Ezek tényleg ki- és felforgatják a világot

Vélemény

Ezek tényleg ki- és felforgatják a világot

ÉN CSAK LEÍRTAM... Meg kell állítani a gyűlöletet és a szavak jelentését kifordító, felcserélő hamis beszédet is.

Jeszenszky Zsolt

gyűlölet harag Puzsér Róbert kultúra erkölcs manipuláció megbékélés ellenfél 2025. 10. 11. 5:40

Fotó: Polyák Attila

Valójában azonban

eszük ágában sincs megbékélni. Túl azon, hogy gyűlölködnek tovább, teljesen ki is forgatják a szavakat, megváltoztatják a jelentésüket. A „megbékélés” jegyében gyűlölködnek. És közben a másikat vádolják gyűlölettel. Persze nincs ebben semmi újdonság. „Tégy a gyűlölet ellen!” – kiabálta már 1992-ben az SZDSZ, és még ugyanazzal a lendülettel egy féktelen gyűlöletcunamit zúdított az Antall-kormányra.

A közelmúltban is találunk rengeteg további példát. Például amikor NoÁr és Falusi Mariann (PaDöDö) meg egy rakás (a videót nézve vélhetően magát queernek valló) táncos elkészítették a LOVEMBTQIA+ (A „Szeretet nem vár”) című, 10-es cringe-faktorú propagandadalt a kormány gyermekvédelmi törvénye ellen. A szeretet nevében, látszólag az LMBTQWTF… jogok mellett kiállva gyűlölködtek egyet a családokkal, a normalitással szemben.

De nézzünk még messzebbre és még mélyebbre. Mert nem csak itthon és nem csak a politizáló bulvárcelebek világában látjuk a fogalmak folyamatos kifordítását, felcserélését, de legalábbis kiüresítését. A pályavonalak folytonos újrarajzolását, a kapufák állandó mozgatását – vagyis: az emberek teljes összezavarását. Lássunk néhány példát!

Izrael – állítólag – népirtást hajt végre. Miközben Gáza lakossága a 2005-ös izraeli kivonuláskor 1,3 millió volt, ma 2,1 millió. Ez hatvanszázalékos növekedés húsz év alatt. Ciszjordánia lakossága 1967-ben, az izraeli megszállás idején hatszázezer alatt volt, ma körülbelül 2,5 millió. Ez négyszáz százalékos növekedés. Ma több mint kétmillió arab él Izraelben. 1948-ban, a függetlenségi háború lezárását követően kétszázezren voltak. A tízszeres növekedés sem egészen a népirtás definíciója. Ami amúgy egzakt kategória a nemzetközi jogban. Persze ez a terminus technicus arra sem áll meg, amikor iszlamista terroristák egy zenei fesztiválon bulizó fiatalokat mészárolnak le válogatás nélkül. De ezzel a terrorakcióval valahogy kevésbé van baja a nemzetközi médiának.

Angela Merkel új könyvének címe: Freiheit – azaz Szabadság. Van benne szó a kommunizmus bukásáról is, de aztán a migráció Európára erőltetéséről és arról is, hogy – szerinte – hogyan kell Európát homogenizálni. Ami minden, csak nem szabadság. Az európai emberek nem dönthetnek arról, szeretnének-e idegen kultúrákból érkező, alkalmazkodni nem tudó és nem is akaró tömegekkel együtt élni.

Tudjuk, vannak támogatói is a korlátlan bevándorlásnak. Voltak „Refugees welcome” táblák is. De ez megint csak a fogalmak kiforgatása. Hogy lenne már „menekült” a sok-sok katonakorú férfi, akik öt-hat biztonságos országon keresztül vándorolva érkeztek meg az EU határaihoz, majd pedig követelték, hogy Germaine-be (igen, néha így írták a feltartott tábláikra) vigyék őket?

De az „iszlamofóbia” kifejezés is a közelmúlt szüleménye. És a médiát, tömegkultúrát, közbeszédet, politikai diskurzust uraló baloldal rásüti ezt azokra, akik a muszlimok által elkövetett terrorcselekmények, nemi erőszakok, rablások és egyéb atrocitások miatt fel merészelik emelni a hangjukat. A már korábban felpörgetett „fasiszta” kifejezést pedig továbbra is dobálják mindenkire, aki tőlük egy kicsit is jobbra áll. (És a mai woke-marxistákhoz képest már Lenin is szinte jobbra áll.)

Ma mindenki „fasiszta”, aki a hagyományokban, az Athén, Róma és Jeruzsálem örökségét ötvöző európai kultúrában, a család intézményében, a nemzetekben és ezek határaiban... és aki Istenben hisz.

És akkor ezzel még messzebbre és mélyebbre jutunk. Tulajdonképpen ennek az egész destruktív ideológiának és gyakorlatnak az eredetéhez. Ami, merjük kimondani: nem más, mint a sátánizmus. Ahol konkrétan megfordították a legfontosabb szimbólumot, a keresztet. És amikor sátánizmusról beszélünk, nem kell – sőt nem is szabad – rögtön valami misztikus-ezoterikus hókuszpókuszra, boszorkányokra, norvég black metal zenekarokra stb. gondolni, inkább groteszk, mint ijesztő külsőségekkel. Ábrahám Robi barátomnak van egy nagyon jó jellemzése a jelenségről. Azt mondja, a sátánisták nem úgy néznek ki, nem olyan extravagánsak, ahogy általában elképzeljük őket (mint egy norvég black metal zenekar – de ezt már én teszem hozzá), hanem úgy, ahogy például egy 444-es vagy telexes újságíró.

És bár ebben persze van egy adag humoros fricska is, egyáltalán nem jár messze a valóságtól.

Az újságírók nagy része a progresszió hősének tartja magát. Rendkívül felvilágosultnak. És simán lenézik a tradicionalistákat. Lucifer jelentése is a „fényhozó”. A fogalomfelcserélés archetípusa és kvintesszenciája egyszerre. A sötétség, amely fénynek mutatja magát – és sokan el is hiszik. Az emberiséget könnyű átverni, összezavarni.

És igen, az egyes emberben mindig van jó és rossz, fény és sötétség is. A vallások, hitrendszerek erre nagyon jól ráéreztek. Ami a kínai univerzizmusban a jin-jang, a hindu spiritualitásban a labirintusban bolyongó lélek (aminek egyébként a nácik fő szimbólumát, a horogkeresztet megihlető svasztika az eredeti szimbóluma), az a kereszténységben az állandó kísértéssel (és önmagával) küzdő gyarló ember. A fizikai világ egy bonyolult hely, tele mindenféle árnyalatokkal. Ettől még létezik nagyon is megkülönböztethető jó és rossz.

Ha azonban elveszítjük a morális iránytűnket, pláne ha felcserélődnek benne a pólusok, akkor teljesen összezavarodunk. Ezáltal egyre könnyebben irányíthatóvá válunk. Ennek kristálytiszta jeleit látjuk ma például az egyetemeken. A „felvilágosodás” idején megkezdődött, liberális individualizmus mára odáig fajult, hogy nemcsak semmilyen egyetemes törvénynek nem akar a „művelt” értelmiség engedelmeskedni, hanem például azt is el akarja önhatalmúlag, a biológiával és a teremtéssel egyaránt szembemenve dönteni, hogy valaki nő vagy férfi.

Ám ezek a transzideológiák valójában egyáltalán nem (ahogy a „Free-Free Palestine” sem) az egyéni szabadságból, belső indíttatásból, saját morális iránytűnk segítségével megszületett gondolatok. Hanem az összezavart elmékre nagyon könnyen hatni tudó tömeges manipuláció eredményei.

És az emberek manipulálása épp a szimbólumoknál és a szavaknál kezdődik. Nem véletlenül találkozunk ugyanezzel

Orwellnél. Ahogy az egész regény (1984), úgy a benne található Newspeak, azaz újbeszél sem disztópikus sci-fi ma már, hanem konkrét használati utasítás. Így kell szétverni, felborítani, összezavarni a társadalmakat, majd pedig uralkodni fölöttük. Megfosztani az embereket a keresztény szabadságtól; attól, hogy szabad akaratukból eldönthetik: a jó vagy a rossz utat, Istent vagy Lucifert akarják követni.

A szabad döntésnek pedig nyilván az a feltétele, hogy ismerjük, tisztában legyünk a helyes úttal, értsük, értelmezzük helyesen a fogalmakat.

Amikor egy nyilvánvaló férfit nőnek, a migrációt hasznosnak, a diverzitást erőnek, a bűnözőt a körülmények áldozatának, az iszlámot a béke vallásának, Orbán Viktort Európa-ellenesnek titulálják, az nem pusztán csak nettó hazugság, retorikai fogás, ignorancia vagy elmebaj. A szavaknak nagyon is súlya, jelentősége van. Egy társadalom szétverése, egy kultúra elpusztítása, erejének végletes meggyengítése a létezését, berendezkedését meghatározó alapvető fogalmak megváltoztatásával válik visszafordíthatatlanná.

Ezért

meg kell állítanunk nemcsak a gyűlöletet, de a szavak jelentését kifordító, felcserélő hamis beszédet is. Különben bukó a civilizációnk.