Soroznának Amerikában

Manapság, amikor a NATO újabb tagjai azon munkálkodnak, hogy hadseregüket professzionálissá alakítsák át, Amerikában új és váratlan kezdeményezés látott napvilágot. Az elmúlt hetekben a politikai élet és a média számos képviselője szorgalmazta, hogy ideje lenne visszaállítani a kötelező katonai szolgálat rendszerét.

Akik a „draft”, vagyis a behívásos rendszer visszatérését szeretnék, úgy érzik, hogy az ország védelme az egész társadalom kötelessége, és minden fiatalnak ki kellene belőle venni a részét. Ráadásul a mai professzionális hadseregben szolgálók nagy része azért választotta ezt a hivatást, mert valamilyen oknál fogva nem tudott sikeresen beleilleszkedni a társadalomba. Mint azt az amerikai tapasztalat mutatja, a hivatásos hadsereg fenntartása rengeteg pénzbe kerül, amit az új NATO-tagok mai gazdasági helyzete csak nehezen tudna elviselni. Ezenkívül ahhoz, hogy technikailag megfelelő előképzettséggel rendelkező jelentkezőket tudjon felvenni, a modern fegyverekkel felszerelt hadseregnek versenyeznie kell a nagyobb fizetéssel kecsegtető magánszektorral is.
A professzionalis haderőre való teljes támaszkodást már korábban kérdésessé tette a kilencvenes évek tapasztalata. Ekkor a nagy gazdasági fellendülés, ezzel a munkanélküliség radikális csökkenése oda vezetett, hogy a hadsereg alig tudott új önkénteseket toborozni.
Az amerikai haderő teljes létszáma ma 1,4 millióra tehető, amelynek jelentős része külföldön, főleg Nyugat-Európában és a Távol-Keleten szolgál. Szakértők szerint az Irak elleni háború egy 250 ezer főnyi haderő mozgósítását és ugyanannyi tartalékos vagy más, főleg civilekből álló katonai egységek aktivizálását tenné szükségessé.
A behívásos rendszer megújításának legújabb és legmeglepőbb híve New York állam egyik liberális kongresszusi képviselője. A napokban a New York Timesban megjelent cikkében a demokrata párti Charles B. Rangel véleménye szerint, minden fiatal amerikainak szolgálnia kellene a hadseregben, ahelyett, hogy a többségében kisebbségi származású önkéntesek alkossák az ország haderejét. Rangel egyébként maga is fekete, és Bill Clinton exelnök jó barátja. Kezdeményezése feltehetően tükrözi számos más politikai személyiség véleményét.
A NATO-hoz való gyorsabb felzárkózás reményében, az utóbbi években csatlakozott országok más irányban gondolkoznak, az új amerikai tendencia azonban – még ha ma csak kezdeményezés is – gondolkozásra készteti őket.
A szerző amerikai külügyi szakértő