Egy héttel a száznegyedik születésnapja előtt elhunyt Keleti Ágnes, ötszörös olimpiai bajnok tornász, a Nemzet Sportolója. A magyar sportlegenda 1952-ben, Helsinkiben talajon szerzett aranyérmet, az 1956-os melbourne-i olimpián pedig négy aranyat (talaj, gerenda, felemás korlát, kéziszercsapat) szerzett. Keleti Ágnes évek óta a világ legidősebb élő olimpiai bajnokának számított, hosszú élete utolsó éveiben is aktív és jó kedélyű volt.
Keleti Ágnes 1921. január 9-én született Budapesten, Klein Ágnes néven. Tizennyolc évesen mutatkozott be a válogatottban. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki érmét. A háborút Szalkszentmártonban, hamis papírokkal vészelte át.
Már az 1948. évi nyári olimpiai játékokon a válogatott csapat tagja volt, de egy szalagszakadás miatt nem vehetett részt a versenyen. 1949-ben négy aranyérmet szerzett a főiskolai világbajnokságon. 1952-ben, Helsinkiben a talaj olimpiai bajnoka lett, s egy ezüst- és két bronzérmet is nyert. 1954-ben felemás korláton világbajnok lett. 1956-ban Melbourbe-ben három szeren (talaj, gerenda, felemás korlát) és a kéziszercsapattal nyert olimpiát. Közvetlenül az 1956-os olimpia után Ausztráliában, majd 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző volt.
Izraelben megteremtette a nemzeti tornasportot. 1958-tól 1980-ig az izraeli tornászválogatott edzője, 1959-től 1960-ig az olasz tornászválogatott edzője volt. 1983-tól 1988-ig izraeli kluboknál edzősködött. 1957-től 1980-ig az izraeli testnevelési főiskola tanára volt, nemzetközi versenybíróként is tevékenykedett.
1990 óta egyre több időt töltött szülőhazájában, utolsó éveiben lényegében már Magyarországon élt. 2004-ben a cím megalapításakor bekerült a Nemzet Sportolói közé. 2021 januárjában róla nevezték el az UTE tornacsarnokát.
Így tornázott pályafutása csúcsán Keleti Ágnes
