Kiadhatták a parancsot Brüsszelben, gőzerővel beindult a magyar társadalom érzékenyítése az erőszakra. Most kell ellenállnunk, most kell megálljt parancsolnunk a balliberális őrületnek, különben tényleg ránk gyújtják az országot. Nyilvánvaló hazugságokon, aljas csúsztatásokon alapuló kiindulópontjuk az, hogy a Fidesz nem mond le a hatalomról akkor sem, ha veszít a választásokon, ami robbanáshoz vezet majd az amúgy is pattanásig feszült társadalomban. Fel kell tehát készülni a polgárháborús állapotokra. Ezzel szemben az igazság az, hogy éppen az Orbán-fóbiások azok, akiktől nem áll távol az a gondolat, hogy amennyiben nem sikerül demokratikus úton leváltani a kormányt, akkor „ezekkel a bűnözőkkel” szemben bármilyen eszköz megengedett, nem kell tehát csodálkozni azon, ha egyesek máris radikalizálódtak.
Mindkét megközelítés embertelen, antidemokratikus és végtelenül cinikus, mert igyekszik úgy beállítani a politikai küzdelem egyre elviselhetetlenebbé emelkedő hőfokát, hogy ezért is az Orbán meg a kormány a felelős. Az igazi felelősök pedig nyílt és őszinte elemzésnek, féltő figyelmeztetésnek vagy színpadi gegnek hazudják nagy nyilvánosság előtt elkövetett hergeléseiket. Íme néhány példa a közelmúltból.
Puzsér Róbert az általa meghirdetett ellenállást olyan nyilvános beszélgetések során készítette elő, ahol rendszeresen elmélkedett a polgárháború mibenlétéről, s a végén már oda jutott, hogy azon kellett morfondíroznia, hol találnának fegyvert az emberek ebben az országban, ha netán úgy éreznék, szükségük van rá.
Amikor Kuncze Gábor legutóbb Havas Henriknél járt, az aggódó nagypapi szerepét adta elő rendkívül álságos ripacskodással, és a közélet hangnemének eldurvulásával kapcsolatban figyelmeztetett mindenkit, hogy az asztalra kikerült bunkósbotot előbb-utóbb valaki megragadja majd és használni kezdi. Nem kellene ide eljutni, ingatta a fejét csalárd módon, miközben egész testtartásán látszott a türelmetlenség, hogy meddig kell még várni.
Aztán a napokban Márki-Zay is elszabadult. Ő nem kertelt, nem festette magát, minden visszafogottság nélkül megvádolta egy kérdés formájában a kormányt azzal, hogy polgárháborúra készül. Lehet, hogy a Miniszterelnökség munkatársait is ezért képezik ki éles kézigránátokkal? – fűzte hozzá álnaivan, de inkább sátáni gonoszsággal Tokatábornoknak, Magyar Péter bizalmasának egy bejegyzésére reagálva.
És nem maradt adós elmeháborodott következtetéseivel sem. Kifejtette, hogy az a hatalom, amely a polgárainak fegyveres leverésére készül, könnyen úgy végezheti, mint Rákosi emberei ’56-ban, amikor a kandelábereken lógtak az ávósok. Vicsorgó fenyegetés ez is, nem intő figyelmeztetés. Ráadásul képtelen átlátni, hogy ez a történelmi párhuzam azokra is érvényes lehet, akik fegyverrel akarnak fölébe kerekedni azon honfitársaiknak, akikkel nem értenek egyet. Semmivel nem védettebbek az erőszak borzalmaitól azok, akik a hatalomra törnek, mint azok, akiktől el akarják ragadni a hatalmat. Mindkét erőcentrum mögött magyar emberek, családok, édesapák, fiúk, lányok, barátok és ismerősök állnak.
Milyen emberek ezek, akiknek teljes természetességgel fordul meg az agyukban, hogy évtizedes sikertelenségük miatti frusztrációjuktól mások halála árán szabaduljanak meg? A válasz is ott bujkál a globalisták bukott miniszterelnök-jelöltjének ócska dumájában. Undorító álszentséggel azt javasolja az erőszak helyett, hogy keresztényi szellemben békésen adják át a hatalmat és a vagyonukat a kormány tagjai.
Még halálbüntetést sem kér ez a begőzölt lúzer, ahogy ő fogalmaz, hazánk ezeréves történelmének legnagyobb tolvajaira. Tehát, ahogy az elején levezettem, belekapaszkodik egy semmivel alá nem támasztott balliberális hazugságpanelba – „szétlopták az országot!” –, ebből levonja a következtetést, hogy ezekkel szemben bármi megengedhető, fel kellene őket akasztani a vagyonelkobzás után, de ők annyira rendesek, annyira emberségesek, hogy még a halálbüntetést sem állítják ideiglenesen vissza, amíg kinyírnak mindenkit, akik az útjukban állnak, csak adjanak át önként mindent.
Milyen förtelmes gazember bomlott elméjében fogalmazódik meg ilyen sunyin vicsorgó, kegyelemnek álcázott halálos ítélet? Mit gondol magáról ez a pribék? És undorító álszentséggel a keresztény szellemiségre hivatkozik. Nem, kedves mosolygós gyilkos, a keresztény ember nem eltekint a gyilkosságtól azért, mert keresztény, hanem eszébe sem jut, hogy akár meg is ölhetné azt, aki nem ért vele egyet. Értesz te egy kukkot is abból, Márki-Zay, amit a bal latorral tett Jézus?
De ha már erőszak, valamit meg kell érteniük az egyre gátlástalanabbul tolvajozó balliberális honfitársainknak. Eddig nem tettem ezt szóvá nyilvánosan, mert attól tartottam, még valaki azt gondolná, én is erőszakkal fenyegetőzöm. De az eddig látottakból is világosan kitűnik, nincs értelme függővé tenni a mi érvelésünket az ő módszereiktől. Tehát jó, ha tudják azok, akik azzal vádolják a nemzeti kormányt, hogy szétlopta az országot, hogy nem is kormány ez, hanem bűnöző tolvajbanda, és ezeknek különböző változataival tudják csak megindokolni löttyös indulataikat irányunkban, hogy egy tisztességes vidéki kocsmában pofán vágják azt, aki mindenféle bizonyíték nélkül letolvajoz valakit. Tehát
gondolja meg mindenki, aki elcseszett életének minden búját-baját azzal próbálja megmagyarázni, hogy „ezek lopnak”, nem helyes, amit tesznek. Ne hergeljék tehát tovább magukat, mert bármennyire dühösek, mérgesek, az erőszak nem megoldás, de nem is jogos, még akkor sem, ha valóban találnak tolvaj gazembert a Fidesz soraiban is.
Ráadásul az erőszak erőszakot szül. És mindegy, ki üt először, mindenkinek fáj.
Mit szólna hozzá Majka, ha pusztán színpadi gegként mikrofonjával azt imitálná egy nemzeti rockegyüttes frontembere, hogy az idétlen rappereket főbe kellene lőni, hogy ne rontsák tovább a közízlést? Ugye-ugye, nehezen lehetne ezt poénra venni még egy olyan vicces fiúnak is, mint amilyen az ózdi agysebész. Ahogy Hal Melinda szakpszichológus fogalmazott, sem a népszerűség, sem a tehetség nem jogosít fel senkit arra, hogy erőszakra buzdítson.
A művészi szabadsághoz fűződő jog nem írja felül az alaptörvénybe foglaltakat. De nem kevésbé átgondolatlan Azahriah véglényezése, Krúbi, Pogány Induló és a többi népszerű lázadó nyílt politikai szerepvállalása a balliberális ellenzék oldalán. Mert lemoshatatlanná tette a felelősségüket abban, hogy tömegekben nőtt meg a löttyös indulat a kormány és támogatóik ellen.
Ám amikor megkérdezik a Fideszt gyalázó rigmusok üvöltőit, miért csinálják ezt, akkor az a válasz, hogy nekik ez az identitásuk. Ez nagyon silány, nagyon gyenge, kizárt, hogy a következő nemzedék ezzel megelégszik. Azt gondolom, nagyon fogják ezt szégyellni pár év múlva azok, akik ma ezt gondolják. De hallottam már nagyon okos ifjú hölgyet O1G-és mackófelsőben arról értekezni, hogy nem nevezné diktatúrának azt, ami itt van, mert akkor nyilván nem tudna nyilatkozni a riporternek egy kormánybuktatónak szánt hídfoglalás alkalmával, de úgy érzi mégis, hogy hamarosan diktatúra lesz. És akkor nyilván jön érte a fekete autó, elviszi, megverik és így tovább. Mondom, ő egy okos tagja volt a félrevezetett tömegnek, érezte az ordító ellentmondást a tapasztalatai és a gondolatai között, mégis hagyta magát befolyásolni a balliberális mantra által. Gondoljunk csak bele, a közösségi média platformjain keresztül hozzájuk is eljut Márki-Zay ostoba hőbörgése is, Puzsér rókalelkű lamentálása is. Iszonyatos következményei lehetnek mindennek, és a felajzott globalista hiénabandát ez egyáltalán nem érdekli. Lázadjunk ellenük minél többen, addig, amíg nem késő.
