Ezt a kérdést szokták feltenni ilyen és ehhez hasonló esetekben.
Tegyük fel mi is.
Vajon kinek az érdeke, hogy egyszer csak „kiderüljön”, Magyarország „kémkedik” Ukrajnában, ráadásul Kárpátalján, s hogy legyen egy még nagyobb ráadás, mi sem természetesebb, minthogy a „magyar” kémek azután kémkednek, mit szólna a lakosság egy magyar bevonuláshoz.
Tényleg, mint a mesében.
Vagy mint Nagy Lajos Képtelen természetrajzában:
„Jeles kígyók még: a repülő kígyó, a budai sikló, a rája, a lazac és a vízi göreb. Érdekes lenne még egy kis rövid sárga kígyó lila kecskeszakállal.”
Hát tessék, itt van a kis rövid sárga kígyó lila kecskeszakállal – vagyis a kárpátaljai bevonulás után kémkedő magyar kém.
S kinek áll érdekében, hogy előkerüljön ez a kis sárga kígyó lila kecskeszakállal?
Hát természetesen a jelenlegi ukrán állam (már abban az esetben, ha ez állam!), valamint Zelenszkij és az ukrán titkosszolgálat érdeke. És, mondom, mint a mesében, ennek pont most és pont így kell(ett) összeállnia. Ugyanis a magyar kormány nem támogatja Ukrajna EU csatlakozását (ami az egyetlen racionális magatartás jelen pillanatban), a magyar kormány nem támogatja a háború folytatását, a magyar kormány az első pillanattól kezdve békét szorgalmaz – ó, micsoda rettenetes, Európa-ellenes magatartás és politika!
Arról nem is beszélve, hogy a magyar kormány számon merészelte kérni az ukrán vezetésen a kárpátaljai magyar kisebbség jogfosztását. (Ugyanis a kárpátaljai magyar kisebbséget ugyanaz a jogfosztás érte-éri, mint például a lényegesen nagyobb létszámú ukrajnai orosz kisebbséget, ez volt például az orosz támadás egyik kiváltó oka.)
És akkor láss csodát! Hirtelen kiderül, hogy „magyar” kémek kémkednek Kárpátalján, vajon mit szólnának a kárpátaljaiak egy magyar bevonuláshoz.
Mennyire életszerű, ugye?
Amúgy én mindenféle kémkedés nélkül tudom a választ, kapaszkodjanak meg:
a kárpátaljai magyarok többsége nyilván üdvözölne egy magyar bevonulást, míg a kárpátaljai ukránok teljes egészében elutasítanának egy magyar bevonulást.
A kárpátaljai magyarok döntő többsége örülne, ha Kárpátalja magyar lenne, az ukránok pedig nem.
Annyira azért nem bonyolult ez, hogy külön kémeket kelljen alkalmazni.
A lényeg azonban nem is ez, hanem az, hogy nem lesz magyar bevonulás, mert nem lehetséges magyar bevonulás, ugyanis erre sem szándék, sem akarat, sem pedig erő nem áll rendelkezésre.
Ettől teljesen függetlenül pontosan ismerjük ezt a fajta riogatást, amelyet teljesen feleslegesen létező idióták politikának szoktak nevezni. Ismerjük: már a Kárpátok géniusza, bizonyos Ceausescu is azzal töltötte ideje nagy részét, hogy a magyarok Erdélybe vonulásával riogatta a románság erre fogékony részét.
Úgy tűnik, az ukrán vezetés is eljutott erre a szintre.
És mondanunk sem kell, ehhez a narratívához most mindenhol akad segítőtárs.
Nézzünk előbb körül idehaza.
A nagy ukrán „leleplezés”, az ukrán titkosszolgálat fluffere nem más volt, mint Magyar Péter, a pszichopata, akit arról lehet megismerni, hogy egyszerűen képtelen igazat mondani. Igen, éppen ő volt az, aki a nagy ukrán „kémfogás” előtt belengette a nagy atombombát, amibe körülbelül öt perc alatt bele fog bukni a kormány.
Nem bukott bele.
Maradjunk a klasszikusoknál: lepkefing volt az, nem atombomba. Vagyis igazi magyarpéter matéria. De azért minimum érdekes, hogy a nagy lepkefingrobbanás napján álltak elő az ukránok a kicsi sárga kígyóval, akinek lila kecskeszakálla van.
S még ennél is érdekesebb, hogy mindezek előtt nem sokkal derült ki az is, hogy Ruszin-Szendi, a későn érkezett Romulusz minimum kettős játékot játszott vezérkari főnökként, miszerint a NATO-üléseken a magyar kormány álláspontjával ellentétesen, míg idehaza a magyar kormány álláspontjával megegyezően beszélt. Ezek pedig tények, nem magyarpéter-féle atombombák, ugyanis ezekről jegyzőkönyvek és hangfelvételek tanúskodnak
Az pedig, hogy Ruszin-Szendi, a későn jött Romulusz be van-e ütve az ukrán titkosszolgálathoz, s ha igen, mióta, hamarosan ki fog derülni.
Aztán persze, ahogy ez lenni szokott, mint mindenre, erre is akad idehaza „szakértő”, aki „megszakérti” mindazt, amit az ukránok hallani akarnak. No és persze egyéb külföldi szolgálatok, természetesen kizárólag az EU-tagállamok, vagyis a szövetségeseink soraiból.
Jött mindjárt szakértő 1., a Buda Péter, aki szerint ha ez így igaz – és azt sugallja, hogy természetesen így igaz –, annak tragikus következményei lesznek Magyarországra nézve.
Aztán előkerül szakértő 2., a Rácz András is, nekem ő a kedvencem, senki sem tudja úgy elemezni az orosz–ukrán háború aktuális állását egy számítógépes játék képsorait nézve, mint ő, szóval előkerül hamar a Rácz is, és elmondja, miszerint az elfogott „magyar kémek” nem is nekünk, hanem egyenesen az oroszoknak kémkedtek.
Lássuk csak…
Amúgy miért is lennének tragikus következményei ennek az egész ügynek, abban a kizárt esetben is, ha ez az egész igaz lenne? Vessünk csak egy pillantást arra, mit ír a Szabad Európa – márpedig ők már csak tudják:
„Szövetséges országok is kémkednek egymás ellen, az ukrán és magyar kormány viszonya ráadásul ellenséges. Az, hogy az ukrán kormány médiaeseménnyé tette két, Magyarországnak kémkedő polgára letartóztatását, nem csak a beígért magyar EU-vétóra, de a Tisza Párt által csütörtökön közzétett hangfelvételre adott válasz is lehet. (…) »Ukrajnában minden ország kémkedik«, mondja egy forrásunk. »Nyilvánvalóan vannak magyar kémek is. A lakosság szondázása is feladatuk, ez egyébként diplomaták munkája is. De a magyar csapatok bevonulását szondázni, az elég meredek nekem.« Köztudomású, hogy a titkosszolgálatok nem szokták nyilvánosan lebuktatni egymás ügynökeit. Ha valamiért meg akarnak szabadulni tőlük, csöndben csinálják. Persze itt egy hadban álló ország az egyik fél, ami nem a szokásos ügymenet, de valószínűleg ez a mostani esemény is inkább az Ukrajna és Magyarország közti feszültségek egyik megnyilvánulása. Egy másik forrásunk szerint ez az akció »összekapcsolódik a Magyarországon jelenleg zajló Voks 2025-tel, annak egy visszacsapódása: mutatják, hogy katonai akciók is zajlanak.« A háború kitörésekor a magyar katonaság tartott egy elsősorban technikai demonstrációt pontonhidakkal az ukrán–magyar határ menti térségben. Ez az ukrán médiában és közvéleményben úgy csapódott le, hogy »megszállás van előkészületben. Persze rögtön le is reagálták azzal, hogy ha az ukrán hadseregnek csak a 128-as dandárja megindulna, pár óra múlva a Balatonnál lenne«, mondja megkérdezettünk. A magyar kormány ukrajnai irredenta szándékait szlovák és lengyel politikusok is többször emlegették.
Dmitrij Medvegyev volt orosz kormányfő 2022-ben bemutatott a nyilvánosságnak egy olyan, Ukrajna háború utáni felosztásáról szóló térképet, amelyen Kárpátalja nagy része Magyarországhoz tartozik, és Lengyelország, valamint Románia is hozzájut bizonyos részeihez.
Akkor mindenki odavezényelt csapatokat az ukrán határára: a lengyelek, a szlovákok is, a magyarok is, mondja egy másik forrásunk. »Ez kőkemény orosz propaganda, ezt az oroszok hangoztatják, ők ezt szeretnék. A magyar kormány mindig hangsúlyozta, hogy szó sincs erről. És katonailag mit akarnának? Azt a harminc falut Beregszász körül?« (…)
Tény, hogy a magyar kormány háborús szándékait igazoló, Magyar Péter és Ruszin-Szendi Romulusz által nyilvánosságra hozott hangfelvétel után egy nappal állt elő az irredentizmus vádját visszaigazoló, a magyar csapatok érkezését szondázó magyar kémek bemutatásával az SZBU.
A videó keretezéséhez hozzá lehet tenni azt is, hogy ugyanazon a napon van Lviv/Lembergben 17 uniós ország Ukrajnával kapcsolatos külügyminiszteri találkozója. Szombaton pedig a»Tettrekészek koalíciója« (nemzetközi koalíció, amely olyan nyugati országokat gyűjt egybe, amelyek készen állnak támogatni Ukrajnát az Oroszország elleni védekező háborújában) tanácskozik Kijevben.”
Elég szépen össze van itt foglalva sok minden a lényegből, elsősorban abból, hogy mindez kinek az érdeke. A tragikus következményekről pedig egy apró adalék: emlékeznek még, amikor kiderült, hogy az Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálata lehallgatja Angela Merkel német kancellár telefonját? Még Obama volt az elnök, amikor ez történt, vagyis hogy Amerika lehallgatja első számú és legnagyobb európai szövetségesének telefonját.
Látják, annak sem lett tragikus következménye, illetve fogalmazzunk pontosabban, nem lett semmilyen következménye. Mert hát a „független” sajtó tett róla, hogy ne legyen semmilyen következménye. Azt (is) elkenték. S persze nem árt tudni, mindig annak lesz következménye, amiből a „független” sajtó meg a vele szövetséges titkosszolgálatok következményeket akarnak barkácsolni. Vállt vállnak vetve a „szakértőkkel”. Mint például a Budával meg a Rácz Andrással, aki szerint mi egyenesen az oroszoknak kémkedünk.
De akkor ki akar bevonulni Kárpátaljára?
Mégsem mi, hanem az oroszok?
Hagyjuk is, annyira mindegy.
Ebből is csak egy a lényeg, mégpedig amit Csurka István állapított meg örök érvénnyel: a szakértelem ócska bolsevista trükk.
Hát, ha ezekről van szó, akkor valóban és százszázalékosan.
Szóval, itt tartunk most.
Lesznek még szakértők, akik megszakértik, lesznek még titkosszolgálatok, akik megkeverik, és lesz még a független sajtó, amely majd levonja a következtetéseket, amelyeket aztán a szakértők ismét megszakértenek, a titkosszolgálatok alátámasztanak, a független sajtó meg hivatkozni fog önmagára.
Működik ez.
Mi pedig ezalatt folyamatosan arra figyeljünk, kinek az érdeke ez az egész.
Na meg arra, hogy véletlenül se ússza meg egyik gazember se. Se a Magyar, se a Szundi, se az, akiről már tudjuk, hogy felvette az állománygyűlést.
Annak a nevét és a pofáját követeljük nyilvánosságra hozni!
Az összes többit ismerjük…
Ukrán kémbotrány
