Két héttel ezelőtt részletes adatokon keresztül bemutattam, milyen demográfiai katasztrófa küszöbén állunk: a világ népessége néhány évtizeden belül drasztikusan elkezd majd csökkenni. A fejlett, ipari tárdadalmak már régóta nem reprodukálják magukat, ma már csak Afrikában, a Közel- és Közép-Kelet egy részén és néhány óceániai szigeten szülnek a nők átlagosan legalább két gyereket, ami szükséges ahhoz, hogy egyáltalán stagnáljon a lakosság. A mai alkalommal azt keressük, vajon miért van ez így…
Elsőre hajlamosak vagyunk gazdasági okokkal magyarázni:
a gyerekek felnevelése költséges, egyre kevesebben engedhetik meg maguknak. De hát akkor miért épp a legszegényebb országokban vállalnak még mindig több gyereket? És a fejlettebb, gazdagabb országokban miért egyre kevesebbet, miközben az emberek sokkal nagyobb jólétben élnek, mint száz évvel ezelőtt?
Régen a 14 éves kort megélő lányoknak 15 évesen gyerekük lett, 28 éves korra nagyszülők lettek. Ma egy 18 évesre is azt mondjuk, túl fiatal. Egy 15 éves gyerek pláne nem képes a gyereknevelés komplex feladatára. De régen a családok együtt voltak, közösen nevelték a gyerekeket. A természeti népeknél ezt ma is láthatjuk. Igen, a világ megváltozott – de a biológia nem. 36 évesen, ami a 18 duplája, már nem fog ugyanúgy működni a nőknél a termékenység. A különböző úttörő módszereket, „csodatechnológiákat” (petesejt-lefagyasztás, IVF, lombikterápia stb.) pedig túlbecsüljük. De a nők egy idő után egyszerűen el is fáradnak, és nem vállalják be a szülést.
Sokkal inkább egy posztmodern kulturális jelenségről van szó.
Megváltoztak a prioritásaink. Legyen egy ház… De legalább egy jó kis lakás. Meg egy autó. De inkább kettő. Egy jó vakációra elmenni… miért ne inkább kettőre? Tenisz, squash, vitorlázás… A világ rengeteg dolgot programoz belénk, ami vágyat kelt bennünk. Mert a barátaink, ismerőseink is ezt teszik.
Ráadásul van egy kulturális zsarolás, fenyegetőzés is: a klímapánik. Amiben a média vastagon sáros, és ami azt szuggerálja bele sok fiatal nőbe, hogy azzal menti meg a bolygót, ha nem szül gyereket. Erre a trendre erősített rá Paul Ehrlich amerikai biológus, akinek 1968-ban jelent meg a The Population Bomb című könyve. Ebben túlnépesedéssel riogat, és elejt egy „kedves” kis megjegyzést is: „Azt gondolni, hogy minden nőnek annyi gyereke lehet, amennyit csak akar, ugyanolyan gondolat, mint az, hogy bárki szabadon rakhat le bármennyi szemetet a szomszéd kertjében.” Vagyis gyakorlatilag szeméthez hasonlítja a gyerekeket. De ha nem is fogalmaz valaki ilyen drasztikusan, akkor is tényleg a kevesebb gyerek lenne a megoldás a Föld állítólagos kizsigerelésével szemben? Nézzük…