A Temető utca a régi kenderáztató gödör két partján húzódik. Annak idején kellemes, csendes faluszéli szeglet lehetett, iparkodó emberek költöztek ide, ezt bizonyítják a tágas, gondosan rendben tartott házak. A kenderáztatásnak a nagyüzemi gazdálkodás véget vetett, a gödör kiszáradt, fák és bokrok nőtték be. Ezután élelmes emberek – a maguk módján – elkezdték hasznosítani a funkcióját vesztett agyaggödröt: csaknem tíz éve megérkeztek az első építési sittszállítmányok, majd jött a többi szemét: háztartási hulladék, elhullott állatok tetemei. Az ott élők hiába fordultak a hatóságokhoz, nem tudták megállítani a folyamatot, sőt egy idő után a szemétszállítás is megszűnt a Temető utcában: egy szeméttelep mellett minek a kuka meg a kukásautó? A helyzet egyre súlyosabb lett, a házakat elözönlötték a patkányok, az ott élők szerint egyre többen betegedtek meg az utcában.
A környék elborzasztó látványt nyújt. Bácsics Gyula, a Lungo Drom tagja, kisebbségi képviselő szerint azonban „istenes, ahogy kinéz”, ahhoz képest, amilyen lenni szokott. Az ő kitartásának köszönhetően mozdult meg az önkormányzat, ám úgy véli: nem elég, hogy évek óta nem tettek semmit a tarthatatlan állapot ellen, de még most is próbálják elszabotálni a terület rendezését.
– Nézzen szét, így megyünk mi Európába. Nemrég dózerolták le földdel az egészet, úgyhogy most jobb a helyzet valamivel – mutat körbe. Az összképtől így is szó szerint eláll az ember lélegzete, ehhez a hulladékhegyek aljában csendben oszladozó kutyatetem bűze is jelentősen hozzájárul. De van itt minden: félig elégett gumiabroncs, törött vécécsésze, zacskókat, nejlonfóliákat sodor a szél a rothadó háztartási hulladék kupacai között. Ám mint kiderül, ez csak a felszín.
– Folyamatosan hordják a szemetet, olyan hordókat is betemettek ide – ezt többen is látták –, amelyeken rajta volt a a halálfej, még azbesztet és üveggyapotot is raktak le. Katasztrófa ami itt megy – mondja egyre emeltebb hangon Bácsics Sándor, a kisebbségi képviselő rokona, aki ebben az utcában él, amióta az eszét tudja. A Temető utcaiak szerint a szennyezett talaj helyett a hatóságok a frissen leszórt földből vettek mintát – korrupciót, vállalkozói érdekeket emlegetnek –, de mint mondják, a felszíni mintavételből egyébként is bajosan derül ki, hogy mit rejt a föld egy-két méter mélyen.
– Se ajtót, se ablakot nem merünk nyitni, akármilyen meleg van, mert a bűz elviselhetetlen. Hiába akartuk eladni a házunkat – mutatja a takaros épületet –, innen nincs menekvés… Töredék árért sem kellett senkinek. Amikor felépítettük a házunkat, szó sem volt arról, hogy szemetet hordanak ide. Csak azt tudom mondani, hogy semmibe vesznek minket. Az itt élő cigányokat és a magyarokat is – sorolja a sérelmeket egyre indulatosabban.
– Mi nem akarunk verekedni, veszekedni, de azt látjuk, ahogy besötétedik, este fél tíz körül megjelennek a teherautók, és hozzák a veszélyes szemetet Pestről, amit nem lehet máshol lerakni. Jöjjenek be, nézzék meg: a patkányok átrágták a vastag aljzatot is. Ilyesmiről még nem is hallottunk. Ez a falu szégyene. Nem a miénk, akik itt vagyunk kénytelenek élni. Már az is megfordult a fejünkben, hogy fogadunk egy lovas kocsit, és behordjuk a szemetet a polgármesteri hivatal elé. De esküszöm, meg is kellene csinálni – mondja legyintve.
– Cigányok vagyunk, nem törődnek velünk. Azt hiszik, hogy nekünk így is jó. Így akarnak ezek bemenni az unióba? A rádióban meg a tévében is beszélték, hogy először meg kell oldani az országban a szemétgondot. Hát nézze meg, hogy itt hogyan oldották meg! – teszi hozzá szinte kiabálva. Egy idősebb, munkásruhás férfi vág a szavába:
– Nevem Danyi Sándor, vállalom a felelősséget azért, amit mondok. Az az igazság, hogy mi évtizedek óta ilyen körülmények között élünk. Két alkalommal is kihívtuk a nagykátai tisztiorvosi szolgálatot. De nem történt semmi, csak azóta foglalkoznak az ügyünkkel, mióta Bácsics Gyula képviselő lett, és szót emelt értünk. A lányoméknak ki kellett költözni az új házukból, mert a patkányok elözönlötték őket. Bementünk az önkormányzathoz, hogy adjanak valami szükséglakást legalább, de azt mondták, hogy nekik nincs. Nem volt mit tenni, oda költöztek hozzánk, a mai napig nálunk laknak. Aztán idejött egy cég Debrecenből, mondván, hogy kiirtják a patkányokat. Egy vödör mérget leszórtak, kitették a táblát, hogy a területet ciánozták, aztán elmentek. A férgek meg maradtak – állítja a nyugdíjas korú férfi.
– Mi is emberek vagyunk, évtizedeket dolgoztunk le becsülettel. Hát hogy létezhet az a mai világban, hogy két sor ház között ott egy szemétgödör, teli piszokkal, fertőzettel? Itt van mellettünk a temető is. Hát milyen kegyeletsértés, hogy szeméttelep van a kerítés mellett! Ki tudjam, milyen vegyi anyagokat hordtak ide… Egy halottunk már van. Majdnem én lettem a második. Olyan ödémát kaptam, hogy kis híján elpatkoltam. Bedagadt a torkom, és nem kaptam levegőt… De hiába beszél az ember, mert az önkormányzati illetékesek úgy is kitisztázzák magukat. Aztán jön a bosszú – magyarázza, hogy mitől félnek az itteniek.
Rác Sándor azt állítja: egyik gyermeke a szemétgödörtől betegedett meg:
– Két héttel azután, hogy a Kossuth utcából, apósoméktól ide költöztünk, a kisgyerekemet Törökbálintra kellett vinni, a tüdőkórházba. Mentünk a polgármesterhez, hogy csináljanak valamit, segítsenek, minden tele van rovarral meg rágcsálóval. Erre adott tizenkétezer forintot patkányirtóra, futotta vagy nyolc-kilenc csomagra. Semmire se mentünk vele – panaszolja a fiatalember.
– Azt mondják, hogy a szemetet az itt élők öntögetik ki. Hát hogy tudnánk mi enynyit szemetelni? – teszi fel a kérdést Danyi Sándor. Egy középkorú asszony – aki a nevét semmiképpen nem akarja elárulni – azzal kezdi: az itt élőknek nem a polgármesterrel van bajuk, csak a szemétgödörtől szeretnének végre megszabadulni.
– Ide járnak a dögre a rókák is: a gödör szélén az egyik lakóház udvarán veszett rókát fogtak, s az egész családot be kellett oltani. Mondd el csak, Lacika, hogy hova kaptátok az injekciókat! – kéri az asszony a nyolc-tíz éves kisgyermeket.
– Nagyon rossz volt. Ide szúrtak, a hasfalba – válaszol komoly arccal a fiú.
Tápiószecső polgármestere, Lénárd László régi motoros: már a rendszerváltozás előtt is vezette a települést. Ha valaki, ő mindent tudhat a szemétgödör ügyéről, s arról, miként üzemelhetett éveken át zavartalanul illegális szemétlerakó egy utca közepén. Kérdéseinkre azonban nem kívánt válaszolni. Elfoglaltságaira hivatkozva Czirják Attila alpolgármesterhez irányított, aki mindössze fél éve tagja az önkormányzatnak. A fiatal pedagógus elmondta: anyagi lehetőségeikhez képest igyekeznek a lehető leghamarabb felszámolni a gödröt. Mint mondta, sajnos egyelőre nincs pénz a terület parkosítására, de a fertőtlenítést, feltöltést elvégzik, és bekerítik a területet. A zöldtárca segítségét kérik a teljes rekultivációhoz. A hatósági szemétszállítás visszaállításáról is döntött a testület – tette hozzá.
Bácsics Gyula felháborítónak tartja, hogy a tisztiorvosi szolgálat ajánlása ellenére egyelőre elmarad a parkosítás.
– Évek óta szenvednek az itt élők az embertelen körülmények miatt. A legtöbbjük cigány, akik ráadásul igen nehezen élnek. Munka kellene, ehelyett egy-kétezer forintos élelmiszerjegyeket kapnak, semmibe veszik őket. A cigányság országos bajaival nem foglalkozik a magát baloldalinak valló kormány sem, csak a romavoksok kellettek. Kóródi Mária környezetvédelmi miniszter válaszra sem méltatott, pedig jó két hete elküldtem neki a gödörről készült fényképeket – állítja. Bácsics Gyula a körzet fideszes országgyűlési képviselőjéhez fordult az ügyben. Czerván György meg is ígérte: amiben tud, segít, hogy mielőbb emberi viszonyok között élhessenek a Temető utcában is.
origo.hu
Újabb csapás érte a rács mögött ülő Kiss László óbudai polgármestert
