Élete egyik legnagyobb elismerését kapta a magyar legenda

Ünnepséggel egybekötött gálavacsorán beiktatták Kovács „Kokó” Istvánt a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagjai közé.

Immáron Kovács István is a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja Fotó: Róth Tamás

Az esemény a magyar sport tradícióinak egyik legszebb gesztusa: út a legendák közé, amelyet nem lehet kitűzni célként, sem kikönyökölni – csak megérdemelni. Nagy Tímea, az egyesület elnöke erről is beszélt, amikor köszöntötte az új tagot, az olimpiai aranyérmes, amatőr és profi világbajnok ökölvívót, Kovács Istvánt. Felidézte, hogy minden beiktatás egy pillanatra visszarántja a közösséget a veszteségek fájdalmába is, hiszen Keleti Ágnes távozása után üres hely maradt a halhatatlanok között. Ám az életművek egymást váltják, az értékek tovább élnek – és a tagság döntése alapján most Kovács István kerülhetett a legendák közé. Azt is hangsúlyozta: a klub országjáró munkájában egyre több helyre juthat el az a szellemiség, amely a magyar sport nagy ívét ma is hitelesen mutatja be.

Már Kovács István is egy a halhatatlanok közül Fotó: Róth Tamás

Schmitt Pál méltatta Kovács Istvánt

A méltatást Schmitt Pál vállalta. A kétszeres olimpiai bajnok emlékeztette hallgatóságát arra, milyen ereje van a személyes példának. Beszédében felidézte a bokszoló pályafutását, kitartását, vezetői képességeit, sportszeretetét – azt az emberi tartást, amely szerinte természetessé teszi, hogy Kokó ma már nemcsak bajnok, hanem közösségformáló személyiség is. Hozzátette: a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagjai között a helye, mert különleges képessége van megszólítani az embereket és hitelesen beszélni a sport értelméről.

Ezután Kokó lépett színpadra, és minden mondatából érződött, hogy számára ez élete egyik legtöbbet jelentő elismerése. Nem sikerekről beszélt, nem rangokról, hanem arról, mit jelent számára bekerülni egy olyan közösségbe, ahol a döntést nem időeredmények, nem érmek, nem statisztikák hozzák meg.

Elmondta, soha nem lehet úgy nekivágni egy sportpályafutásnak, hogy valaki egyszer majd a halhatatlanok közé kerül. – Ennek nincs forgatókönyve, nincs hozzá mérhető teljesítménylista. Itt azok döntenek, akik egy egész életet töltöttek el a sport szolgálatával, és az alapján ítélnek, milyen emlékeket, milyen képet őriznek valakiről. Nemcsak az eredmények számítanak, hanem amit a sport iránti szeretetből, emberségből, alázatból látni vélnek. Én pedig csak remélni tudom, hogy mindabból, amit bennem kerestek, valóban fedeztek fel valamit – mondta a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökeként tevékenykedő sportvezető.

Kiemelte: ha a tagok úgy gondolják, hogy helye van közöttük, akkor ez nem egyszerű megtiszteltetés, hanem feladat. 

Feladat továbbvinni azt a szellemiséget, amit a magyar sport nagyjai képviseltek. Hordozni a lángot, amely generációk óta világít – és elvinni mindenhová az országban. Beszélni a sport értékeiről, arról, hogyan lett ennyi kivételes teljesítmény része a nemzeti identitásunknak. Ez a felelősség mostantól az enyém is 

– mondta.

Az olimpiai bajnok ökölvívó külön kitért Schmitt Pál szerepére is: – Számomra különleges ajándék, hogy éppen ő mondta a laudációt. A magyar sport egyik meghatározó alakja. Évtizedes közös történetünk van: az atlantai olimpia után ő kért fel beszédet mondani a parlamentben, később pedig a MOB munkájába is bevont. Ezért volt annyira megható hallgatni most, amit rólam mondott. Úgy éreztem, mintha a múltunk is része lenne ennek a beiktatásnak.

A teremben csend lett, amikor a végszavak elhangzottak. Kokó nem a saját pályafutását méltatta, hanem azt a hidat, amelyet szerinte a Halhatatlanok tagjainak kötelességük építeni a múlt hősei és a jövő reménységei között.

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagjai Darnyi Tamás, Dunai Antal, Egerszegi Krisztina, Fa Nándor, Faragó Tamás, Gyulay Zsolt, Hegedüs Csaba, Jónyer István, Kamuti Jenő, Kásás Tamás, Kovács István, Kovács Katalin, Kőbán Rita, Magyar Zoltán, Nagy Tímea (elnök), Polgár Judit, Rejtő Ildikó, Schmitt Pál, Török Ferenc és Vaskuti István.