Az egyre jobban szaporodó megfigyelési adatok a különös vándor néhány további furcsa tulajdonságát is felfedték. Szeptember 7-én, a teljes holdfogyatkozás idején két namíbiai csillagász, Michael Jager és Gerald Rhemann felfedezte, hogy az objektum addigi halvány sárgás színe hirtelen zöldre váltott. Még talán ennél is szokatlanabb, hogy az üstökös kómájában extrém mennyiségű szén-dioxid jelenlétét mutatták ki, amit ekkora mennyiségben még soha sem figyeltek meg a Naprendszer üstököseinél. Október elején az Európai Déli Obszervatórium Very Large Telescope (magyar jelentése: nagyon nagy távcső) műszeregyüttesével végzett megfigyelések pedig az objektum kómájában olyan nagy mennyiségű nikkelt és vasat mutattak ki, ami más üstökösökhöz képest rendkívül furcsa anomáliának számít. A 3I/ATLAS nikkel- és a vasanomáliája annál is inkább furcsának számít, mert egyrészt e két elem nyomai csak elenyésző mennyiségben fordulnak elő a Naprendszer üstököseiben, másrészt pedig amikor a spektroszkópiai mérések felfedték ezt az anomáliát, az objektum még túl messze volt a Naptól ahhoz, hogy a rendkívül hideg kozmikus környezetben elindulhasson a fémes ásványok párolgása. Novemberben ismét újabb meglepetéssel szolgált a 3I/ATLAS intersztelláris üstökös, melynek felszínén heves gáz- és fagyottanyag-kitöréseket, úgynevezett jég- vagy kirovulkanizmus jeleit azonosították. November 26. és 28. között, amikor az objektum már kellően eltávolodott a Naptól ahhoz, hogy ismét megfigyelhető legyen, az amerikai űrkutatási szervezet, a NASA, továbbá az ESA, vagyis az Európai Űrügynökség, valamint a JAXA, a Japán Űrkutatási Ügynökség szaktudósai a Röntgenképalkotó és Spektroszkópiai Misszió nevet viselő röntgen-űrteleszkóppal is megvizsgálták az üstököst és jól detektálható röntgensugárzást mutattak ki az objektum környékén. Ennek eredetét a kutatók az úgynevezett töltéscsere-effektus jelenségével magyarázzák, amikor az üstökös kómájában lévő gáz a Napból áramló pozitív töltésű részecskeárammal, a napszéllel ütközik, és e reakció röntgensugárzást keletkeztethet.
Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a másik korábbi csillagközi látogatónál, a 2019-ben felfedezett Borisov-üstökösnél semmi hasonlót sem észleltek.
Az intersztelláris vándor, miután megkerülte központi csillagunkat, december 19-én került relatíve a legközelebb a Földhöz. Az ekkor elvégzett mérések megerősítették az objektum úgynevezett nem gravitációs gyorsulását. Ez amiatt váltott ki nagy visszhangot, mert korábban komoly publicitást kaptak azok a teóriák, amelyek a 3I/ATLAS csillagközi üstökösben egy lehetséges idegen űrjárművet véltek felfedezni, és ez a nem gravitációs eredetű saját gyorsulás azt a látszatot keltheti, mintha az objektum valóban saját hajtóművel rendelkezne. De akármennyire is izgalmasnak tűnik ez a lehetőség, valójában másról van szó. A nem gravitációs gyorsulásnak jellemzően egy kisebb tömegű égitest, mint például egy aszteroida vagy üstökös olyan sebességnövekedését nevezzük, ami nem a Nap vagy a Naprendszer bolygóinak gravitációjától származik. Az üstökösöknél jól ismertek a mag fagyott anyagának párolgásából származó anyag-, illetve gázkitörések. A kiáramló anyagsugarak, az úgynevezett jetek sebessége az üstökös sebességére is hatást gyakorol, és ez a kölcsönhatás alakítja ki a nem gravitációs gyorsulást. Ennek mértéke az égitest gravitációs eredetű sebességéhez képest azonban elenyésző mértékű, és ez igaz a 3I/ATLAS nem gravitációs gyorsulására is, tehát szó sincs arról, hogy valamiféle misztikus földönkívüli hajtómű állna e jelenség hátterében. A mostanáig összegyűjtött észlelési adatok elég egyértelművé teszik, hogy a 3I/ATLAS természetes objektum, még ha sok tulajdonsága szokatlannak is számít. De mindez cseppet sem teszi kevésbé izgalmassá ezt a rendkívüli kozmikus vándort, hiszen a 3I/ATLAS egy általunk ismeretlen, nagyon távoli csillagrendszer hírnöke. A 3I/ATLAS a feltételezések szerint több milliárd éve szakadhatott ki a szülőcsillaga környezetéből, és azóta magányosan járja a világűr felfoghatatlanul nagy mélységeit. Sok milliárd évnyi vándorlás után érkezett meg a Naprendszerünkbe, amelyen keresztül suhanva ismét és valószínűleg most már mindörökre eltűnik a szemünk elől. Éppen ezért kínál páratlan lehetőséget a tudósok számára, hogy képletesen szólva testközelből vizsgálhassanak meg egy idegen világot. Mindazok a furcsaságok, amiket az elmúlt néhány hónapban sikerült megfigyelni, arra utalnak, hogy még mennyi mindent nem ismerhetünk a tágabb értelemben vett kozmikus környezetünkből. A 3I/ATLAS furcsaságai azt mutatják, hogy a Naprendszertől távoli idegen csillagrendszerekben nem minden működhet ugyanúgy, mint amit itt a szűkebb kozmikus hazánkban, a Naprendszerben eddig megismertünk. És ez a felismerés legalább annyira izgalmas, mint Avi Loeb professzor és társai idegen csillaghajó-elmélete.
Borítókép: Művészi elképzelés az üstökösről (Forrás: Futura Sciences)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!