Van ez a francia (létezik még olyan, hogy francia és Franciaország, vagy már túl vagyunk a Gerilla világán?) város, ez a Limoges (ejtsd „Limózs”). Itt történtek, amik történtek:
a híradások szerint egy nagyjából 150 fős banda felgyújtott egy autót, majd a kiérkező tűzoltókat vascsövekkel megtámadták. A kiérkező rendőröket szintúgy,
bár itt már olyasmiket is írtak, hogy „aknavetővel” lőtték a rendőröket, ezt azért kezeljük a helyén. De hogy lőttek a rendőrökre, az biztos. S ameddig ez zajlott, a város egy másik pontján a banda másik része barikádot emelt egy útra, és az arra járó autósokat kirabolták, megverték, vagy megverték és kirabolták.
Mindjárt kibontjuk a történet lényegét, de előtte merengjünk el kicsit Limoges-on (ejtsd „Limózs”). Tegye fel a kezét, akinek ismerős a város neve? Látom, köszönöm, csupa boomer. Ugyanis erről a francia városkáról az 1984-ben bemutatott – tehát ’83-ban forgatott – cuki vígjátékban, a Kellemes húsvéti ünnepeket! című Belmondo- és Sophie Marceau-remeklésben hallottunk először, amikor is a nőcsábász Belmondo felvisz a lakására egy fiatal, gyönyörű csajt, miután a felesége elutazik, ám az asszony váratlanul hazajön, s ekkor elindulnak a helyzetkomikumok, mindjárt azzal a felütéssel, hogy Belmondo azt hazudja, az ifjú hölgy (Sophie Marceau) a lánya, aki ráadásul terhes, és pénzért jött az apjához. Ekkor hangzik el a következő párbeszéd:
Feleség: Nem akarja megtartani a gyereket?
Belmondo: Eh az ki van zárva, hisz még tanul!
Feleség: Szóval tanul?
Sophie Marceau: Igen, szoktam…
Feleség: Nizzában?
Belmondo: Nem! Limoges-ban. Tudod ők ott laknak…
Ez volt a mi fejünkben sokáig, Limoges.
Igen ám, de azóta eltelt 41 év, és ma azt tudjuk Limoges-ról, amit az elején elmondtam. És itt a pillanat, hogy megvizsgáljuk, hogyan kell ma újságot írni! Mutatom!
Kezdjük a 444 beszámolójával, melyet Szily Lacika készített (ki más?), nagy műgonddal, imigyen:
„Pénteken éjjel azzal indult a buli, hogy a tűzoltókat egy égő, lopott autóhoz hívták ki – írja a Le Figaro. Az előző napok tapasztalatai alapján rendőrök társaságában érkeztek, ami, mint kiderült, jó eséllyel megmentette a tűzoltók életét. Az égő autó ugyanis csapda volt: a kiérkezőket 50-100 vasrudakkal, kövekkel, tűzijáték-rakétákkal, házi készítésű aknavetőkkel és Molotov-koktélokkal felfegyverkezett alak támadta meg minden irányból. Még a környékbeli házak emeleti lakásaiból is lőttek a rendőrökre. 3 órán át ostromolták a rendőröket, akik erősítést hívtak, de így is csak a bőrüket tudták menteni, egyetlen támadót sem sikerült ugyanis letartóztatniuk. A rendőrök könnygáz-, illetve fény- és hanggránátokkal vágtak vissza. A 3 órás ostrom közben 10 rendőr sérült meg. A banda nemcsak velük foglalkozott közben: a 130 ezres Limoges-ba bevezető egyik főútvonalat barikáddal zárták le, ahol minden érkező autóst megállítottak, többeket kirabolva, járművüket elvéve vagy felgyújtva. Egy 2 alvó kisgyerekével utazó, szolgálaton kívüli rendőrre is baseballütőkkel támadtak rá, de ő be tudott zárkózni és végül megúszta. A durvulás hajnali 4 táján ért véget, de a helyzet közel sem stabil, ezért a hétvégére a városba irányították a rohamrendőrség speciálisan városi hadviselésre kiképzett különleges osztagát. Émile Roger Lombertie polgármester a Facebookon »szervezett városi gerillaháborúnak« nevezte az eseményeket és arról írt, hogy a bandát nagyjából 150 fiatal alkotja.”
Pompás. Minden stimmel.
Aztán néhány órával később ugyanez a 444 másik cikkben foglalkozik az üggyel, akkor a Botos Tamás nevezetű „újságíró”, így:
„Zavargások voltak szombat éjjel a közép-franciaországi Limoges-ben, több tucat maszkos, fémrudakkal és Molotov-koktéllal felfegyverkezett maszkos támadt a helyi rendőrökre. Az összecsapásokban legalább tíz rendőr megsérült, írja a Le Monde. A maszkos banda megpróbálta eltorlaszolni a RN141-es gyorsforgalmit, miközben rátámadtak arra járó autósokra.
»100-150 maszkos volt, akik Molotov-koktéllal, tűzijátékkal, kövekkel, vasrudakkal és baseballütőkkel voltak felfegyverkezve« – számolt be a helyi rendőrszakszervezet vezetője az AFP-nek. A hatóságok szerint bandaháború áll a történtek mögött.
»Ez nem egy spontán akció volt. A zavargók előre eltervezték az estét: előre felfegyverkeztek, és szervezetten támadtak« – figyelmeztetett Emile Roger Lombertie, a város polgármestere. A rendőrök csak könnygáz és gumilövedékek használatával tudtask rendet tenni hajnalra Limoges-ban.”
Teljesen pompás. Megint minden stimmel.
Következzék az Index, bizonyos Dózsa Gergő György – mutatom:
„A francia településen a nemzeti ünnep óta tartanak az összecsapások a helyi rendőrség és az őket támadó csoport között. Július 19-én hajnalban zajlott le az eddigi leghevesebb küzdelem, amelyben egy nagyobb banda támadt rá a kiérkező hatóságok embereire, melyben tízen sérültek meg.
Limoges-ban nehéz éjszakája volt a helyieknek, ugyanis egy lopott, felgyújtott jármű ellenőrzéséhez érkező rendőröket egy 50-100 főből álló, vasrudakkal felfegyverkezett csoport vette körül, majd három órán keresztül kövekkel és Molotov-koktélokkal dobálták a hatóság embereit − írta a Le Figaro.
Az akcióban tíz rendőr sérült meg könnyebben, de egyelőre nem vettek senkit sem őrizetbe az eset miatt. Emilie Abrantes limoges-i ügyész közölte, hogy az incidenssel kapcsolatban nyomozást indítottak hatóságok elleni erőszak miatt.
Szombaton hajnali egy óra körül kezdődött a zavargás a város legforgalmasabb útján, és megrongálták több helyi lakos járművét, majd rátámadtak a kiérkező rendőrökre. Emiatt utóbbiak erősítést hívtak a helyi csendőrségtől, és könnygázt vetettek be a gyújtogatók ellen.
Három órával később, hajnali négy óra körül sikerült a rendet helyreállítani, azonban Bruno Retailleau polgármester szerint még nem ért véget a küzdelem, de köszönetet mondott a rendőrség embereinek helytállásukért.
A zavargások a francia nemzeti ünnep, július 14-e óta tartanak, kedden és szerdán már a hatóságoknak kellett beavatkozniuk. Kedden Molotov-koktélokat és egy üzemanyaggal megtöltött benzines kannát foglalt le a rendőrség, majd ötven ember ellen indítottak eljárást. Helyi lakosok megjegyezték, hogy már 4-5 napja polgárháborús állapotok vannak a településen.”
Őrületesen örvendetes, hogy ez is mennyire pompás, és még mindig minden stimmel.
Vagy mégsem?
Próbát kérek! Tegye fel a kezét, aki szerint a Limoges-ben történteket a helyi katolikus iskola született francia növendékei követték el! Senki. Senki? Rohadt rasszisták!
Most az tegye fel a kezét, akinek azonnal az jutott eszébe, hogy ezek migránsok voltak! Na tessék! Megint a boomerek! Rohadt rasszisták!
Mindezek után pedig vizsgáljuk meg a többi vizsgálandót.
Van tehát két Le Figaro- és egy Le Monde-hivatkozásunk, Szilyke és Dózsa György Le Figarót olvas, a Botos meg Le Monde-ot.
És akkor most megmutatom önöknek, hogy nevezettek (Szily és Botos), akik nagyon korrekten, mondhatni szóról szóra fordították a Le Figaro és a Le Monde beszámolóját, mit hagytak ki nevezett lapok cikkeiből. Mi volt az egyetlenegy momentum, amit nagyon fontosnak tartottak kihagyni? Mutatom!
Le Figaro:
„»Négy-öt éve robbanásszerűen mennek a dolgok ezen a környéken. Számomra ez veszélyt jelent« – mondta Émile Roger Lombertie, a »bevándorló hátterű fiatalok lakta, nagy szegénységben élő környéket« leírva , amely szerinte »törvénytelen övezetté« vált.”
Le Monde:
„Emile Roger Lombertie polgármester »városi gerilla« csoportnak nevezte a tüntetőket. »Szervezettek, strukturáltak, van tervük, fegyvereik« – mondta. »Ez nem egy spontán tiltakozás volt, hogy valami miatt panaszkodjunk. Semmi ürügy, semmi. Arról van szó, hogy leromboljunk dolgokat, és megmutassuk, hogy a terület a miénk« – tette hozzá Lombertie. A közelben, Val de l'Aurence-ban zavargások törtek ki július 14-én, Franciaország nemzeti ünnepén. Lombertie szerint ez a »nagyon szegény környék, ahol bevándorló hátterű fiatalok élnek«, »törvénytelen övezetté« vált.”
Tehát ezek maradtak ki a 444-es tudósításokból, valamiért. Az Index legalább, szemben a 444-gyel, egyáltalán nem idézett semmit a polgármester úrtól. S akkor rögzítsük az utókor kedvéért: BEVÁNDORLÓ HÁTTERŰ FIATALOK VOLTAK, AHOL ÉLNEK, AZ TÖRVÉNYTELEN ÖVEZETTÉ VÁLT.
Ez az, amit a libsi-komcsi sajtó szerint nem kell az emberek orrára kötni (hiszen úgyis tudják maguktól?). Amúgy a büdös komcsi-libsi The Guardian is így írt az esetről:
„A közelben, Val de l'Aurence-ban zavargások törtek ki július 14-én, Franciaország nemzeti ünnepén éjjel. Lombertie szerint ez a »nagyon szegény környék, ahol bevándorló hátterű fiatalok élnek«, »törvénytelen övezetté« vált.
Émilie Abrantes, a limoges-i ügyész azt mondta, hogy bár a környék közismert a kábítószer-kereskedelemről, nincs bizonyíték arra, hogy a zavargások összefüggésbe hozhatók a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos közelmúltbeli nyomozásokkal.”
S ha már egy filmmel kezdtük, lássunk egy másikat. Minden idők egyik legjobb filmje – az ilyen hozzám hasonló boomereknek – A profi, szintúgy a drága és csodálatos és felejthetetlen Belmondóval a főszerepben. 1981-ben mutatták be, tehát ’80-ban forgott. Van benne az a rész, amikor Belmondo hazaérkezik az afrikai fegyenctelepről, leszáll Párizsban a vonatról és elindul a városban. Hosszú snitt ez, Belmondo csak megy a városban (Párizs), szól a film remek zenéje (Ennio Morricone), a kamera darura szerelve követi a főhőst, és – kapaszkodjatok meg! –
akkor és ott, Párizsban, 1980-ban mindenki fehér. Tömeg van, nappal van, Belmondo megy, és csupa-csupa fehér francia mindenütt.
Negyvenöt év telt el. Érdemes lenne megismételni ezt a felvételt ma, ugyanott, ugyanazokon a helyszíneken, ugyanabban az időben. Azt hiszem, megdöbbennénk.
S hogy mi lesz azokkal a bevándorlókkal, akik szétverték, felgyújtották Limoges-t, akik megtámadták a tűzoltókat, a rendőröket és kirabolták az embereket? Semmi. Maradnak. És jönnek majd újak és újak.
S hogy mi lesz Franciaországgal?
Eltűnik.
De kit érdekel? A lényeg, hogy ne legyen leírva idehaza, ezek a rohadt gazemberek bizony mind bevándorlók…
