A magyar jobboldal egy részében – főleg a szélén – a mai napig létezik még egy alapjaiban téves, önsorsrontó vonzódás, egy illúzió, egy indokalatlan szimpátia a palesztinok, meg valamelyest úgy általában az iszlám felé. Leginkább az „ellenségem ellensége a barátom” elve alapján. Merthogy az iszlám ellenséges a zsidókkal szemben. Tehát akkor minden, ami iszlám, az szimpatikus – gondolja némi burkolt Szálasi-nosztalgia közepette az egyszeri magyar antiszemita. Akitől ráadásul lehet, hogy tényleg elvettek valamit a kommunisták, megnyomorították a családját, akár meg is ölték a felmenőit. Kun Béla, Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Apró Antal és az ő örököseik.
De még ilyen súlyos atrocitások sem kellettek. A Juszt Lászlók, Bánó Andrások, Dániel Péterek, Kertész Ákosok, de az Erdős Péterek, Dés Lászlók is sokat tettek azért, hogy sokak számára úgy, en bloc ellenszenvessé tegyék magukat.
Miközben persze ott van számtalan zsidó honfitársunk (több nevet nem sorolok fel; még valami ellenzéki vadbarom listázással kezdene vádolni), akik mindig is becsületes magyarok voltak, sem minket nem fasisztáztak, sem az országot nem járatták le külföldön olyan hazugságokkal, hogy itt zuhog a barna eső, tombol az antiszemitizmus.
Szóval bármilyen ellenszenvesen is viselkedtek, bármennyire is kiszolgálói, haszonélvezői voltak a kommunista diktatúrának egyes, történetesen zsidó emberek, és bármennyire is igyekeztek közülük sokan 1990 után is lejáratni a magyar jobboldalt, egyáltalán nem szabad általánosítanunk a zsidókkal kapcsolatban.
Ahogy Dennis Prager amerikai konzervatív politikai és médiaszemélyiség (történetesen ortodox zsidó) kiválóan fogalmazott, amikor volt szerencsém interjút készíteni vele: a hitüket elhagyó zsidók a legveszélyesebbek. Mert Istenben már nem hisznek, de a vallásosságuk örökre megmarad. És mindenféle izmusokban hisznek, amik nevében tönkreteszik a világot, elpusztítanak embereket. Kommunizmus, globalizmus, woke-izmus, klímaizmus stb.
A világ zsidósága azonban jó ideje ébredezik már; New York államban például a zsidók kicsivel több mint 50 százalékban Trumpra szavaztak. És az ébredés már Magyarországra is elért. Számos zsidó honfitársunk – köztük jó pár prominens vezető is – tisztában van vele, és a nyilvánosság előtt is elmondja, itthon és külföldön is, hogy egész Európában Magyarországon vannak a zsidók a legnagyobb biztonságban. Itt nem dobják le őket az emeletről, mint Franciaországban, nem gyújtanak fel zsinagógákat, mint Németországban (meg persze Franciaországban is), nem támadnak rá az utcán kipában járó zsidókra, mint Svédországban.
A létezésükre törő, őket deklaráltan elpusztítani akaró radikális iszlámmal szemben a baloldal egyáltalán nem védi meg a zsidóságot. Épp ellenkezőleg: a muszlim bevándorlók szavazataira hajtanak, az ő kegyeiket keresik. A zsidók csak addig kellettek nekik, amíg politikai célokra lehetett használni őket, antiszemitizmust lehetett kiabálni. De most már „iszlamofóbiát” kiabál a baloldal – természetesen szintén politikai céllal.
A valójában semmilyen zsidó hittel, identitással nem rendelkező, történetesen zsidó származású internacionalista-globalisták (Soros Györggyel az élen) egyáltalán nem reprezentálják a zsidóságot. Az itthon még továbbra is hangos „antiszemitázók”, „barnaesőzők” is egyre marginalizálódnak. Amikor velük szemben megmutatjuk a másik oldalt, a valóságot, akkor nem csak néhány személyes barátunkról, kiváló zsidó emberekről beszélünk. A mai, nemzeti, patrióta jobboldalnak természetes szövetségese a zsidóság. Nem csak azért, mert az iszlám a keresztényeket is ugyanúgy el akarja pusztítani, és Izrael egyfajta előretolt védőbástyaként áll az Európát, az egész nyugati kultúrát fenyegető invázióval szemben. Hanem azért is, mert Izrael maga is egy nemzetállam.
