Többet kellene otthonteremtésre fordítani

„Meggyőződésem, hogy az otthonteremtési feladatok célirányos meghatározása és a pénzek hatékony elköltése céljából szükség lenne egy építésüggyel, lakáspolitikával foglalkozó minisztériumra, úgy, ahogy ezt választási ígéretükben a szocialisták kilátásba helyezték” – nyilatkozta lapunknak Földi Tamás, a Társaság a Lakásépítésért szervezet elnöke.

Európában is bevett gyakorlat, hogy e feladat koordinálását egy kézbe helyezi a kormányzat, de nálunk nem ez a helyzet. Földi Tamás elmondta: nehézséget okoz nekik, hogy miközben Csabai Lászlóné lakásügyi kormánymegbízottal folytatnak tárgyalásokat, jól tudják, a feladatok koordinálása több kézben van.
Földi Tamás kiemelte: a lakáspolitikában az évi negyvenezer otthon megépítését kell célként kitűzni. Ehhez állandóságot kell biztosítani, s olyan programot kell alkotni, amely nem négy évre, hanem hoszszabb időre, tíz-tizenöt évre szól. Jelenleg úgy látszik, ilyen 2004-nél előbb nem indul meg, holott a programot ennél jóval hamarabb meg lehetne alkotni. Mindezek ellenére az elnök úgy véli, hogy a polgári kormány sikeres otthonteremtési politikáját a szocialista kormány átvette, s jó irányba indult el, amikor meghirdette a nemzeti lakásprogram megalkotását.
Emlékeztetett arra, hogy pozitív változások a lakáspolitikában az Orbán-kormány idején következtek be, amikor Matolcsy György gazdasági miniszter a civil szervezetek véleményét meghallgatva terjesztette a kormány elé javaslatait, amelyekből aztán számos elképzelés megvalósult. A szakember bízik abban, hogy az új kabinet is hasonlóan fogékony lesz javaslataikra.
Földi Tamás szerint szükség lenne az állam által lakástámogatásra fordított összeget megduplázni, a költségvetésből évente e célra 280-300 milliárd forintot kellene költeni. Példaként Európát hozta fel, ahol a GDP másfél százalékát fordítják erre, míg hazánkban 0,8 százalékát. Holott a lakásépítés az államnak is jó üzlet: plusz tízezer lakás 117 milliárd forintnyi GDP-növekményt eredményez, továbbá 50 ezer új munkahelyet teremt. A nem kalákában épített lakások esetén nő a tb-járulék befizetése, a segélyek helyett munkabért adnak, a cégek pedig több nyereségadót fizetnek.
Földi Tamás figyelmeztetőnek nevezte, hogy megközelítőleg 32 ezer lakás épült tavaly, a kiadott építési engedélyek száma viszont vélhetőleg csökkent. Az elnök szerint ennek egyik oka, hogy 200 ezer forint feletti négyzetméteráron nehéz a lakásokat eladni. Hozzátette: a reális nettó árnak 170-180 ezer forint körül kellene lennie. Az ennél magasabb árakban már az ingatlan fekvésének, elhelyezkedésének és panorámájának kellene érvényesülnie, s nem a vállalkozók által felvett hitel kamatának vagy extraprofitjának.
Földi szerint probléma a hazai lakáshelyzet szerkezete is: miközben az EU-tagországokban és a rendszerváltó országokban 30-35 százalék a bérlakások aránya, addig hazánkban csupán nyolc. Ezért fontos lenne, hogy a bérlakásépítésben a magántőke megjelenjen, s az ingatlan felépítését követően üzemeltetőként jelen legyen. Ez akkor kivitelezhető, ha megfelelő lakbér-támogatási rendszert alakít ki a kormány. A jelenlegi helyzet – az önkormányzatok alacsony bérű lakásokat bocsátanak a rászorulók rendelkezésére – eltér az uniós gyakorlattól. A közösségben ugyanis a lakbér piaci alapú, s ahhoz kapnak támogatást a helyhatóságtól a rászorultak. A szervezet elnöke szerint sürgősen szükség lenne közhasznú lakásépítő szervezetekre, úgy, ahogy az Európában is bevett gyakorlat. Például az EU-ban az építkezések 30 százalékát ezek a szervezetek koordinálják. A közhasznú szervezetek nem pénzt, hanem adókedvezményeket kapnak. Egyes országokban áfa-, másutt nyereségadó-kedvezményben részesülnek, továbbá vannak olyan államok is, ahol előírás, hogy a megtermelt nyereséget vissza kell forgatniuk.
A hitelezéssel kapcsolatban Földi megjegyezte: az utóbbi években pozitív változások történtek e területen. A helyzet azonban még mindig nem megoldott, hiszen amíg Nyugat-Európában és Észak-Amerikában nem ritka, hogy egy fiatal pár 10-15 százaléknyi önerővel saját ház építésébe kezdhet, s a hiányzó összeget a pénzintézetek adják hosszú lejáratú hitel formájában, addig Magyarországon ekkora forrást nem kaphatnak. Ez alól kivétel, ha a szülő vagy rokon ingatlanfedezetet ajánl fel a banknak.