Ezekre ma már talán kevéssé emlékszünk, de például a Millenáris Park leváltott ügyvezetőjét, Berkecz Máriát nemcsak perbe fogták, de fogdában is tartották, ahol többször is meztelenre vetkőztették, állítólag a testüregeibe is bevilágítottak, éjszakánként felkapcsolták a villanyt, hogy aludni se tudjon… az Andrássy út 60. alatt ma – hála istennek – már csak Terror Háza Múzeumként üzemelő intézmény egykori gyakorlatára emlékeztető eljárások. (Berkeczet végül 2006-ban bűncselekmény hiányában felmentették.) A cél tehát egyértelműen a megfélemlítés volt. A szavaiban liberálissá átvedlett, de mentalitásában továbbra is bolsevik, posztkommunista elit újra vérszagot érzett. A selejt bosszút állt.

Kezd összeállni a kép? De legalábbis felsejleni valami? Hát persze. 

De nézzünk meg még egy érdekességet, a kevésbé prominens Tisza-szimpatizánsok kapcsán. Nem tudom, kinek milyen tapasztalatai vannak erről, de én már egy ideje megfigyeltem, hogy milyen közös jellemzőjük van. A régi, fiatalkori ismerőseim között van jó pár, akik akkoriban mindenféle seftes, simlis, kanyhalós, autónepper stb. figurák voltak. Nem feltétlenül rossz, gonosz emberek mind – bár mint azóta kiderült, ilyen is van köztük –, hanem sok esetben csak léhűtő, link arcok. Akik mindig a könnyebb utat keresték, sumákoltak, igazán dolgozni, odatenni magukat nem szerettek, de jólétre, magas státuszra pozicionálták önmagukat. Kétes ügyletekben utaztak, másokat lehúztak, vagy csak a zavarosban halásztak. Aztán egy idő után besültek a bizniszek, nem ment már az életművészkedés (némelyiküket még a törvény is utolérte). 

De olyan is van köztük, aki igazából még nem is simliskedett, hanem egyszerűen csak olyan dolgokban utazott, amelyek fölött eljárt az idő (leggyakrabban az internet miatt). Vagy simán csak nem ment annyira a biznisz, mint ahogy ő úgy gondolta, hogy az neki jár! (A vendéglátásban például számos ilyen ismerősöm akadt.) Ők mindannyian frusztráltak, csalódottak, rosszked­vűek lettek. Amiért persze sosem önmagukat hibáztatják, hanem… hát persze hogy kitaláljuk: Ooorbánt!!! Na, ezek az emberek ma mind megveszekedett, véresszájú Magyar Péter-szektások.

Több helyen is írtam, beszéltem már erről, de nem lehet elégszer elmondani (főleg, mert Magyarországon nagyon kevesen ismerik a világtörténelem ezen epizódját), hogy mennyire szembetűnő a hasonlóság az 1850-es években, Kínában lezajlott Tajping-lázadással.

Hung Hsziu-csüan az elithez tartozó, rangos, állami tisztviselői családba született, de gyengébb képességű harmadik gyerek lévén már nem tudta megugrani a szintet, így nem jutott neki kellően befolyásos pozíció, „kimaradt a tutiból”. Ám önmagát sokra tartotta (konkrétan Jézus öccsének képzelte, miután álmában megjelent egy öregember, és ezt mondta neki), és meg volt győződve róla, hogy neki uralkodnia kell, neki jár a hatalmi pozíció. Szervezett maga köré egy szektát, és a simulékony, manipulatív modorával milliókat bűvölt el. Majd pedig hadsereget toborzott, és nemcsak a kínai, de az egész világtörténelem legvéresebb polgárháborúját robbantotta ki, becslések szerint legalább húszmillió áldozattal. A selejt bosszúja.

Ha végignézünk a minap bejelentett képviselőjelölt-aspiránsokon, akkor pontosan ezt látjuk. Ha pedig még meg is nézünk/hallgatunk néhány interjúpróbálkozást – ahogy Bohár Dániel próbált belőlük valamilyen nyilatkozatot, véleményt, politikai gondolatot, bármit kicsikarni telefonon –, akkor meg is bizonyosodhatunk arról, hogy itt tényleg nem a legélesebb kések bújtak elő a fiókokból.

Ráadásul tény az is, hogy sokan közülük már végeztek valamilyen korábbi tevékenységet a leszerepelt magyarországi baloldalon. Prominens pozícióik nem voltak, arra azért vigyáz Magyar Péter (hiszen Brüsszelből is kőkeményen megmondták nekik), hogy a széles nyilvánosság előtt elkopott, levitézlett arcok, a jámborok, fekete-győrök, tordaik NEM kaphatnak funkciót a Tisza Pártban. Egyelőre – tegyük hozzá. Ne legyenek kétségeink, hogy – feltéve, de nem megengedve – egy esetleges győzelem után mindegyiküknek jutna valamilyen jól fizető pozíció egy minisztériumban, állami háttérintézményben, esetleg egy nagykövetségen. De addig is, úgy kell tenni, mintha legalábbis Zeusz fejéből pattantak volna ki a friss jelöltek, teljes harci díszben.

Akik persze mind úgy érzik, hogy végre eljött az ő idejük. Vége a kudarcoknak, a frusztrációnak. Most aztán megkapják majd mindazt, ami nekik jár. 

Lengyelországban két éve még sikerült a selejt bosszúja, igazi selejttel az élen, de Magyarországon nem fog. Mert, amint azt két héttel ezelőtt is megírtam itt, a Magyar Nemzetben («https://magyarnemzet.hu/velemeny/2025/11/a-legnagyobb-fidesz-gyozelem-jon-tisza-magyar-peter-orban-viktor-fidesz-gyulolet-gomboc»), a magyar nép egész komoly kollektív bölcsességgel rendelkezik és napról napra egyre inkább átlát ennek a saját közössége és nemzete ellen forduló, Károlyi Mihály nyomdokain járó bohócnak a maskaráján.