Sokszor eszembe jutott már, hogy elég, vigyék a pártok a rádiót, de egyelőre nem adom fel – mondja önmagát biztatva Kerényi György, az egyébként mindkét politikai oldal szerint független hangvételű adó főszerkesztője és ügyvezető igazgatója. Ám ennek a függetlenségnek ára van: 50 millió forintos adósság, amelynek jó részét a Rádió C alapítása óta görgeti maga előtt.
Az Országos Rádió- és Televíziótestület (ORTT) 2001 márciusában kis többséggel döntött a Rádió C-nek odaítélt frekvenciáról. A szavazáson négyen voksoltak a roma adóra: az akkori elnök, Körmendy-Ékes Judit, Ladvánszky György, az MSZP, Tímár János, az SZDSZ és Erdős Zsuzsanna, a Fidesz delegáltja szavazott igennel. Az adó ügyvezető igazgatója és főszerkesztője Kerényi György, a Tilos Rádió egyik alapítója és a Magyar Narancs korábbi újságírója lett. Ennek ellenére a Horváth Aladár vezette Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) indulásától kezdve támadta a rádiót és a főszerkesztőt.
Információink szerint Horváth Aladár szívesen látott volna hozzá közel álló értelmiségieket a rádió tulajdonosi testületében, főként a Daróczi Ágnes nevével jelzett csoportosulás tagjait. A Rádió C Kht. vezetésébe azonban ők nem, csak két magánszemély – Kerényi és Németh Vladimir –, a cigányügyet felvállaló Autonómia Alapítvány elnöke, Csongor Anna, valamint az azóta lemondott kurátor, Tóth István György (a Tárki vezérigazgatója), illetve a Magyar Cigányokért Közalapítvány (Macika) kurátora, dr. Lázók Tibor és az OCÖ akkori alelnöke, Farkas Tibor került be. A Roma Polgárjogi Alapítvány Fidesz közelinek tartotta a testületet, és tiltakozott a közszolgálati funkciókat is ellátó rádió magánosítása ellen.
Horváth Aladár a Népszabadság 2001. október 1-jei számában például azt írta, hogy amikor egy alkalommal találkozott Varga Józseffel, a Macika elnökével, a Fidesz országgyűlési képviselőjével, az „büszke volt arra, hogy az ő »közbenjárására« tett be a Fidesz két cigányt a tulajdonosi testületbe”.
Horváth ugyanebben az írásában kijelentette, hogy a pártatlanságra az RPA számára nem elegendő biztosíték a főszerkesztő, Kerényi György személye, véleményük szerint „a pártatlanság és a közösségközeli (sic!) arculat egyik garanciája a politikailag kiegyensúlyozott tulajdonosi testület”.
– A Macika beengedése egyenlő a C mindenkori kormánynak való eladásával, függetlenségének feladásával – erősítette meg korábbi véleményét a Magyar Narancsnak Horváth és Daróczi Ágnes 2001. november 8-án.
Kerényi György így emlékszik a támadások kezdetére:
– A Roma Sajtóközpont alapításakor és az Amaro Drom főszerkesztőjeként még nem volt velem semmi bajuk Horváth Aladáréknak, csak amióta a rádió főszerkesztője vagyok.
Kerényi roma tárgyú írásait – egykori lapja, a Magyar Narancs szerint – korábban roma körökben is elismerték. A főszerkesztő úgy véli, hogy a rádióra politikai értelemben sem lehetett panasz, még a tavalyi, felfokozott indulatoktól terhes kampányban sem érte őket bírálat. A rádió a cigányokat képviseli, és április 7-ig 60 ezer budapesti roma rendszeresen hallgatta is műsoraikat.
Nevük elhallgatását kérő médiaszakértők szerint a Rádió C épp azért tudott mindenkitől függetlenül működni, mert – Fidesz-közeliség ide vagy oda – nem volt gazdája, igaz, így elég pénze sem. Mindez több kérdést vet fel: ha a Fidesz valóban ragaszkodott ahhoz, hogy a tulajdonosi testület a kedve szerint alakuljon, akkor hogyan juthatott a rádió csődhelyzetbe? És felettébb groteszk, hogy a rádió épp a roma jogokért ellenzékben látványosan aggódó szocialisták és szabad demokraták kormányzása idején megy tönkre.
– Támogatás mindkét kormányzás alatt érkezett, de nem volt elegendő – mondja Kerényi György –, most az Országos Cigány Önkormányzatnak kellene latba vetnie tekintélyét, és politikai nyomást kellene gyakorolnia a hatalomra a segítség érdekében.
Horváth Aladár OCÖ-elnök azonban feltételekhez köti a támogatást. A Budapesti Napnak április 11-én adott nyilatkozata szerint „ha állami és OCÖ-támogatást vár a rádió, úgy rálátást kell biztosítania gazdasági ügyeire, és konzultálniuk kellene műsorstruktúrájukról”.
Horváth Aladár 2001 őszén remélte, hogy a Fidesz és az OCÖ békén hagyják a rádiót. (Ekkor még az OCÖ-ban többségben volt a Fidesszel szövetséges Lungo Drom.) A kisebbségi önkormányzat elnökeként, úgy látszik, most már nem tartja problémának, hogy a roma szervezet beavatkozzon a rádió működésébe.
Lapunk megkérdezte az OCÖ képviselőit, hogy mit értenek a nyilatkozatban szereplő „konzultáción”, mire Bársony János elnökhelyettes azt válaszolta, hogy szeretnék, ha a cigány anyanyelvi kultúra nagyobb teret kapna a műsorokban, és a roma társadalom „más csoportjai is bekerülnének a hírekbe”.
Bársony János aggályosnak tartja, hogy egy magánvállalkozás lát el közszolgálati feladatokat, és nem érti, miért van ekkora hiánya a rádiónak. Az elnökhelyettes a támogatás hiányával kapcsolatban így fogalmazott: a rádió vezetői „lehet, hogy csak az államot akarják pumpolni”. Bársony nem tartja szerencsésnek azt sem, hogy a roma rádió tulajdonosi testületében csak egy cigány van.
Kerényi György azonban arról tájékoztatta lapunkat, hogy a testületbe nem egy, hanem két roma tagot választottak, az Autonómia Alapítvány kurátorai pedig elég sokat tettek a cigányságért ahhoz, hogy a romák hiteles képviselőinek lehessen tekinteni őket. Majd hozzátette: „Nem örülök annak, hogy épp az Országos Cigány Önkormányzat veszi elő az etnikai kártyát.”
Ehhez nem árt tudni, hogy az OCÖ elnökhelyettese, Bársony János – egyébként Daróczi Ágnes férje – sem roma.
A Rádió C forráshiánya a gádzsó-roma vitától valószínűleg nem oldódik meg, és a felvetődő gazdálkodási kérdésekre sem ad választ. Kétségtelen, hogy az adó havi tízmilliós költségvetését sok más nonprofit, sőt kereskedelmi rádió is megirigyelheti. Büdzséjében különösen szembeötlő a 48 teljes, illetve részmunkaidős dolgozónak kifizetett havi 6,5 millió forintnyi bér. (A rádió egyébként az Országos Foglalkoztatási Alaptól is kapott pénzt, amiért munkanélkülieket is bevett a szerkesztőségbe.) Az általunk megkérdezett, nem nyereségérdekelt adók igazgatói évente (!) 8–10 millió forintból gazdálkodnak, ők azonban csak egy-két alkalmazottnak fizetnek, a műsorokat önkéntesek készítik. A kisebb vételkörzetű, helyi kereskedelmi adók részéről azt a tájékoztatást kaptuk, hogy havi működési költségük 4–4,5 millió forint, ennek nagyjából a fele a munkabér. Tudni kell azonban, hogy a kereskedelmi rádiókban kevés a munkatárs, a zenei szerkesztőt például többnyire számítógép helyettesíti. A Rádió C-ben azonban a színvonaltartás érdekében négy képzett muzsikus válogatta a zenét havi 100 ezer forintért. Persze a Rádió C-vel ellentétben a nonprofit rádiók mindenütt a világon hobbiadókként működnek. Az ORTT részéről is azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a gyakorlat szerint a nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatóknak az önkéntes munkára kell alapozniuk.
Nincs jogunk kétségbe vonni a Rádió C vezetőségének jószolgálati tevékenységét, amiért az alulfoglalkoztatott romáknak munkalehetőséget ad, tehát csupán médiapiaci szempontból adódik a kérdés: megszervezhető-e ugyanez az intézmény egy nonprofit rádió keretein belül, amely óránként csupán hárompercnyi reklámot adhat, feltéve, ha vannak hirdetői?
A magyar rádiós reklámpiac ugyanis nem túl erős. Az adók a reklámtortából csak egy öt-hat százalékos szeletet tudnak bekebelezni, mert a hirdetők az alacsony tarifák miatt inkább a televíziókat részesítik előnyben. De a Rádió C reklámbevételei elmaradásának az is oka volt, hogy a hirdetők nem tekintették célcsoportnak a romákat. Ez arra vezethető vissza, hogy a cigányság anyagi helyzete folytán nem túl jó vásárlóerő, a roma középosztály kialakulásának folyamata pedig épp csak elkezdődött.
Úgy tűnik tehát, hogy reklámokból a rádió ezután sem tudná fenntartani magát, ugyanis a tavalyi hirdetési bevételei is csak a költségek tíz százalékát fedezték. Kevésnek bizonyult a Soros György alapította Nyílt Társadalom Intézet két év alatt folyósított 33 millió forintja, az Országos Foglalkoztatási Alaptól a roma munkanélküliek alkalmazásáért kapott 13 millió forint és a több nagykövetség által adományozott, egyenként hat-nyolc millió forint is. Az Orbán-kormány a rádió működésének idejével egybeeső egy éve alatt – pályázatok keretében, műsorok támogatására – 17 millió forintot adott, a Medgyessy-kormány tíz hónapja alatt eddig kilencmillió forintot utalt át az egyes tárcáktól.
A cigány rádió működtetése tokkal, vonóval eddig 250 millió forintba került. Forrásokban ugyan nem volt hiány, Kerényi mégis úgy véli, hogy a rádió sokkal jobb lett volna, ha van elég pénz. Most azonban már azon kell gondolkodni, hogy legyen-e létszámcsökkentés.
– Nem tudom, ki tudna rajtunk segíteni – mondja a főszerkesztő-ügyvezető.
Megkérdeztük az ORTT képviselőit, mit tudnak tenni az ügy érdekében, mire azt a választ kaptuk, hogy a testület eddig is támogatta az adót, de „egyetlen rádiót sem tarthat el”. Pályázatokon lehet pénzhez jutni, de köztudott, hogy azokon csak olyan médiumok indulhatnak, amelyeknek nincs köztartozásuk, a Rádió C pedig értelemszerűen nem ilyen. Információink szerint ugyanebből az okból késik a Miniszterelnöki Hivatal hatmilliós „gyorssegélye” is, amelyet a tárca február óta nem utalt át. Szó van további 24 millió forintos állami támogatásról is, de ennek formája pillanatnyilag nem tisztázott. Az OCÖ-nál aziránt is érdeklődtünk, hogy hol tart a Horváth Aladár által ígért adománygyűjtő akció, de erről semmilyen felvilágosítást nem kaptunk.
Most úgy tűnik, csak az állami szerepvállalás akadályozhatja meg a rádió elnémulását, de egy ilyen segítség ára – ismerve a magyarországi médiahelyzet törvényszerűségeit – a függetlenség elvesztése.
Az állami támogatás felvet más kérdéseket is. Egy közhasznú társaság által működtetett rádió több tízmilliós kormányzati finanszírozása esetén más rádiók is joggal jelentkezhetnek nagyobb támogatásáért. Az általunk megkérdezett rádiós vezetők erről úgy nyilatkoztak, hogy minden rokonszenvük a roma rádióé, de a 30 milliós állami támogatással furcsa helyzet állna elő.
A helyzet azonban akkor is különös, ha a Rádió C-t hagyják meghalni. Most ugyanis létezik egy rádió, amely már elindulásával is hozzájárult a cigányság életének javításához, ám a csak szlogenszinten művelt kisebbségvédelem és az állandó politikai gyanakvás közepette, úgy tűnik, nincs helye a nap alatt.
Medgyessy Péter azzal segíti a Rádió C-t, hogy felajánlja árverésre az európai uniós csatlakozási szerződés aláírásához használt tollat, csakhogy ezzel a gesztussal nem oldódik meg a rádió anyagi gondja. A kormányfő ígéretét egyébként is fenntartásokkal kell fogadni, hiszen egyszer egy édesanyának is felajánlotta, hogy kifizeti gyermekei tankönyvszámláját, a pénz azonban a mai napig sem érkezett meg a családhoz. Ezek után nem meglepő, hogy az Index internetes portál legutóbb már arról adott hírt, hogy a rádió mégsem kapja meg Medgyessy tollát, helyette a Kovács László által használt íróeszközt ajándékozzák neki.
A tollárverés tehát nem, ám új befektetők feltűnése annál inkább megoldás lehet az adó problémáira. A Népszava értesülései szerint a polgári köröknek szándékukban áll a megvásárlása, ám ezt az információt eddig senki sem erősítette meg. Jó volna tudni, hogy létezik-e valamilyen terv a rádió megmentésére, hiszen munkatársai láthatóan belefáradtak a források felkutatásába.
A Rádió C főszerkesztője úgy gondolja, hogy amióta az adó megkezdte működését, a cigányok emelt fővel járhatnak.
Most újra le kell hajtaniuk a fejüket?
origo.hu
Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert
