Visszataszító liberális manipuláció húzódik meg a gyermekvédelem álcája mögött

A gyermekjogi retorika mögött nem a gyermekek iránti empátia, hanem egy konkrét politikai cél húzódik: a drogliberalizáció előmozdítása olyan társadalmakban, amelyekben ennek nincs széles társadalmi támogatottsága – hívta fel a figyelmet a Drogkutató Intézet (DKI). A szakmai szervezet hangsúlyozta: a fiatalkorúak droghasználatára vonatkozó szabályok lazításával eltűnik az egyik legfontosabb visszatartó erő, márpedig a rájuk különösen veszélyes dizájnerdrogok terjedése ott gyorsult fel, ahol a szabályozás engedékenyebb lett. Ezzel szemben a zéró tolerancia nem a büntetés fetisizálása, hanem egy közösségi határ kijelölése, amelyet a társadalom a saját védelme érdekében tart fenn – mutatott rá a DKI.

Több nemzetközi NGO igyekszik olyan jogszabály-módosításokat kierőszakolni, amelyek a gyermekjogok retorikáját használják fel a drogfogyasztás dekriminalizálására vagy enyhítésére – figyelmeztetett a Drogkutató Intézet (DKI). A szakmai szervezet úgy fogalmazott: ez a stratégia egyszerre manipulatív és veszélyes, mert miközben a gyermekvédelem zászlója alatt menetel, valójában a társadalom legvédtelenebb csoportjait teszi ki egyre nagyobb kockázatnak.

Illusztráció (Fotó: Pexels)

 

Gyermekjog mögé bújtatott drogliberalizáció

Számos, magát emberi jogi vagy gyermekvédelmi szervezetként definiáló NGO kezdett az utóbbi években olyan javaslatokkal élni, amelyek első hallásra a gyerekek „méltóságának”, „jogkiterjesztésének” vagy „modern pszicho-szociális támogatásának” nyelvén szólalnak meg. Csakhogy a javaslatok gyakran egészen más irányba mutatnak: a gyerekek büntethetőségének radikális csökkentése, a droghasználathoz kapcsolódó felelősségi körök lazítása, sőt olyan narratívák erősítése jelenik meg, amelyek a szerhasználatot „élethelyzetként” vagy „megküzdési mintaként” igyekeznek normalizálni. 

A retorika mögött nem a gyermekek iránti empátia, hanem egy konkrét politikai cél húzódik: a drogliberalizáció előmozdítása olyan társadalmakban, amelyekben ennek nincs széles társadalmi támogatottsága.

Ezzel a gyermekvédelem eredeti ügye szorul háttérbe, miközben a kockázatok exponenciálisan nőnek.

A manipuláció és a gyermekvédelem álcája

A globális NGO-világ egyik kulcsfogalma az ártalomcsökkentés. Eredetileg ez egy szociálpolitikai eszköz volt, amely a már súlyosan függő embereknek nyújtott segítséget. Azonban az utóbbi években egyre inkább ideológiai zászlóvá vált, és alatta olyan javaslatok is megjelennek, amelyek már nem a károk csökkentését, hanem a drogfogyasztás normalizálását támogatják. 

A „nem szabad stigmatizálni a szerhasználót” jelszava eljut odáig, hogy a szerhasználat maga sem ítélhető el, és a közösségnek nincs joga elvárni az egyéntől, hogy kerüljön el veszélyes viselkedési formákat. 

Az így értelmezett ártalomcsökkentés valójában nem csökkenti a kárt, hanem eltünteti a társadalmi immunreakciókat. Ennek pedig különösen súlyos következményei vannak akkor, amikor a célcsoport éppen a legsérülékenyebb: a fiatalok és a gyermekek esetében. A probléma azonban nem csupán elméleti, hanem konkrét jogszabályi kezdeményezésekben is testet ölt.

Az utóbbi években több európai és ENSZ-közeli szervezet próbálta elérni, hogy a tagállamok lazítsák a fiatalkorúak droghasználatára vonatkozó szabályokat. Az érvelés szerint a büntethetőség csökkentése „csökkenti a traumát”, „empatikus megközelítést biztosít”, és „összhangba hozza a gyakorlatot a gyermekjogokkal”. A valóság azonban az, hogy a jogkövetkezmények eltűnésével együtt eltűnik az egyik legfontosabb visszatartó erő is. 

Ezek a kezdeményezések gyakran figyelmen kívül hagyják azokat az adatokat, amelyek szerint a dizájnerdrogok terjedése és az egyre fiatalabb korban történő kipróbálás elsősorban ott gyorsult fel, ahol a szabályozás engedékenyebb lett.

A gyermekvédelem eszméjének felhasználása a felelősségi rendszer felpuhítására veszélyes precedenst teremt, aminek a társadalom egészére kiható következményei vannak.

Csak a szigorú drogpolitika vezet sikerre

A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen azt mutatják, hogy 

ott csökkent a drogfogyasztás, ahol a szabályozás szigorú, a prevenció komplex, és a társadalmi üzenet világos: a kábítószer veszélyes, nemkívánatos és nem része a „normális” életvezetésnek. 

A zéró tolerancia nem a büntetés fetisizálása, hanem egy közösségi határ kijelölése, amelyet a társadalom a saját védelme érdekében tart fenn. Ha egy állam világosan kommunikál arról, hogy a droghasználat nem elfogadható, és megfelelő támogatást nyújt a fiataloknak, a családoknak és az iskoláknak, akkor a fogyasztás trendje mérhetően csökken. A jogi puhaság ezzel szemben egyértelműen növeli a próbálkozási hajlandóságot, különösen a kamaszok körében. Mindez azért különösen fontos, mert ma olyan szerek terjednek, amelyek veszélyessége messze meghaladja a 10–20 évvel ezelőtt ismert drogokét.

A mai dizájnerdrogok – legyen szó kristályokról, új pszichoaktív vegyületekről vagy szintetikus stimulánsokról – kiszámíthatatlan hatásúak, gyorsan függőséget okoznak, és sokszor egyszeri használat után is súlyos, életveszélyes tüneteket váltanak ki. 

A gyerekekre és a fiatalokra különösen veszélyesek, mert kíváncsiságuk és impulzivitásuk miatt könnyebben belecsúsznak a kipróbálásba.

Ha egy társadalom ebben a helyzetben a „jogkiterjesztés”, a „méltóságtudat” vagy a „szabadság” nyelvével kezdi el relativizálni a droghasználat veszélyét, akkor nem halad, hanem hátrál: éppen a legvédtelenebbeket teszi ki a legnagyobb kockázatnak. Ezért nem csupán politikai, hanem morális kérdés is, hogy milyen drogpolitikai alapelvet vall egy állam – szögezte le a DKI.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Europress/AFP)