Valószínűtlen birodalom

Angola Portugália Erdélye, azzal a különbséggel, hogy a világ másik felén található, az anyaországtól elképzelhetetlen távolságban, s akik ott nőttek fel, ma is siratják a régi, szép időket. Angola Európa miatt lett olyan, amilyet most látunk, s látványos problémái ellenére fényes jövő várhat rá.

Fotó: AFP/MICHAEL RUNKEL

Helyi lány Cabindában. Fotó: Getty Images/The Washington Post

 A jelen helyzet szerint Cabinda – és Angola – az olaja 98 százalékát exportálja, miközben csak idén kezdte el a működését a cabindai finomító, addig az üzemanyag százszázalékát importálni kényszerült. A helyzet hasonló, mint Nigériában vagy a Kongói Demokratikus Köztársaságban: a helyi lakosság képtelen élni a gazdagsággal, a dörzsölt politikusok és külföldi pénzemberek elviszik, ami nekik kell, a kapott pénz pedig eltűnik ismeretlen vagy nem is annyira ismeretlen zsebekben. Mivel a rendszer jól működik, azon változtatni nem akarnak. A mai Angola a szubszaharai Afrika ötödik legnagyobb gazdasága, főként az olajiparnak köszönhetően. A hat és fél milliós Luanda egyszerre gazdag és szegény város. 

A gazdag és egyszerre szegény metropolisz, Luanda. Fotó: Getty Images/Eric Lafforgue

Gazdag, hiszen a metropolisz közepén üvegpaloták hirdetik a fényűzést és a pénzt, az utcákon azonban rengeteg a szegény ember. Évekig Luanda volt a világ egyik legdrágább városa, miközben a pénzért viszonylag keveset adtak cserébe. Az olajkincs felhajtotta az árakat, és mindenki Luandába ment munkát keresni. Manapság nagyjából kétszázezer portugál él Angolában, legtöbbjük Luandában dolgozik, mivel jobban keresnek, mint az anyaországban. De mindennek ára van. A főváros modern és elegáns, külföldiek lakta negyedeiben, a nemzetközi iskolák környékén egy kétszobás lakás havi bérleti díja nyolcszázezer forintnál kezdődik. Az Ilha do Cabo mesterséges üdülőfélsziget környékén már hatszázezer forintnyi kwanzáért is kapunk szállást, a távolabbi vidékek árai egyértelműen alacsonyabbak, de látható, hogy ennyi pénze szinte kizárólag a nagy nemzetközi vállalatok munkatársainak van, a helyiek esélytelenek. Az Ilha do Cabo olyan, mint egy „afrikai Balaton” – egymást érik a strandok, a büfék, a nyugatias klubok, éttermek, szórakozóhelyek. A parton családok táboroznak le, a gyerekek a vízben pancsolnak, a felnőttek beszélgetnek, jól érzik magukat. Minden olyan idilli lenne, a finom homokban elsüpped a láb, a tenger hullámai festőiek, a víz kellemes – és megjelenik a valóság, az árusok, akik rágcsálnivalótól kezdve kétes eredetű napszemüvegekig mindent árulnak vagy meglepő mutatványokkal kápráztatják el a szájtáti közönséget (és a turistákat), az ellenértékként kapott kwanza pedig nem bonyolult dolgokra megy, hanem a család fenntartására vagy új papucsra.

November utolsó napjaiban Angola látta vendégül az Európai Unió és az Afrikai Unió vezetőit, hogy stratégiai kérdésekben egyeztessenek. Angola adja a kontinentális egységszervezet soros elnöki tisztségét, így két napra a világ figyelme is rá irányult. Magyarország a legmagasabb, államfői szinten képviseltette magát a csúcstalálkozón, de Budapest amúgy is egyenes derékkal járhat Afrika országaiban. 

Sulyok Tamás az angolai államfő vendégeként Luandában. Forrás: Facebook

A Hungary Helps errefelé sikertörténet, ahogy a Stipendium Hungaricum-ösztöndíjprogram is. Ez számos afrikai ország oktatási nehézségeinek enyhítésére kínál megoldást, amelynek segítségével a diákok magyar állami ösztöndíjjal tanulhatnak a magyar egyetemeken, világszínvonalú tudást elsajátítva. Ezek a diákok diplomával a kezükben térnek vissza hazáikba, és ott tudnak tenni a helyi életszínvonal fejlesztéséért, a gazdaság erősödéséért. Magyarország már a rendszerváltozás előtt is népszerű volt a tanulni vágyók között, Angolában is van a Magyarországon diplomázottaknak egy kis csoportja, melynek tagjai a mai napig összejárnak, többen kollégák is, és úgy beszélnek még mindig magyarul, hogy sokan kis hazánkban is megirigyelhetnék. Ez egyébként a program kifejezett törekvése. Ha már Magyarországnak soha nem voltak gyarmatai, sehol nincsenek magyarul beszélő távoli közösségek, de az egyetemisták kapcsolatai nagyon szorosnak bizonyulnak. Azt pedig senki se tudja, hogy a húszéves angolai fiatalemberből, aki magyar egyetemre jár, húsz év múlva mi lesz a hazájában. Mert ha miniszterelnök, akkor az egy kiváló befektetés volt magyar részről a jövőbe.

Borítókép: Krisztus szobra őrködik Lubango városa fölött (Fotó: AFP)