Sun City és Varadero

Medgyessy Péternek, a NATO-tag Magyar Köztársaság miniszterelnökének kubai telelése miatti botrány egyik tanulsága lehet, hogy a kormányfőnek talán tényleg fogalma sem volt tettének politikai, erkölcsi vonatkozásairól és következményeiről. Lehet, hogy valóban van annyira pragmatikus (elvi és ideológiai kérdésektől irtózó) és technokrata (politikai megfontolásokkal nem foglalkozó), hogy eredendően nincs érzéke az ilyen összefüggések átlátására. Ha ez igaz, akkor ez viszont minősíti tanácsadóit, ha vannak egyáltalán, és a modern, felvilágosult, européer értékeknek még a szabad demokratáknál is elkötelezettebb, a marxizmus–leninizmus után az europizmus– modernizmussal legfelvértezettebb, ezért a társadalom hajóját a szocializmus magaslatai után Európába vezérelni hivatott szocialistákat. Különösen Kovács László külügyminisztert, aki Haider-ügyben minden külpolitikai pragmatizmust félretolva követelte, hogy az Orbán-kormány csatlakozzon az Ausztria elleni, európai értékekkel „igazolt” bojkotthoz. Akkor, amikor magától értetődő volt a jelszó baloldalon: Ausztriában erkölcstelenség síelni a téli szabadság alatt.
Most viszont, amikor Kuncze Gábor azzal zárta le a magyar érdekeknek az uniós csatlakozási tárgyalásokon történt érvényesítése miatt kirobbant vitát, hogy az EU mindenekelőtt értékközösség, fel sem merül a baloldalon, hogy erkölcstelen vagy elvtelen-e Castro diktatúrájában napozni. A jelek szerint az értékek szimbolikus képviselete iránt közömbös (pragmatikus és technokrata) kormányfő fogja az európai értékközösségbe vezetni a Magyar Köztársaságot, ami miatt Kuncze és a szabad demokraták nem aggódnak. A köztársaság külügyminisztere pedig kijelenti, hogy a tengerpartok politikasemlegesek. Ebből az a következtetés vonható le, hogy ha Haider hatalomra kerülne Ausztriában és az EU bojkottal sújtaná a szomszéd országot, a köztársaság miniszterelnöke nyugodt lelkiismerettel menne síelni az Alpokba. És Kovács László kijelentené: a lesiklópályák politikailag semlegesek.
Az, hogy a fiatal (új) baloldalnak egy szava sincs, nem meglepő. Túl fiatalok ahhoz, hogy tudjanak arról, amire viszont az öreg (ó) baloldaliaknak (Medgyessy, Kovács, Horn és a többiek) emlékezniük kell: a dél-afrikai apartheid-rendszer az országot sújtó bojkott lazítására felépített egy Sun City nevű üdülőkomplexumot, ahová világhírű előadókat csalogattak. Haladó körökben viszont erkölcsi megvetéssel sújtották azokat, akik éltek a meghívással. Sun City manipulatív jellegéről és morális elrettentésül beszámoltak azok a magyar újságírók is (tévében, rádióban, sajtóban), akik még most is a szakmában vannak – és hallgatnak. Ha nem méricskéljük pragmatikusan a Castro-diktatúra és az apartheidrezsim közötti különbségeket, akkor elvi szinten nincs különbség Varadero és Sun City között.
A Magyar Köztársaság pragmatikus és technokrata miniszterelnöke akár a fajüldöző rendszer kirakatvárosában is nyaralhatott volna annak idején, mert a köztársaság elvekhez és értékekhez szigorúan ragaszkodó külügyminisztere igazolná őt: a pálmafák még Dél-Afrikában is politikailag semlegesek.
A szerző politológus