Voltaképpen miről is van szó pontosan? Az úgynevezett jóvátételi kölcsön koncepciója alapján a bizottság terve szerint az Euroclear az általa kezelt orosz pénzeszközöket átvezetné az Európai Unióhoz, amely mintegy 140 milliárd euró összegű hitelt nyújtana Ukrajnának. A fennmaradó 45 milliárd euró a korábban létrehozott G7-hitelprogram fedezetét képezné. A kölcsön folyósításának feltétele lenne, hogy Ukrajna a szükséges haditechnikai eszközöket kizárólag európai fegyvergyártóktól szerezhetné be. E pénzügyi támogatás Brüsszel számításai szerint 2027-ig biztosítaná Ukrajna katonai szükségleteit.

A konstrukció értelmében Oroszország csak abban az esetben kaphatná vissza a vagyont (Ukrajnának pedig akkor kellene visszafizetnie a kölcsönt), ha a háború lezárását követően Moszkva hivatalosan is kötelezettséget vállal az általa okozott károk jóvátételére (innen ered a jóvátételi kölcsön elnevezés). 

A nemzetközi jog még súlyos nemzetközi jogsértés (például agresszió) esetén sem ad felhatalmazást arra, hogy egy állam vagyonát automatikusan elkobozzák és felhasználják. A „Par in parem non habet imperium” („Egyenlőnek egyenlő felett nincs hatalma”) című nemzetközi jogi princípium értelmében ugyanis a szuverén államok egyenrangúak, vagyis egyik sem gyakorolhat egyoldalúan hatalmat vagy joghatóságot a másik felett. Ennek kapcsán fontos kiemelni azt is, hogy miután Ukrajna nem uniós tagállam, 

Az állami tulajdon (például a központi banki tartalékok) pedig az adott állam pénzügyi szuverenitásának részét képezi, így azzal más államok vagy egy szupranacionális nemzetközi szervezet (például az EU) sem rendelkezhet önhatalmúlag, kifejezett jogi felhatalmazás nélkül. 

Előbbieket az ENSZ közgyűlése által 2004. december 2-án elfogadott, Az államok és tulajdonuk joghatóság alóli mentességéről szóló egyezmény is megerősítette, rögzítve, hogy az államok vagyonának joghatósági mentessége általánosan elfogadott nemzetközi jogi elv. Az egyezmény 21. cikke külön kategóriaként említi a központi bankok vagyonát, amely esetében főszabály szerint még a post-judgment, azaz a jogerős bírósági ítélet meghozatala utáni végrehajtást (például vagyonelkobzást) is kifejezetten megtiltja.

Az ezeket az alapvetéseket figyelmen kívül hagyó eljárás tehát alapjaiban sérti a nemzetközi közjogi rendszer alapelveit, mindemellett pedig visszaélésszerűen alkalmazható precedenst teremthet a jövőre nézve. Nem beszélve arról, hogy e lépéssel az EU a saját princípiumaival, így többek között a jogbiztonsággal, a tulajdon védelmével és a jogorvoslathoz való joggal is szembemenne.

Brüsszel ötlete azonban nemcsak a joggal összeegyeztethetetlen, hanem politikai és gazdasági szempontból is rendkívül veszélyes. 

Ezenkívül a vagyon felhasználása minden bizonnyal éveken át tartó kártérítési és más pereket vonna maga után. Ennek Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő is hangot adott korábban: „Az orosz vagyon illegális lefoglalásának tervéről van szó. Oroszul ezt egyszerűen lopásnak nevezzük. […] Az érintettek ellen így vagy úgy, de büntetőeljárás indul, mindannyiukat felelősségre fogják vonni.” Dimitrij Medvegyev volt orosz elnök, az orosz Biztonsági Tanács jelenlegi elnökhelyettese pedig kijelentette, hogy Oroszország az évszázad végéig – jogi és katonai eszközöket is alkalmazva – fogja üldözni azokat az államokat, amelyek felelősek az orosz vagyon eltulajdonításáért.

Brüsszel lépésére válaszul pedig a Kreml ugyancsak pénzügyi szankciókat (például elkobzást) vezethet be az országban továbbra is működő európai vállalatok vagyonára, melynek rendeleti szintű alapjait már a jóvátételi kölcsön bejelentésekor megalkották. 

Erre korábban Matthias Schepp, a Német–Orosz Külkereskedelmi Kamara vezetője is felhívta a figyelmet: „Németország, mint Oroszország legjelentősebb európai gazdasági partnere, rendkívül sebezhető ebben a helyzetben. […] 100 milliárd eurónyi befektetés kerülhet veszélybe”.

Végül azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az uniót és a nyugati országokat már régóta bírálják a nemzetközi jog szelektív alkalmazása miatt, amely egy újabb aggályos eljárással tovább polarizálhatja a globális politikai rendszert.

„Ha ismeretlen vizekre evezünk, közös felelősséggel tartozunk. Lehet, hogy kártérítési felelősséggel is szembe kell néznünk. És ez sok-sok évre pereskedésbe fog minket sodorni. […] Kockázatos, amit tenni fogunk. Szeretném, ha ez mindenkiben kellően tudatosulna” – mondta De Wever. 

A belga kormány mindenekelőtt a jogalapot hiányolja a tervek mögül, és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartását, továbbá az euró, mint tartalékvaluta védelmét várná el a Bizottságtól. „Óvatosnak kell lennünk, hogy az orosz vagyon befagyasztására vonatkozó döntések ne forduljanak ellenünk”– fogalmazott a belga kormányfő.

Az aggályokat nem sikerült tisztázni az október 23-i EU-csúcson, így Belgium blokkolta a kölcsönt. A kezdeményezést Magyarország is elutasította.

Ez azonban jelentős akadályokba ütközne, miután több ország már most is pénzügyi nehézségekkel küzd. Németországban a kormány további adók bevezetését fontolgatja, miután a rekordadók ellenére is történelmi mértékű az ország adóssága. De Emmanuel Macron is kihívásokkal teli költségvetési tárgyalásokat folytat.

A csúcstalálkozón részt vett Christine Lagarde, az ügyben közvetlenül érintett Európai Központi Bank elnöke is, aki ugyancsak a terv megvalósíthatósága mellett érvelt. Ennek kapcsán mindazonáltal – leginkább az uniós döntéshozók hitelessége szempontjából – érdemes megemlíteni, hogy Lagarde korábban a nemzetközi jogi felhatalmazás hiányára és az euróövezet biztonságára tekintettel nyíltan elítélt minden intézkedést, amely egy szuverén ország vagyona elkobzásának tekinthető.

Az Európai Bizottságnak december közepéig kell előterjesztenie frissített javaslatait, amelyek a legvalószínűbb forgatókönyvek szerint továbbra is Oroszország befagyasztott vagyonának felhasználását fogják előirányozni. Pedig mind a múlt tapasztalatai, mind a jelen fejleményei azt mutatják, hogy célravezetőbb lenne, 

valamint figyelembe venné a politikai és pénzpiaci racionalitás törvényeit. Mindez a nemzetközi jogrend, a közösség és az uniós pénzügyi rendszer védelme szempontjából is elengedhetetlen lenne, egyúttal hozzájárulva a régóta várt béke megteremtéséhez.

A szerző alkotmányjogász, egyetemi oktató