Ez a drog is hozzájárulhat a Parkinson-kór kialakulásához

Bizonyítékok utalnak arra, hogy a kristály nevű drog jelentős rizikófaktor lehet a Parkinson-kór kialakulásában – hívta fel a figyelmet a Drogkutató Intézet (DKI). Mint a szakmai szervezet hangsúlyozta, kutatók az agy egyes területeinek változásait vizsgálták metamfetamin-használat után, és a Parkinson-kóros betegeknél megfigyelt elváltozásokhoz hasonlókat tapasztaltak. Vizsgálatok azt is kimutatták hogy a metamfetaminproblémák miatt kezelt emberek kétszer-háromszor nagyobb valószínűséggel válnak Parkinson-kórossá.

A metamfetamin, közismert nevén „kristály”, egy rendkívül erős és addiktív stimuláns, amely mélyrehatóan befolyásolja az idegrendszer működését – közölte a Drogkutató Intézet (DKI). Mint írták, hosszú távú használata súlyos fizikai és pszichés következményekkel járhat, többek között az agy dopaminrendszerének károsításával. A Parkinson-kór ezzel szemben egy progresszív idegrendszeri betegség, amelynek fő jellemzője a dopamint termelő idegsejtek pusztulása, és ennek következtében a mozgáskoordináció fokozatos romlása.

Illusztráció (Fotó: MTI/Mihádák Zoltán)

A kristály jelentős rizikófaktor

A kutatások szerint a metamfetaminhasználat és a dopaminrendszer károsodása közötti kapcsolat felveti annak lehetőségét, hogy a szer hosszú távon növelheti a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát. Bár a közvetlen ok-okozati viszony még nem teljesen tisztázott,

az eddigi bizonyítékok arra utalnak, hogy a metamfetamin jelentős rizikófaktorként értelmezhető.

Ez a téma nemcsak az orvostudomány, hanem a közegészségügy számára is kiemelt jelentőségű, hiszen a megelőzés és a tájékoztatás kulcsfontosságú lehet a betegség előfordulásának csökkentésében – figyelmeztetett a DKI.

A szakmai szervezet felidézte: néhány évvel ezelőtt indult egy kutatás a metamfetamin – nem orvos által felírt – használata és a Parkinson-kór közötti lehetséges összefüggésekről. 

A kutatók az agy bizonyos területein bekövetkező változásokat vizsgálták metamfetaminhasználat után, és azt állítják, hogy ezek hasonlítanak a Parkinson-kóros betegekben megfigyelt elváltozásokhoz.

Hogyan függ össze a Parkinson-kór a kristály használatával?

A Parkinson-kór egy agyi betegség, amely fokozatosan súlyosbodik, és jelenleg nem gyógyítható. Legfőbb jellemzője azoknak az idegsejteknek a pusztulása, amelyek az agy egyik részében, a substantia nigra területén szabályozzák a dopamin mennyiségét. A tünetek általában akkor jelentkeznek, amikor az idegsejtek körülbelül 50 százaléka már károsodott.

Ez az agyi terület felelős a mozgás irányításáért, valamint a dopamin előállításáért, amely a jó közérzetet biztosító vegyület, az agy jutalmazási rendszerének része. Amikor valami kellemes dolgot teszünk – például eszünk vagy zenét hallgatunk –, az agy kis mennyiségű dopamint bocsát ki, hogy jól érezzük magunkat, és emlékeztessen minket arra, hogy ismételjük meg a tevékenységet. A dopamin számos más funkcióhoz is nélkülözhetetlen, többek között a gondolkodáshoz és a mozgáshoz.

A metamfetamin sokkal nagyobb mennyiségű dopamin felszabadulását váltja ki, mint a legtöbb más tevékenység, és ebből erednek az intenzív hatásai. Idővel azonban, rendszeres használat mellett, az agy receptorai kevésbé lesznek rá érzékenyek. Ez toleranciához vezet: a szer hatásai már nem olyan erősek, vagy nagyobb adag szükséges ugyanazon hatás eléréséhez. 

Az már ismert, hogy a rendszeres metamfetaminhasználat változásokat okoz az agy szerkezetében és működésében. Ezek a változások pedig hasonlóak ahhoz, ami a Parkinson-kóros betegeknél figyelhető meg.

Vizsgálatok mutattak ki összefüggést

Számos állatokkal és emberekkel foglalkozó vizsgálat kimutatta az összefüggést a metamfetaminhasználat és az idősebb korban kialakuló Parkinson-kór között. A kutatások szerint 

kétszer-háromszor nagyobb valószínűséggel válnak Parkinson-kórossá azok az emberek, akiket metamfetaminproblémák miatt kezelnek.

Ugyanakkor nehéz egyértelműen megállapítani az ok-okozati kapcsolatot, mivel rendkívül alacsony azoknak az embereknek a száma, akiknél egyszerre fordul elő metamfetaminhasználat és Parkinson-kór. A metamfetaminhasználók döntő többsége évente csupán néhány alkalommal, és életük viszonylag rövid szakaszában él a szerrel. Ezért még ha a Parkinson-kór kialakulásának kockázata egyéni szinten növekedhet is, a teljes populációra vetített kockázat viszonylag csekélynek tekinthető.

Lehetséges, hogy a metamfetaminhasználat rövid távú agyi változásai hosszabb távon olyan hatásokat váltanak ki, amelyek fokozzák az egyén sérülékenységét különféle későbbi rendellenességekkel szemben, beleértve a Parkinson-kórt is. Ugyanakkor más magyarázatok is állhatnak a megfigyelt összefüggés hátterében: például a rendszeres metamfetaminhasználók nagyobb valószínűséggel lesznek alultápláltak (mivel a szer csökkenti az éhségérzetet), gyakrabban élnek át traumát, valamint fokozottan ki vannak téve fizikai sérüléseknek. Ezek a tényezők olyan módon befolyásolhatják az agyat, amely elősegítheti a Parkinson-kór kialakulását – hívta fel a figyelmet a DKI.

Genetikai kapcsolat sem kizárt

Hozzátették: 

a genetikai tényezők jelentős szerepet játszanak a Parkinson-kór kialakulásában, és bizonyos mértékben a szerhasználati problémák megjelenésében, ezért elképzelhető, hogy közös genetikai kapcsolat áll fenn a két jelenség között. 

Más szerek – köztük az alkohol, valamint számos gyakran alkalmazott vényköteles gyógyszer, például a pszichotikus zavarok, depresszió, magas vérnyomás és epilepszia kezelésére szolgáló készítmények – szintén növelhetik a Parkinson-kór kialakulásának kockázatát.

Annak pontos megállapításához, hogy a metamfetaminhasználat okozhat-e Parkinson-kórt, hosszú távú vizsgálatra van szükség. Egy ilyen kutatás gyermekkoruktól egészen időskorig követné a résztvevőket, és rendszeresen mérné az agy szerkezetét és működését. Így lehetne feltárni, hogy a metamfetamint használók körében valóban magasabb-e a Parkinson-kór előfordulási aránya azokhoz képest, akik nem éltek ezzel a szerrel – ismertette a DKI.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels.com)