Kezdjük ott, hogy mi is ez a bizonyos „szentségtelen szövetség”. Magyarul kevésbé használjuk, kicsivel talán nyakatekertebb is, nem egészen adja annyira, mint angolul: „unholy alliance”. Eleve a „szentségtelen” és az „unholy” szavaknak eltérő a jelentésárnyalata. A „szentségtelen” körülbelül annyit jelent, hogy hiányzik belőle a divinitás, vagyis a szakralitásától meg lett fosztva, be lett „piszkítva”. Angolul is persze, de az „unholy” ennél picit többet is hordoz magában: implicite benne van a gonoszság, kifejezetten a dolog sátáni mivolta is. Az „unholy alliance” nem csak olyan szövetség, ami nem viseli Isten áldását, pecsétjét, egy általa megerősített szent köteléket (mint a „holy matrimony”, azaz a „szent házasság”, amit magyarul szintén kicsit máshogy, a „házasság szentsége”-ként használunk). Az „unholy alliance” kifejezetten Isten ellen, a gonosz, sátáni erők által vezetve köttetett; a „szentségtelen szövetség” kifejezést itt és most így értelmezzük.
Nos, ennyit a grammatikai-szemantikai-eszkatológiai háttérről, ezúton is elnézést kérve a spiritualitás mélységeire és ennek nyelvi kifejeződéseire kevésbé fogékony olvasóktól. Szóval a konkrétum: New Yorkban polgármesterré választották az önmagát demokratikus szocialistaként definiáló, a valóságban neomarxista-iszlamista Zohran Mamdanit. (New Yorkban. Ahol a világ egyik legnagyobb, legjelentősebb zsidó közössége él. Készülnek is már a menekülésre, úgy nagyjából egymillióan – erről konkrét felmérés készült, még a választás előtt.)
De hogyan is találtak ezek egymásra? Hiszen az iszlám az Allahnak való teljes engedelmességről szól, a marxizmus pedig teljességgel materialista, ateista; tagadja bármiféle isteni, természetfölötti lény létezését. Az iszlámnak szigorú előírásai vannak a szexre vonatkozóan. Beleértve nemcsak mindazt, amit előír, illetve tilt, hanem azt is, amit megenged. Például az iszlám hittételekből az is levezethető, hogy a kirívóan öltözködő nők megerőszakolása esetén a nő a hibás, de általában véve is, a nőkkel szembeni – akár szexuális – erőszak számos esetben „rendben van”. A homoszexualitást pedig halállal bünteti az iszlám. (Az, hogy ezt nem mindenki és nem mindenhol tartják be, akár a büntetés végrehajtását, akár azt, hogy a tevékenységet igenis űzik, csak éppen este, az asztal alatt, amikor Allah nem látja, az a mostani szempontunkból irreleváns, mert a deklarált elveket nézzük.) A neomarxista, „woke” világban viszont nemhogy megengedett a homoszexualitás, hanem kifejezetten támogatott, felkarolandó kisebbség mindenki, aki valamilyen szexuális devianciát folytat vagy vall magáénak. (Igaz, a feminizmus is a woke-marxizmus része, így a nőkkel szembeni erőszak sem megengedett – van azért néhány [nagyon kevés] pozitív eleme is ennek az ideológiagyűjteménynek.)
