Mi húzza a gazdaságot 2026-ban az elemzők szerint – itt vannak a válaszok

A háború vagy béke kérdése nagyban meghatározhatja a következő év, évek gazdasági folyamatait is. A folyamat többrétű, rövid- és hosszú távú hatások formálják a gazdaságot, azonban a lapunknak nyilatkozó elemzők bizakodóak, 2,5 illetve 2,7 százalékos éves bővülésre számítanak 2026-ban.

A fogyasztás bővülése illetve annak gazdaságélénkítő hatása az, amire mindkét elemző számít Fotó: Kurucz Árpád

Nem csupán az a kérdés, hogy a konkrét harci cselekmények folytatódnak-e, hanem hogy mi (nem) következik a békekötésből gazdasági téren – mondta lapunknak Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. A folyamatok értékelése előtt felidézte, Oroszország 2022-ben megtámadta Ukrajnát, ezt követően pedig az Európai Unió egy gazdasági háborút indított Oroszország ellen, ezzel is támogatva Ukrajnát. Ennek keretében jöttek a szankciós (és most már nem szankciósnak nevezett, de valójában szankciós) csomagok, majd a döntés, miszerint az Európai Unió leválik az orosz energiáról, vállalva ennek költségeit és áldozatot hozva az egyes tagországok versenyképességében. Ezen kívül a háború nyomán gyengültek a kereskedelmi kapcsolatok is – kérdés ezek helyreállása is. De az is kérdés, mi lesz az ukrán gazdasággal – kap-e a működéshez és újjáépítéshez szükséges forrásokat. Ha kap, akkor ennek lesz-e pozitív hatása a hazai gazdaságra vagy csak költséget jelent majd. Ebből is látható, hogy a békekötés hatása nem rögtön másnap látszódik meg, a gazdaság szövetének újraépüléséhez – ha hagyják egyáltalán újraépülni – több hónap, több év kell majd.

2026-ban kulcskérdés az energia ára is, ami a versenyképességet befolyásolja, ha pedig csökken, annak a hatása csak késleltetve jelenik meg (Fotó: Németh András Péter)

Ha külföldre tekintünk, nem csak az orosz–ukrán háború sorsa a kérdés. Ezen kívül geopolitikai konfliktusok sora nehezíti a gazdasági helyzetet – márpedig egy kis, nyitott gazdaság számára, mint amilyen hazánk is, ez alapvetően határozza meg a gazdasági teljesítményt. Itt gondolhatunk az Egyesült Államok és Kína, az Egyesült Államok és az EU vagy akár az EU és Kína közötti konfliktusokra. És a német gazdaság sorsa sem közömbös. Legalább ennyire fontos az egyes vállalatok teljesítménye is, különösen azoké, amelyek hazánkban is jelen vannak, hiszen nem mindegy, hogy ők mennyire versenyképesek – sorolta Regős Gábor. Nagy kérdés szerinte, 2026-ban a külső kereslet mennyire tudja támogatni a növekedést, ugyanakkor mégis bízhatunk az export bővülésében, hiszen a nagy gyárak indulásának azért nyomot kell hagynia a kivitelben.

Nehezebb kérdés a beruházásoké, ahol nagyon alacsony bázisról indulunk. Az alacsony – elsősorban külső – kereslet nyomán a cégeknek nem érte meg beruházni. A hazánknak járó uniós források visszatartása szintén nem segítette a fejlesztéseket, valamint az állam és az önkormányzatok forráshiánya szintén fékezi azokat.

Amiben mindenképp bízhatunk, az a fogyasztás – ez eddig is húzta a gazdaságot és várhatóan 2026-ban is húzza majd: 2026-ban a minimálbér 11, a garantált bérminimum 7 százalékkal emelkedik. Az utóbbi érint sokkal több munkavállalót, mégis sokszor az előbbit tekintik irányadónak a piacon. Szintén a fogyasztás bővülésének irányába hatnak a különböző kormányzati stimulusok, fiskális lazítások. Ilyen például a fegyverpénz, a családi adókedvezmény emelése, az szja-mentességek, a 14. havi nyugdíj első részlete. Ezek mindegyike tudja majd serkenteni a fogyasztást, ami így az első negyedévben magas szinten lehet.

Mindezek alapján 2026-ra egy 2,5 százalékos gazdasági növekedést valószínűsít Regős Gábor, aki szerint a választásokhoz kapcsolódó bizonytalanságról és a forintárfolyam, illetve az infláció kérdéséről sem szabad megfeledkeznünk.

Rövid- és hosszú távú hatások 2026-tól

Molnár Dániel lapunk megkeresésére azt mondta, decemberi előrejelzésük szerint jövőre a gazdaság 2,7 százalékkal növekedhet. Indoklásában kifejtette, a békekötés gazdasági hatásait szerinte érdemes rövid távú, azonnali hatásokra, illetve hosszabb távú, lassabban realizálódó következményekre érdemes bontani, amelyek sokszor pont a rövid távúakból következnek.

• A rövid távú hatások között megjelenik az erősebb forintárfolyam. A geopolitikai konfliktusok rendszerint rontják a befektetők kockázatvállalási hajlandóságát, amely így negatívan érinti a feltörekvő piaci devizákat, a háború lezárásával ez a folyamat fordulna vissza. Kedvező hatást gyakorolna a békekötés ezen felül az energiaárakra is, a világpiaci olajárak és a tőzsdei gázárak még tovább csökkennének. Ezek lennének a gyakorlatilag azonnal, a békekötést követően megjelenő hatások, amelyek viszont fokozatosan tovagyűrűznének a gazdaság szegmenseibe, tartósan kedvezőbb folyamatokat eredményezve – magyarázta. Például az erősebb forintárfolyam az importárakon keresztül közvetlenül befolyásolná nemcsak a fogyasztói árakat, hanem a vállalatok költségeit is. Az alacsonyabb infláció fogyasztói oldalon magasabb fogyasztási szintet tesz lehetővé, míg a vállalatok az importköltségek csökkenése révén felszabaduló forrásokat visszaforgathatják a működésbe beruházások, béremelések révén. Ezzel egyidejűleg a kockázatok kiárazódása a jegybank számára is lehetővé tenné, hogy mérsékelje a kamatokat anélkül, hogy erre a piac negatívan reagáljon, romoljon a jegybanki hitelesség és így a forintárfolyam gyengüljön.
• Az energiaárak esetében is hasonlóak az alapvető folyamatok: a költségek csökkenése forrásokat szabadít fel és így mozgásteret nyit a vállalatok oldalán a fejlesztésekre. Az alkalmazkodás ugyanakkor itt jóval lassabb, a tőzsdei energiaárak csak késleltetve gyűrűznek be a belföldi piaci árakba, emiatt a hatás elnyújtott lehet, akár éves időtávon jelentkezik csak.
• A harmadik csatorna, amelyen keresztül hosszabb időtávon támogathatja a gazdasági növekedést a békekötés, az a piaci hangulat, a gazdasági szereplők közérzete. A háború közelsége, a napi szinten szembejövő negatív hírek befolyással vannak a döntésekre, a fogyasztókat és a vállalatokat is óvatosabbá teszik. A pozitív fordulat így pont ellenkező hatással járhat, javulhat a háztartások fogyasztási hajlandósága, miközben a vállalatok bátrabban mernek majd beruházni, ez pedig a gazdasági aktivitásban is lecsapódhat.

Mindezen gazdasági hatások viszont nemcsak a magyar gazdaságot érintenék, hanem az EU más országaiban is megjelennének. Ezáltal pedig a külső kereslet is erősödne, amely az exportdinamikán keresztül biztosítana további támaszt, lábat a gazdasági növekedésnek.

Tartós konfliktus esetén viszont a gazdasági bizonytalanság, a kiszámíthatatlanság is velünk marad, a magasabb energiaárak tartósan visszafogják a gazdasági növekedést, miközben az óvatossági motívum a vállalatokat változatlanul a kivárásra, a beruházások elhalasztására ösztönzi. Békekötés nélkül a visszafogott gazdasági növekedés konzerválhatja az EU versenyképességi problémáit is, egyúttal a magyar gazdaság felzárkózása sem tud majd folytatódni. A két elemző szavaiból kitűnik, nem véletlenül szorgalmazza a magyar kormány a mielőbbi békekötést.