A Birodalom visszavág Zohran Mamdanival

Azt is mondhatnánk: Amerikában a neomarxista–iszlamista Zohran Mamdani New York-i polgármesterré választásával győzelmet aratott a szentségtelen szövetség. (Ráadásul győzelmeket, de ez csak apró zárójel, amit az alábbiakban kibontok.)

Fotó: ALEXI J. ROSENFELD Forrás: GETTY IMAGES NORTH AMERICA

Fotó: NEIL CONSTANTINE/NurPhoto

Szóval olyanok ezek, mint tűz és víz. A radikális iszlám és a szélsőbaloldal nem egyeztethető össze. Persze, volt már olyan, hogy megpróbálták. Az 1978-as iráni forradalomban a naiv baloldali radikálisok még együtt harcoltak az iszlám fundamentalistákkal. 1979-ben viszont már a golyózápor rossz végén találták magukat. A győzelem után az utóbbiak – Khomeini ajatollah vezetésével – ugyanis hopp, tömegesen kivégezték az előbbieket.

De most újra megpróbálják. Nem kell ezen meglepődnünk: a kommunisták már többször is újra próbálták. „Mint a gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lyukat üt a kanyonba, mégis mindig újra próbálja”; „Az nem volt igazi kommunizmus! De majd most sikerülni fog!!” Minden alkalommal sikerült is: egyre több lett az áldozat. Egymást is kinyírták. De amikor az iszlámmal kerülnek szemben, akkor ők is mind áldozatok. Az iszlám ugyanis lényegesen erősebb náluk. A lila hajú, szójalattén cseperedett, elhízott, avagy csont és bőr, genderfluid, vitalitásuktól megfosztott, fizikai – vagy bármilyen érdemi – munkára képtelen, az egyetemnek hívott indoktrinációs központokban feminizmusból, interszekcionalitásból vagy víz alatti kosárfonásból diplomát szerzett neomarxista (ál-)értelmiség a nagyot nézésen kívül nem sokra lesz képes, amikor az életerős muszlim férfiak eljönnek értük. Először csak a saría, az iszlám törvénykezés bevezetésével, aztán fizikailag is.

Most még csak „lopakodva” jönnek, az ostoba baloldaliak azonban szélesre nyitják nekik az ajtót, sőt még be is hívják őket. A mesében a farkas eljátssza a beteget, és bebocsátást kér – az okos kismalac pedig egyenként beengedi a végtagjait, de zsákot húz azokra és leforrázza. Na, a balosok nem rendelkeznek egy malac eszével. Ők beszavazzák a parlamentekbe, városházákba, vezető pozíciókba az iszlamistákat. Mert ennyi muszlim szavazó (még) nincs Amerikában, hogy pusztán velük győzni lehessen. Az önsorsrontó balosok száma azonban rémisztően magas. Különösen a fiatalok – és a nők! – körében. Erről is van mérés: New Yorkban a Z generációs nők (tehát a 18–29 közöttiek) 84 százaléka Mamdanira szavazott! De a 30–44 közöttieknek is a kétharmada. Atyaúristen…

Persze, nyilván nem azért, mert saría törvényeket akarnak. Mamdani nem is helyezett ilyet kilátásba. Nyíltan nem. Ő báránybőrbe bújt farkas. Jóképű, mosolygós, szépen beszél. És ő is elvégezte az egyetemen a víz alatti kosárfonás szakot. (Jó, jó, az afrikanizmus „tudományából” diplomázott a Maine állambeli Bowdoin College-ban.) Pontosan tudja, hogyan kell mindenféle „bullshitbe” csomagolni és eladni önmagát.

Mamdani megígérte mindazt, amit az egyetemeken agymosott, a valódi szocializmust egyáltalán nem ismerő, de arra vágyakozó urbánus középosztály hallani akar. Ez a középosztály ugyanis – a globalista elit egyre nagyobb hatalmi és anyagi koncentrációja miatt – szép lassan csúszik lefelé. A fiataloknak már elérhetetlenek azok a célok, amiket a szüleik kemény munkával és kitartással még el tudtak érni. Saját ingatlan, tisztességes fizetés, kiszámítható egzisztencia, miegymás. Viszont a szüleik pénzéből arra még futja, hogy drága egyetemeken hülyeségeket tanuljanak, és lébecolhassanak az életben. Hogy munka helyett mindenféle NGO-knál aktivistáskodjanak. De mivel igazából minden a szüleiké, nekik maguknak semmilyük nincs – és mégsem boldogok, hiába mondta ezt Klaus Schwab –, nagyon tetszik nekik mindaz, amit Mamdani ígért: ingyenes iskola, ingyenes tömegközlekedés, ingyenes egészségügy, harmincdolláros minimumórabér, állami élelmiszerboltok, mesterségesen befagyasztott lakbérek stb. A mennyországot ígérte neki – ők pedig bekajálták.

De eközben természetesen a mennyországot ígéri a valódi törzsbázisának, a muszlim szavazóknak is. Legalábbis az ő mennyországukat. És mielőtt odakerülnek, már itt a Földön is iszlám törvényeket ígér nekik. A szólás- és vallásszabadság, az emberi jogok, a nők jogai – ezek mind-mind mennek a kukába. Good-bye, demokrácia! Demokratikus úton számolja fel a demokráciát – és ez fontos elem. A demokrácia az iszlámban „haram”, azaz tiltott. De az iszlám ravasz. Ott van náluk a takijja, a színlelés: amikor szabad hazudni az iszlám terjesztése érdekében. És az igazán dörzsölt, már a nyugati világban aktív iszlamisták körében a „bullet vs. ballot” gondolata. Azaz: golyó kontra szavazólap.

Vagyis az iszlámot erőszakkal is kell terjeszteni. De ha ez épp nem megoldható kellő hatékonysággal, akkor más eszközökkel, akár a demokráciáéival is. Most pontosan ez történik. Képviselői, polgármesteri pozíciókat szereznek. A kongresszusban ott ül Ilhan Omar, Rashida Tlaib, New Yorkban pedig januártól Zohran Mamdani. New York az eddigi legnagyobb zsákmányuk.

És miközben a globalizmus vesztesei, a lecsúszó középosztály, az illúziókkal megvásárolt fiatalok és öregedő széplelkek beszavazzák a „nép fiaként” megjelenő iszlamistát, nézzük csak meg, ki volt a kampányának legnagyobb támogatója? Ki kürtölte azonnal világgá, mennyire örül a győzelmének? Bizony, Alex Soros! Soros György fia, a Birodalom örököse. Miután az elnöki hivatalt – Donald Trump tavalyi választási győzelmével – elveszítették, és az egész nyugati világban megindult a visszatérés a normalitás és a keresztény gyökerek felé, a Birodalom most visszavágott. Megszerezték New Yorkot. (Mellette pedig Virginia kormányzói posztját is, megtartva közben New Jersey-t.) Mamdani egyből üzent is Trumpnak: „tekerje fel a hangerőt”. Bármit is jelentsen ez. Illetve tudjuk, mit jelent: háborút. Nem néz ki jól a helyzet, ahogy az egyre balra tolódó, egyre radikalizálódó Demokrata Párt, és az őket maga előtt toló Birodalom fontos pozíciókat és lendületet szerzett. De mindig van új remény: hamarosan következik A Jedi visszatér…

Borítókép: Zohran Mamdani, New York megválasztott, januárban hivatalba lépő polgármestere (Fotó: Getty Images)