A Magyar Úszószövetség tájékoztatása szerint pénteken összesen 23 magyar úszó és edző tért haza biztonságban Ománból, ahol az elmúlt hetekben edzőtáborban vettek részt. Már kint voltak a közel-keleti országban, amikor február végén kirobbant az iráni háború, ami destabilizálta az egész térséget. Ilyés Laura, a magyar úszóválogatott egyik hazatérő tagja mesélt a folyamatos bizonytalanságról, amibe csöppentek.
Mint ismert, korábban a magyar küldöttség négy tagja nem tudott az eredetileg tervezett időpontban hazaindulni, a repülőtéren ragadtak Ománban, mert a háború miatt nem engedték felszállni a gépüket. A csapat nagyobb része eredetileg is március 6-án tért volna haza, és ezzel már nem volt gond. Ugyanakkor Ilyés Laura elmondása szerint a kint töltött napok igen megviselték a magyar úszókat.
Ilyés Laura: Az élet sokkal törékenyebb, mint gondoljuk
A korábban doppingügyben ártatlannak kikiáltott Ilyés Laura a közösségi oldalán számolt be arról, hogy mi történt Ománban a magyar úszókkal. Mint írta, három hétig edzőtáboroztak a közel-keleti országban, ahol a háború okozta folyamatos bizonytalanság teljesen kimerítette őket mentálisan.
Ilyés Laura szerint a biztonság, és az, hogy most már a saját ágyában alhat itthon, most minden edzésnél vagy eredménynél többet jelent neki.
A 24 éves úszónő hangsúlyozta, hogy az itthon megszokott kiszámíthatóság valójában törékeny dolog. Sőt az élet is sokkal törékenyebb, mint gondoljuk.
Ilyés Laura teljes bejegyzése a háborús övezetben töltött napokról:
„A mai napon hazaértünk Ománból, ahol három hétig edzőtáboroztunk, és ahol az elmúlt napokban testközelből éltük meg a Közel-Keleten eszkalálódó helyzetet. Bár Omán a régió egyik biztonságos országának számít, civil emberként végigélni egy ilyen időszakot egy olyan térségben, amelynek a politikájáról és erőviszonyairól európaiként általában keveset tudunk, egészen más perspektívát ad. Egy ilyen helyzet sajátossága, hogy az események szinte fél napról fél napra változnak, és az ember gyorsan rájön: a kiszámíthatóság valójában törékeny dolog. Sportolóként hozzászoktunk a fizikai terheléshez, a határaink feszegetéséhez, a kontrollhoz. Az elmúlt napokban azonban a legnagyobb kihívást nem az edzés jelentette, hanem a bizonytalanság.
És ez a bizonytalanság nem költői. Nem fennkölt. Nem látványos. Fárasztó. Mentálisan kimerítő. És nagyon is valós, amikor napokon keresztül benne élsz.
A gyors szervezésnek köszönhetően végül mi is haza tudtunk jutni, és ma már a saját ágyamban alhatok. Ez most többet jelent, mint bármilyen edzés vagy eredmény. Az élet törékenyebb és kiszámíthatatlanabb, mint sokszor gondoljuk."
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!