Vége a szivárványos karszalagoknak Angliában

A hamarosan kezdődő angol labdarúgó-bajnokság nyitánya előtt a szövetség bejelentette, búcsút mond a szivárványos csapatkapitányi karszalagoknak és cipőfűzőknek, ugyanis a tízéves megállapodását a Stonewall melegjogi szervezettel felmondja. Erre persze sokan fellélegeztek, mivel a szivárványos kampányok lényegében egyáltalán nem hoztak eredményt, sőt a felmérések szerint rontottak a helyzeten, ugyanakkor a woke-ideológia nem engedi el ilyen könnyen az olyan befolyásos csoportokat, mint például a futballisták. Az angol labdarúgó-szövetség (FA) ugyanis februártól saját programot indít majd LMBTQ-érzékenyítés céljából, csak nem a Stonewall tanácsadásával. Az ugyanis pénzbe kerül.

A Stonewall egy kiváló sémán alapuló szervezet. Célját soha nem érheti el, hiszen mindig lesz olyan pillanat, amikor valami miatt meg tud sértődni a csoport, amikor LMBTQ-ellenes propagandát és elnyomást lát, így önmagát a társadalmi fejlődés sarokkövének tudja tekinteni. Amolyan állandó őrangyala a melegjogoknak, amely mindenhol ott van és árgusan figyeli a nem melegek viselkedését. Ez pedig nagy munka és sok embert kíván. Az 1989-ben alapított szervezet ma már Európa legbefolyásosabb ilyen jellegű társasága. 2001-ben meghirdette a Sokszínűségi Bajnok nevű programját, amelyre cégek pályázhattak, s bizonyos díj fejében megkapták a Stonewall logóját. A Stonewall közben tanácsaival segítette a plecsnivel rendelkezőket, hogyan érezhetik magukat még jobban és diszkriminációmentesen az LMBTQ-kollégák.

A trükk szépen működik, hiszen ma már nem az jelenti a problémát, ha valakinek van ilyen logója, az a gyanús, ha nincs. Mert a Stonewall-pecsét azt jelzi, az adott társaság egyetért a woke-ideológiával, ilyen például a brit hadsereg vagy magáncégek tömegei, összesen mintegy 650 társaság.

A Stonewall pedig szépen elfoglalta a helyét az LMBTQ-jogvédők királyi trónján.

Csakhogy a logó és a programok valójában nem működtek olyan hatékonysággal, mint arra számítani lehetett, ha valaki egy álomvilágban élt. A cégek munkatársainak többsége ugyanis nem érintett ebben a közösségben, a tanácsadás teljesen felesleges, az egyetlen lényeg a bélyeg megszerzése és ezzel a woke-közösség haragjának elhárítása. A BBC brit közszolgálati műsorszóró egy komolyabb vizsgálat során megállapította, hogy a pecséttel és az együttműködéssel túlságosan is közel kerültek a Stonewallhoz, olyan közel, hogy már befolyásolta a pártatlanságukat. Ez persze virágnyelv, a BBC soha nem volt pártatlan, csak önmagát szereti így beállítani és hirdetni, mindenesetre tény, hogy végül szakított a Stonewallal. Ha BBC megteheti, az FA is dönthet így, gondolták a focisták, s bejelentették az együttműködés felmondását.

A futballközeg alapvetően nem kedveli a politizálást, az érzékenyítést, főleg annak fényében, hogy az angol szövetség által irányított szervezetekben jelenleg egyetlen játékos sem játszik, aki az LMBTQ-közösség tagja volna vagy legalábbis ezt bevallaná. A szivárványos karszalagok és cipőfűzők csak arra voltak jók, hogy a szurkolók gúnyolódjanak rajta, egyes játékosok pedig közöljék, hitbéli vagy személyes erkölcsi okokból nem hajlandóak felvenni őket. Ekkor ezen csámcsogott egy ideig a sajtó, majd napirendre tértek felette.

A szövetség belső kutatásai azt mutatják, hogy a tízéves szivárványos kampány eredményeként inkább nőtt a homoszexuálisokat célzó támadások száma, mint csökkent, a közeg egyáltalán nem lett toleránsabb, elfogadóbb.

Ez a Stonewall szerint feltehetően azt jelenti, hogy az eddiginél is nagyobb szükség van a munkájukra, de nem biztos, hogy igazuk van. Az sem zárható ki, hogy az ilyen szervezetek tevékenysége kimerül a provokációban, hogy a reakciókat látva tudják igazolni saját működésüket.

Meglepő módon az FA határozott lépése mellett továbbra is fenntartja a teljesen értelmetlen térdeléses gesztust. Ezt a Covid-járvány után a pályákra visszatérő játékosok kezdték 2020-ban antirasszista jelzésként.

Az egykor nagy vihart kavart térdelés persze amerikai eredetű, de ott gyors felfutás után maguk mögött hagyták, ma már senki sem térdel sehol, csak az angol futballpályákon. Ott sem sokat, csak egy-egy meccsen, kupadöntőn, derbiken.

A térdelés teljesen kiüresedett, a fiatalabb játékosok nem tudják, mi is ez az egész. Az FA mégis megtartotta a gesztust. Pedig az aktuális női világbajnok Anglia néhány hete döntött úgy, hogy nem térdel le az Olaszország elleni mérkőzésen, mivel a térdelés a játékosok szerint már nem éri el a célját. Ezt persze körülírták mindenféle szóvirágokkal, mint a „párbeszéd kezdeményezése” és „más módokon küzdeni a rasszizmussal”, de a lényeg az, hogy tényleg jobb focizni, mint woke-ideológiával megfertőzni a gyönyörű sportot.