Továbbá – így Goldberg –, „nem természetes módon teszünk szert arra a tulajdonságra, hogy feltételeznünk kellene, az idegenek – túl azon, hogy alapvetően megbízhatóak – még veleszületett méltósággal és jogokkal is rendelkeznek. Meg kell rá bennünket tanítani, méghozzá nagyon alaposan. A szabadpiac még inkább természetellenes jelenség, ugyanis ez nemcsak arra ösztönöz bennünket, hogy megtűrjük az idegeneket, hanem arra is, hogy vásárlóként tekintsünk rájuk.”

Goldbergnek talán igaza van, vagy legalábbis sok igazság van a mondandójában, éppen ezért feltétlenül szükséges, hogy minden erőnkkel harcoljunk a mondandója és a mondandójából levont következtetései ellen.

Induljunk ki abból, hogy ha az elmúlt nyolcvan évben idegenek figyelnének bennünket, úgy, hogy évente visszatérnek, akkor hetven alkalommal a következő bejegyzést olvashatnánk a noteszukban:

„A nyugati, kapitalista világ és a liberális demokrácia működik. Az emberek gazdagok, jól élnek, a fejlődés állandó, nincsenek nagy kihívások, az egész kissé unalmas és középszerű.”

És ezeket a bejegyzéseket még a kommunizmus összeomlása, a keleti-szovjet blokk eltűnése, ezen országok többségének integrálódása a Nyugathoz sem írta volna felül.

Persze ez is hosszabb folyamat, de a lényeg, hogy az embernek – normális körülmények között és normális időkben – sokféle identitása van (szülővárosod, szülőfalud, kedvenc sportegyesületed, hobbid stb.), de alapvetően mégiscsak három fő identitás az, amelyik meghatározza az egyént és kijelöli, meghatározza őt, egy egész életre. Ezek a vallási identitás, a nemzeti identitás és a nemi identitás.

Goldberg szerint a „csoda” a kapitalizmus és a liberális demokrácia.

Nos, a nagy francia forradalom, mint a felvilágosodás és a liberalizmus édesgyermeke, egyszersmind a kapitalizmus és a liberális demokrácia ősanyja, éppen a vallási identitás lebontását kezdte el, amely mára befejezett tény, a mai Nyugat nem rendelkezik már semmiféle vallási identitással. És éppen a francia forradalom helyezte a vallási identitás primátusa helyébe a nemzeti identitást, ugyanis el ne felejtsük, a liberalizmus eredetileg éppen a nacionalizmusnak is a szülője, hiszen éppen arról szól, hogy a feudális-nemesi társadalom helyébe felépítse a nemzetállamot, és a nemzet sáncai mögé beemelje mindazokat, akik addig onnan ki voltak rekesztve, elsősorban a polgárságot és a jobbágyságot.

Így válik a nemzeti identitás a XVIII. századtól egészen a második világháború végéig az első számú identitássá.

A második világháború után felépülő globális tőkés világgazdaság azonban eo ipso lett ellensége bármiféle nemzeti identitásnak s magának a nemzetállamnak, hiszen fejlődéséhez (rákos burjánzásához) éppen nemzeti keretekre és állami keretekre, továbbá országhatárokra nem volt szüksége. Ettől függetlenül a háború után még úgy hatvanöt-hetven éven keresztül úgy tűnt, mindez érintetlen marad. Aztán kiderült, hogy mégsem.

A nemi identitás pedig a legutóbbi tíz-tizenöt évig szóba sem került (leszámítva a mai idió­ták olyan előfutárait, mint mondjuk Simone de Beauvoir), ugyanis magától értetődő volt, mint a levegő. Mára azonban ez is támadás alatt van, s ha majd ezt is sikerül végképp eltüntetni, akkor mi marad? A semmi marad. Egy minden identitását elveszített, nyálfolyató tömeg (Goldberg kedves vásárlói), s erre a tömegre eresztenek rá éppen egy olyan tömeget, amelyik vallási identitásában egyenesen bigott s gyilkolni kész, vallási identitásának kikezdhetetlenségéből következően a nemi identitása is kikezdhetetlen, a nemzeti identitása pedig másodlagos, ugyanis a felvilágosodás előtti, középkori állapotban leledzik.

S ha ezt végiggondoltuk, lássuk, mivé lett a liberalizmus, mivé a demokrácia.

A demokrácia állapotáról a Welt am Sonntag közölt nemrégiben egy összeállítást, amely szerint az Európai Bizottság (SZKP KB) sok-sok százezer euróval támogat bizonyos környezetvédelmi civil szervezeteket (ezek azok a képződmények, melyektől minden normális embernek ökölbe szorul a keze) abból a célból, hogy azok kampányokat csináljanak és jogi lépéseket tegyenek uniós tagállamok, vállalatok, cégek, politikai döntéshozók ellen, hogy így támogassák a bizottság azon törekvéseit, amelyek a „zöldátállás” (Green Deal), vagyis az európai gazdaság tökön lövése szükségességét és fontosságát próbálják sulykolni az euró­pai közvéleménybe.

Egy példa: 2022 decemberében titkos megállapodást kötöttek a ClientEarth nevű NGO-val, amely 350 ezer eurós támogatást kapott azzal a céllal, hogy Németországban fokozza a szénenergia elleni fellépést, szorosan együttműködve társadalmi mozgalmakkal és klímatáborokkal. A dokumentumban részletezték az elvárt tevékenységeket: akciók és kampányok szervezése, jogi lépések megtétele egyes erőművek működtetése ellen, és az érintett vállalatok tevékenysége megnövekedett kockázatának bemutatása. A cél nem csupán jogi eszközök bevetése volt, hanem a társadalmi nyomás erősítése aktivista eszközökkel is.

Egyszerűen hihetetlen.

Mit mondjak, lenyűgöző. Nyilván mindannyian erről álmodoztunk, amikor itt üldögéltünk a hajdanvolt Fal rossz oldalán, és oda vágytunk, a túloldalra, és azt hittük, tényleg ott a csoda. Mit csoda! A Csoda!

S akkor vessünk egy pillantást arra is, hol tart ma Nyugaton az „idegen szép” kampány, vagyis hogyan hullik szét lassan az összes nyugati társadalom, elsőként talán a német, mert általánosságban mindig ők a legszorgalmasabbak, ha önsorsrontásról van szó.

Történt, hogy az illetékes hatóságok visszafordítottak a határról három szomáliai migránst (pedig micsoda óriási szükség volt rájuk, wir schaffen das!). Ezt követően a berlini közigazgatási bíróság ítéletet hozott, amely szerint ­uniós jogba ütközik a migránsokat dublini eljárás lefolytatása nélkül visszafordítani a határról.

Ó, hát persze! Hát mi másba ütközne! És ha esetleg abba mégsem ütközne, akkor van még a tarsolyban néhány tucat ótvaros bullshit, amibe biztosan beleütközik, ugyanis a normalitásnak, a magától értetődőnek, a természetesnek mindenképpen bele kell ütköznie valami abnormálisba, idiótába, természetellenesbe és önsorsrontóba, ez a szép új világ lényege, alfája és ómegája, ez lett mára a csodából.

Mindenesetre a német szövetségi belügyminiszter, a CSU-s Alexander Dobrindt azt találta mondani az eset után, miszerint „nincs okunk megváltoztatni a gyakorlatunkat a ma ebben az egyedi ügyben meghozott bírósági döntés miatt”.

Azonnal kitört a botrány a majomházban. Carsten Löbbert, a lübecki bíróság elnöke, az egyesület szóvivője azt nyilatkozta, „aggódunk amiatt, hogy a belügyminiszter láthatóan nem hajlandó tiszteletben tartani a döntést, mint olyat, amely nagyon intenzíven foglalkozott a visszafordítással összefüggésben felmerülő alapvető jogi kérdésekkel is”.

Ilyenkor szokták azt mondani normális korokban, hogy nyasgem. Majd visszafordítják a határon a migránsokat. De hol vannak már a normális idők? Sehol. Elfújta a szél azokat, bár az Elfújta a szél is be van már tiltva, mert „rasszista”.

Ám itt még nincs vége a belügyminiszter vesszőfutásának, bár cseppet sem szánom, ugyanis a CDU és a CSU egyformán bűnrészes volt ebben az egész folyamatban, ebben az elmebajban, amely ide vezetett.

S hogy hová is vezetett?

Tessék: Bajorországban két „felekezet nélküli gimnáziumi diák” beperelte az iskoláját, mert az iskola bejáratánál egy másfél méter magas feszület állt már emberemlékezet óta. A bíróság pedig gyorsan döntött, a feszület „megsértette a diákok vallásszabadságát”, így azt el kell távolítani. Miután Dobrindt belügyminiszter nem kevés mellébeszéléssel és gyávasággal azt bírta mondani, hogy „ha az eredmény az, hogy egy bíróság azt mondja, de a kihelyezés nem lehetséges, akkor azt mondanám, helyezzük el máshol, egy másik helyen, és hagyjuk, hogy a bíróság újra foglalkozzon vele”.

Ennek így ugyan nincs semmi értelme, de azért ebből is botrány lett: Carsten Löbbert bíró megütközött ezen a válaszon: „Nos, nehéz ügy, amikor egy belügyminiszter ennyire polemikus módon kommentál egy határozott bírósági döntést”. Gisela Seidler szerint is ez nagyon rossz reakció: „Én ügyvéd vagyok. Kiállunk a jogokért, és kötve vagyunk a törvényhez. Nem tehetünk azt, amit akarunk. És a belügyminiszter sem mondhatja egyszerűen azt, hogy nem fogadom el a törvényt.”

Hát persze.

De ma nincs normalitás és nincsen semmi, csak idióta önfeladás, identitásvesztés, üresség, elmebaj, képmutatás, farizeusság meg ilyen diák, az van. S hogy mi van még? Hát az, ami a feszület eltávolításából törvényszerűen következik:

„Kizárólag az iszlám vallás szabályai szerint főznek ezentúl egy német iskolában.

Egy gelsenkircheni általános iskolában az étkeztetést biztosító szolgáltató áttér a halal ételekre, amely az iszlám vallás előírásainak megfelelő ételeket jelöli.

A Gelsenkirchen városában található Erle nevű általános iskolában a szünet után már csak halal ételt fognak felszolgálni: az iskola étlapján sertéshús helyett halal vagy vegetáriá­nus fogások szerepelnek majd. A hagyományos német húsételek pedig eltűnnek a kínálatból – sem currywurst (főként sült kolbászból készült étel), sem kassler (füstölt és pácolt sertéshús) nem lesz többé.

Az iskola honlapján ez olvasható: »Minden nap frissen készített, változatos halal ételeket kínálunk, köztük egy vegetáriánus fogást, valamint tészta- és salátabár lehetőséget.« A halal szó arabul azt jelenti: »tiszta« vagy »megengedett« – az iszlám szabályai szerint ez annyit tesz: minden ehető, kivéve a sertést; a többi állatot pedig muszlim vágás szerint, teljes kivérzéssel kell feldolgozni.

Az étkeztetést a török tulajdonban lévő Müttis Küche nevű cég biztosítja, amely már kilenc gelsenkircheni iskolának szállít. A cég vezetője, Canan Celebi nem érti a felháborodást. A Welt megkeresésére írásos nyilatkozatban közölte:

»Sok iskolában, ahol jelen vagyunk, már jóval előttünk eltűnt a sertéshús az étlapról. Újdonság csak annyi, hogy mi nyíltan kimondjuk: egyes fogásaink halal-tanúsítvánnyal rendelkeznek.«

Ez szerinte semmit nem változtat az étel minőségén, de véleménye szerint úgy tűnik, már önmagában a halal szó is elég, hogy felzúdulást váltson ki. Még 2010-ben döntött úgy az önkormányzati étkezési tanács, hogy a város minden iskolájában mellőzni kell a sertéshúst. A Berliner Zeitung szerint a tanulók körülbelül 60 százaléka migrációs háttérrel rendelkezik, egyes városrészekben ez az arány jóval magasabb.”

Persze, félreértés ne legyen: ezek a németek pontosan ezt érdemlik…