, a liberálisok belső széthúzását feszegető találgatások mindeddig ismeretlen médiaérdeklődést váltottak ki. A sajtó nemcsak a botrány részleteivel és kihatásával foglalkozott, hanem a párt politikájának tartalmi részleteivel is. Ezek a cikkek azt a múltból eredő meggyőződést akarták felszámolni, hogy az FDP elsődlegesen a vállalkozók érdekeit képviseli. Amennyiben a liberálisoknak a soron következő tartományi választásokon sikerül jó eredményeket elérniük, és bekerülniük a wiesbadeni és hannoveri parlamentbe, esetleg a CDU oldalán Alsó-Szászországban megtörni az eddigi szociáldemokrata fölényt, akkor a negyvenegyedik születésnapját ünneplő Guido Westerwelle sikerrel vészelte át politikai pályafutásának eddigi legfenyegetőbb krízisét.
Egy ilyen forgatókönyv erősítené azt a meggyőződést, hogy a német társadalmat mindenekelőtt a liberálisok szorgalmazta tulajdonságok – szorgalom, fegyelem, becsületesség és őszinteség – képesek összetartani.