A megoldás pedig messze nem technikai, hanem filozófiai. Mit nyerünk azzal, hogy kinyitjuk a határokat? Valóban hinni lehet-e abban, hogy a mi kultúránk erősebb, jobb, fejlettebb, mint másoké, és ezt mindenki el is fogadja?
Képesek vagyunk-e rávenni az ide érkezőket arra, hogy a normáinkat magukévá tegyék? A válasz az, hogy nem, a tömegek integrációja soha nem sikerült sehol, ez csak egy újabb önbecsapás, a gőgös elit így fedi el a súlyos gondokat, a civilizációs válságot. Nem szabad megtanulni terrorfenyegetésben élni, ne fogadjuk el, hogy a világ úgy normális, hogy fegyveres katonák pásztázzák a karácsonyi vásárok felé vezető utcákat.
Egykoron az IRA kudarcot vallott a Margaret Thatcher elleni merénylete során. Utólag azt üzente az ír fegyveres csoport: „Most szerencséje volt. De ne feledje, nekünk csak egyszer kell hogy szerencsénk legyen. Magának minden alkalommal.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!