Visszataszító liberális manipuláció húzódik meg a gyermekvédelem álcája mögött

A gyermekjogi retorika mögött nem a gyermekek iránti empátia, hanem egy konkrét politikai cél húzódik: a drogliberalizáció előmozdítása olyan társadalmakban, amelyekben ennek nincs széles társadalmi támogatottsága – hívta fel a figyelmet a Drogkutató Intézet (DKI). A szakmai szervezet hangsúlyozta: a fiatalkorúak droghasználatára vonatkozó szabályok lazításával eltűnik az egyik legfontosabb visszatartó erő, márpedig a rájuk különösen veszélyes dizájnerdrogok terjedése ott gyorsult fel, ahol a szabályozás engedékenyebb lett. Ezzel szemben a zéró tolerancia nem a büntetés fetisizálása, hanem egy közösségi határ kijelölése, amelyet a társadalom a saját védelme érdekében tart fenn – mutatott rá a DKI.

Az utóbbi években több európai és ENSZ-közeli szervezet próbálta elérni, hogy a tagállamok lazítsák a fiatalkorúak droghasználatára vonatkozó szabályokat. Az érvelés szerint a büntethetőség csökkentése „csökkenti a traumát”, „empatikus megközelítést biztosít”, és „összhangba hozza a gyakorlatot a gyermekjogokkal”. A valóság azonban az, hogy a jogkövetkezmények eltűnésével együtt eltűnik az egyik legfontosabb visszatartó erő is. 

Ezek a kezdeményezések gyakran figyelmen kívül hagyják azokat az adatokat, amelyek szerint a dizájnerdrogok terjedése és az egyre fiatalabb korban történő kipróbálás elsősorban ott gyorsult fel, ahol a szabályozás engedékenyebb lett.

A gyermekvédelem eszméjének felhasználása a felelősségi rendszer felpuhítására veszélyes precedenst teremt, aminek a társadalom egészére kiható következményei vannak.

Csak a szigorú drogpolitika vezet sikerre

A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy 

ott csökkent a drogfogyasztás, ahol a szabályozás szigorú, a prevenció komplex, és a társadalmi üzenet világos: a kábítószer veszélyes, nemkívánatos és nem része a „normális” életvezetésnek. 

A zéró tolerancia nem a büntetés fetisizálása, hanem egy közösségi határ kijelölése, amelyet a társadalom a saját védelme érdekében tart fenn. Ha egy állam világosan kommunikál arról, hogy a droghasználat nem elfogadható, és megfelelő támogatást nyújt a fiataloknak, a családoknak és az iskoláknak, akkor a fogyasztás trendje mérhetően csökken. A jogi puhaság ezzel szemben egyértelműen növeli a próbálkozási hajlandóságot, különösen a kamaszok körében. Mindez azért különösen fontos, mert ma olyan szerek terjednek, amelyek veszélyessége messze meghaladja a 10–20 évvel ezelőtt ismert drogokét.

A mai dizájnerdrogok – legyen szó kristályokról, új pszichoaktív vegyületekről vagy szintetikus stimulánsokról – kiszámíthatatlan hatásúak, gyorsan függőséget okoznak, és sokszor egyszeri használat után is súlyos, életveszélyes tüneteket váltanak ki. 

A gyerekekre és a fiatalokra különösen veszélyesek, mert kíváncsiságuk és impulzivitásuk miatt könnyebben belecsúsznak a kipróbálásba.

Ha egy társadalom ebben a helyzetben a „jogkiterjesztés”, a „méltóságtudat” vagy a „szabadság” nyelvével kezdi el relativizálni a droghasználat veszélyét, akkor nem halad, hanem hátrál: éppen a legvédtelenebbeket teszi ki a legnagyobb kockázatnak. Ezért nem csupán politikai, hanem morális kérdés is, hogy milyen drogpolitikai alapelvet vall egy állam – szögezte le a DKI.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Europress/AFP)