A demográfiai folyamatokat viszont meglehetősen pontosan meg tudjuk előre jósolni a mai adatokból. Amennyi huszonéves van ma, maximum annyi 80 éves lesz hatvan év múlva. (De inkább kevesebb.) Pontosan tudjuk, hány gyerek született tavaly Magyarországon, Norvégiában, Kanadában, a Fülöp-szigeteken, Kongóban stb. És az éves, évtizedes tendenciákat is egyértelműen látjuk.

 (Ahhoz, hogy egy ország képes legyen „újratermelni” a lakosságát, házaspáronként átlagosan valamivel több, mint két gyereknek kellene születnie.) Az egyetlen – tágabb értelemben – európai ország, amelyik elérte a kettőt (2022-es adatok alapján), a 2,06-on álló Georgia. Tehát náluk nagyjából nem fogyott a népesség. 2025-re viszont már ott is 1,7-re esett. A sor végén Málta, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország és – kissé talán meglepő módon – a muzulmán többségű Albánia áll. Ezekben az országokban ­1,1–1,3 körüli a reprodukciós ráta. Tehát generációnként nagyjából feleződnek a születések.

A probléma súlyosságát azonban nem érzékeljük, mert még élnek (sőt általában egyre tovább élnek) az idősebbek, így nem látványos a népességfogyás. És amikor olyanokat hallunk, hogy a termékenységi ráta 1,9-ről 1,8-ra esett, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez nem nagy különbség, szinte észre sem vehető. Dehogynem! 1,9-nél kb. 900 évente feleződik meg a gyerekek száma, 1,8-nál már 250 évente. És ahogy megyünk lefelé, úgy egyre gyorsabban. 

Dél-Korea 0,7-es rátája azt jelenti, hogy három generáció alatt száz ember helyett már csak négy marad! Amikor elkezdenek nagy számban meghalni a mai idősek, akkor drasztikus esés indul majd el. Nincs B verzió. Az idősek elkezdenek meghalni, a következő (már nem nemzőképes) generációban jóval kevesebben vannak, az azt követőben még kevesebben. Nincs honnan pótolni.

Ezért kell a bevándorlás! – mondják erre sokan, megint csak a progresszív baloldalon. Tekintsünk most el attól az amúgy egyáltalán nem elhanyagolandó ténytől, hogy a tömeges bevándorlás mekkora problémákat okoz, mennyire nem összeegyeztethető a bevándorlók életvitele a nyugati őslakosokéval, mennyire nem működik sem az integráció, sem a multikulturalizmus. De a probléma enélkül is nagy. Ugyanis már a bevándorlás küldő országaiban is drasztikusan lassul vagy már le is állt a növekedés.

Az olyan, korábban masszívan növekedő országokban, mint Banglades, ma már 2,1 a termékenységi ráta. Azaz stagnál a népesség. India pedig már 2 alá esett. Thaiföldön 1,5 a szám, Európa nagy részéhez hasonlóan. Vietnám és a Fülöp-szigetek is már jóval 2 alatt jár. A világ sokáig legnépesebb országa, Kína (azóta India már megelőzte) évtizedeken át csak egy gyereket engedélyezett a szülőknek. Az ENSZ előrejelzése szerint a jelenleg 1,4 milliárdos országnak 2100-ra mindössze 650 millió lakosa lesz.

Tehát a növekedés döntő részét egykoron adó Délkelet-Ázsia „kifogyott”. És kifulladóban van a Közel-Kelet is. Igen, az iszlám vallású lakosság még mindig sokkal jobban szaporodik, mint a keresztény. De Szaúd-Arábia, Irán és a kisebb, gazdagabb olajállamok is mind-mind bőven 2 alatt vannak. Indonézia is épp hogy 2,1-nél.

A legmagasabb születési rátával rendelkező 50 ország között ma már szinte kizárólag afrikaiakat találunk (és néhány apró, óceá­niai szigetet). Az élen Csád, Szomália, Kongó, Niger és a Közép-afrikai Köztársaság – ezek nagyjából 6-ossal. De a 80-as évek óta ott is 15 évente eggyel csökken a szám. A top 50-ben ott van még a 9. helyezett Afganisztán (4,8), a 15. Jemen (4,5), a 44. Pakisztán és a 46. Üzbegisztán (utóbbiak 3,5 körül). A fejlett világ országai közül elsőként Izrael bukkan fel, a 61. helyen, 2,75-ös rátával. (De ezt főleg az izraeli állampolgárságú arabok produkálják.) A 80. helyen az első dél-amerikai ország, Bolívia. (Nem kifejezetten a fejlett világ, de legalább keresztény.) Montenegró, Georgia, Bulgária és Románia 1,7-es rátával a ­120–130. hely környékén áll. Igazán fejlett ipari, „nyugati” országokat csak a 145–150. helyeken találunk. Új-Zéland, Ausztrália, Egyesült Államok és Franciaország, mindegyikük 1,6 körüli rátával. Magyarország 1,5 körüli rátája 2025-ben a 173. helyre elegendő.

(A fenti számok az ENSZ adatsorából származnak, amelyben külön tüntetnek fel olyan, önálló államisággal nem rendelkező, más országokhoz tartozó, de az anyaországtól sokszor eltérő tendenciákat mutató területeket, mint például Hongkong, Réunion, a Feröer szigetek vagy Guam. Ha ezeket nem számoljuk külön, akkor Magyarország kb. húsz helyet ugrik előre, Bulgária 13-at.)

És hogy a statisztikák végére érjünk: a világátlag 2,2 körül van.

Hajlamosak vagyunk azonban azt képzelni, hogy ez a csökkenés majd szép lassan történik. Olyan lesz, mint egy lassan leeresztő lufi, egy finoman landoló repülőgép. Kicsivel kevesebben leszünk, lassul a GDP-növekedés, de igazából észre sem vesszük. Pedig a csökkenő lélekszám elkerülhetetlenül zuhanásba fordul, magával rántva a gazdaságot és az egész társadalmat. A történelem során egyetlenegy olyan civilizációt sem ismerünk, amely túlélte volna a lakosságának összezuhanását, és képes lett volna újra egyensúlyba jönni. Igen, nagy háborúkat sikerült túlélni, de azért, mert akkor a lakosság száma csökkent ugyan, de a termékenységi ráta nem.

És persze azt is látnunk kell, hogy 

Mindeközben az egy anyára jutó gyerekszám alig változott az elmúlt ötven évben. Hogy micsoda?! Nem azt írtam előbb, hogy egyre kevesebb gyerek születik? De igen. Akkor hol a hiba? És miért történik mindez? Ezzel folytatom két hét múlva, és azzal, hogy lehet-e mégis megoldást találni.