Hágába készül a csetnik vajda

Népünnepély előzi meg Seselj Hágába vonulását. Tévedés ne essék, nem azt fogják ünnepelni, hogy az emberiség elleni bűncselekményekkel vádolt szabadcsapatvezért végre-valahára bírái elé állítják. Az egyik legnépszerűbb szerb politikus búcsúztatására fognak összegyűlni a főváros főterén hívei. Ezenkívül mindazok, akiket a törvényszék felállításával sértett nemzeti büszkeség hív a belgrádi Köztársaság térre, s akik Seseljben a szerb érdekek legkövetkezetesebb védelmezőjét látják.

E nagyszabású népgyűlésnek tervezett búcsúztatás 23-án lesz, mindössze egy nappal a Szerb Radikális Párt rendkívüli kongreszszusa után, amikor is Seselj „sínre teszi” pártját. A távozó vezér helyébe feltehetőleg az a Tomiszlav Nikolics kerül, aki a minap esett neki ököllel a parlamentben a Vajdasági Szociáldemokrata Liga egyik képviselőjének. A kongresszus egyben jó alkalom, hogy a párt is elbúcsúzzon ünnepelt vezérétől, aki nem úgy akar elmenni, mint Milosevics. Február 24-én Vojiszlav Seselj (49) vádlott önkéntesen – ugyancsak a szerb érdekek és igazság védelmében – Hágába (via Koppenhága) utazik a szurcsini repülétérről induló 6.40-es géppel.
Ahonnan győzedelmesen tér majd vissza – legalábbis ezt üzeni Szerbiának, s a szerbség ezt elhiheti, már csak azért is, mert menettérti repülőjegyet vásárolt. Ám ezen- kívül egyelőre semmi más nem utal erre a lehetőségre. A jegyen nincs feltüntetve, mikor lesz a visszatérés, de ennek egy éven belül meg kell történnie, különben érvényét veszti a 375 dollárt érő s csak félig kihasznált jegy.
Vojiszlav Seselj az utóbbi másfél évtizedben a szerb és a jugoszláv politikai élet meghatározó személyisége. Népszerűsége töretlen. Még akkor sem hagyták el hívei, amikor annak idején szembe került Miloseviccsel, s a hivatalos propaganda össztüzet zúdított rá. Még börtönbe is csukatták. Ám lényegében ő volt a természetes szövetségese annak ellenére, hogy Milosevics a szocialisták élén állt, Seselj pedig az ellenkező oldalon, a szélsőjobbon. Céljaik azonosak voltak. Ezért nevezhette Milosevics Seseljt kedvenc politikusának. Ő mondta ki azt, amit Milosevics csak gondolt.
Seselj politikai pályafutása nem választható el attól a pályától, amelynek állomásait a hágai vádirat követi nyomon. Képeket sorakoztathatnánk fel most emlékezetünkben: Seselj talpig fekete csetnikegyenruhában, géppisztollyal a mellén szabadcsapatainak élén valahol Horvátországban, majd Boszniában. Öntelt nyilatkozatok, hogy hol kell húzódnia Szerbia nyugati határának (Karlobag–Ogulin–Virovitica vonal), s ha kell, ennek érdekében Zágrábot is rakétázni kell. Természetesen nem ezeket a külsőségeket, propagandacélzatú nyilatkozatokat kéri számon a hágai törvényszék (köztük az olyan morbid kijelentést is, hogy rozsdás kiskanállal vájná ki a bosnyákok szemét), hanem a tetteket: a szlavóniai, a baranyai, a nyugat-szerémségi, a zvorniki kegyetlenkedéseket, nemkülönben az uszítást. Mindezek pedig kimerítik az etnikai tisztogatás fogalmát. Ám nemcsak a boszniai muzulmánok és a horvátok emlegetik így Seseljt, hanem a vajdasági és szerémségi polgártársai is. Azok a horvátok, akik ugyanannak az országnak (voltak) a polgárai, mint Seselj. 1992 májusában éppen Hrtkovci szerémségi horvát faluban tartottak „nagygyűlést” Seselj csetnikjei, sejthető, milyen céllal. Rettegtek is az emberek. Seselj most cáfolja, hogy azért olvasta volna fel akkor a horvátok névsorát, hogy elűzze őket otthonaikból s elvegye és a szerbeknek adja vagyonukat. Nem kellett őket elűzni, mert már úgyis elmentek „az usztasa horvát gárdába” harcolni a „védtelen szerb nép” ellen, védi igazát – a délszláv térséget vérbe borító milosevicsi rezsim igazát – Seselj.
A bizonyításra váró vádiratban – mint minden – ez is másképpen áll.