Lassan a testtel a befagyasztott orosz vagyon kapcsán!

Vélemény

Lassan a testtel a befagyasztott orosz vagyon kapcsán!

Ukrajna finanszírozása kapcsán igen súlyos jogi és politikai aggályok merülnek fel.

ifj. Lomnici Zoltán

Ukrajna orosz vagyon finanszírozási koncepció 2025. 12. 04. 17:42

Fotó: Shutterstock

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke 2025. szeptember 10-én Az unió helyzete 2025-ben című, Európai Parlamentben tartott beszédében jelentette be, miszerint Brüsszel nagy erőkkel dolgozik azon, hogy egy kamatmentes, úgynevezett jóvátételi kölcsönt nyújtson Ukrajna számára a háború kitörésekor lefoglalt orosz vagyon felhasználása révén.

A brüsszeli tervekhez nem sokkal később Európa háborúpárti vezetői is csatlakoztak. Friedrich Merz német szövetségi kancellár a Financial Timesban megjelent írásában már egyenesen azzal a felszólítással követelte az uniótól a kölcsön folyósítását, hogy azt Ukrajnának majd kifejezetten fegyvervásárlásra kelljen fordítania.

„Most egy olyan pénzügyi forrás mozgósítása mellett érvelek, amely évekig biztosíthatná Ukrajna katonai ellenálló képességét”

– fogalmazott Merz. Javaslata szerint a kölcsönösszegért kezdetben a tagállamok vállalnának garanciát, mindezt úgy, hogy az erről való döntés során a német kancellár a vétójogot is megvonná az egyet nem értő országoktól.

Ismert, hogy az orosz–ukrán háború 2022 februárjában történt kitörése óta az EU és a G7-ek példátlan gazdasági és pénzügyi szankciókat vezettek be Oroszország ellen. Az intézkedések részeként kétszázmilliárd euró értékű orosz központi banki vagyon került befagyasztásra. Az Európai Központi Banknál zárolt pénzeket a brüsszeli székhelyű Euroclear pénzügyi letétkezelő központ kezeli. De más országok, például Franciaország, Németország vagy Japán is rendelkeznek immobilizált orosz pénzekkel, azonban a blokkolt vagyon teljes összegét napjainkban is homály fedi, tekintettel arra, hogy az érintett államok elzárkóznak az információ nyilvánosságra hozatalától.

Az Euroclear által kezelt forrás évente 2,5-3 milliárd euró hozamot hoz, amely kapcsán az Európai Unió hosszas belső vitákat követően tavaly úgy döntött, hogy a nyereséget („rendkívüli bevételeket”) Ukrajna katonai és pénzügyi támogatására fordítja. A kezdeményezés később egy 45 milliárd eurós G7-hitelprogramban öltött testet, amelynek visszafizetésére az immobilizált orosz vagyonból származó nyereség szolgál. Béke hiányában azonban a jelenlegi hitelkeret rövid időn belül elégtelenné válik Ukrajna növekvő szükségleteinek fedezésére, ami radikális lépésekre ösztönözte a háború folytatása mellett kiálló brüsszeli és európai döntéshozókat.

Voltaképpen miről is van szó pontosan? Az úgynevezett jóvátételi kölcsön koncepciója alapján a bizottság terve szerint az Euroclear az általa kezelt orosz pénzeszközöket átvezetné az Európai Unióhoz, amely mintegy 140 milliárd euró összegű hitelt nyújtana Ukrajnának. A fennmaradó 45 milliárd euró a korábban létrehozott G7-hitelprogram fedezetét képezné. A kölcsön folyósításának feltétele lenne, hogy Ukrajna a szükséges haditechnikai eszközöket kizárólag európai fegyvergyártóktól szerezhetné be. E pénzügyi támogatás Brüsszel számításai szerint 2027-ig biztosítaná Ukrajna katonai szükségleteit.

A konstrukció értelmében Oroszország csak abban az esetben kaphatná vissza a vagyont (Ukrajnának pedig akkor kellene visszafizetnie a kölcsönt), ha a háború lezárását követően Moszkva hivatalosan is kötelezettséget vállal az általa okozott károk jóvátételére (innen ered a jóvátételi kölcsön elnevezés).

Ennek azonban nincs realitása, így az elgondolás a gyakorlatban a szuverén vagyon elkobzásának minősül, ami ebben a formában a nemzetközi joggal és az uniós alapelvekkel egyaránt ellentétes, és az Európai Unió gazdasága, valamint pénzügyi rendszere szempontjából is komoly politikai és gazdasági aggályokat vet fel.

A nemzetközi jog még súlyos nemzetközi jogsértés (például agresszió) esetén sem ad felhatalmazást arra, hogy egy állam vagyonát automatikusan elkobozzák és felhasználják. A „Par in parem non habet imperium” („Egyenlőnek egyenlő felett nincs hatalma”) című nemzetközi jogi princípium értelmében ugyanis a szuverén államok egyenrangúak, vagyis egyik sem gyakorolhat egyoldalúan hatalmat vagy joghatóságot a másik felett. Ennek kapcsán fontos kiemelni azt is, hogy miután Ukrajna nem uniós tagállam,

így Oroszország és az EU a nemzetközi jog értelmében még csak nem is hadviselő felek.

Az állami tulajdon (például a központi banki tartalékok) pedig az adott állam pénzügyi szuverenitásának részét képezi, így azzal más államok vagy egy szupranacionális nemzetközi szervezet (például az EU) sem rendelkezhet önhatalmúlag, kifejezett jogi felhatalmazás nélkül.

Előbbieket az ENSZ közgyűlése által 2004. december 2-án elfogadott, Az államok és tulajdonuk joghatóság alóli mentességéről szóló egyezmény is megerősítette, rögzítve, hogy az államok vagyonának joghatósági mentessége általánosan elfogadott nemzetközi jogi elv. Az egyezmény 21. cikke külön kategóriaként említi a központi bankok vagyonát, amely esetében főszabály szerint még a post-judgment, azaz a jogerős bírósági ítélet meghozatala utáni végrehajtást (például vagyonelkobzást) is kifejezetten megtiltja.

Az ezeket az alapvetéseket figyelmen kívül hagyó eljárás tehát alapjaiban sérti a nemzetközi közjogi rendszer alapelveit, mindemellett pedig visszaélésszerűen alkalmazható precedenst teremthet a jövőre nézve. Nem beszélve arról, hogy e lépéssel az EU a saját princípiumaival, így többek között a jogbiztonsággal, a tulajdon védelmével és a jogorvoslathoz való joggal is szembemenne.

Brüsszel ötlete azonban nemcsak a joggal összeegyeztethetetlen, hanem politikai és gazdasági szempontból is rendkívül veszélyes.

A lépés mindenekelőtt alapjaiban ingatná meg az uniós pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat, beláthatatlan következményeket okozva az euróövezet pénzügyi stabilitására nézve. A szuverén állami vagyonba való ilyen mértékű beavatkozás ugyanis jelentős tőkekiáramlást vonna maga után, ami rövid távon az euró eróziójához és az egyébként is gyenge lábakon álló európai gazdasági versenyképesség további visszaeséséhez vezetne.

Ezenkívül a vagyon felhasználása minden bizonnyal éveken át tartó kártérítési és más pereket vonna maga után. Ennek Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő is hangot adott korábban: „Az orosz vagyon illegális lefoglalásának tervéről van szó. Oroszul ezt egyszerűen lopásnak nevezzük. […] Az érintettek ellen így vagy úgy, de büntetőeljárás indul, mindannyiukat felelősségre fogják vonni.” Dimitrij Medvegyev volt orosz elnök, az orosz Biztonsági Tanács jelenlegi elnökhelyettese pedig kijelentette, hogy Oroszország az évszázad végéig – jogi és katonai eszközöket is alkalmazva – fogja üldözni azokat az államokat, amelyek felelősek az orosz vagyon eltulajdonításáért.

Brüsszel lépésére válaszul pedig a Kreml ugyancsak pénzügyi szankciókat (például elkobzást) vezethet be az országban továbbra is működő európai vállalatok vagyonára, melynek rendeleti szintű alapjait már a jóvátételi kölcsön bejelentésekor megalkották.

Mindez pedig Európa legnagyobb gazdaságát, Németországot érintené a legsúlyosabban, mely az elmúlt évtizedekben minden más európai országnál többet fektetett be Oroszországban.

Erre korábban Matthias Schepp, a Német–Orosz Külkereskedelmi Kamara vezetője is felhívta a figyelmet: „Németország, mint Oroszország legjelentősebb európai gazdasági partnere, rendkívül sebezhető ebben a helyzetben. […] 100 milliárd eurónyi befektetés kerülhet veszélybe”.

Végül azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az uniót és a nyugati országokat már régóta bírálják a nemzetközi jog szelektív alkalmazása miatt, amely egy újabb aggályos eljárással tovább polarizálhatja a globális politikai rendszert.

Belgium a kezdetektől fogva kritizálta a befagyasztott orosz pénzek felhasználását, nyomatékosítva az azzal együtt járó jelentős jogi aggályokat és politikai kockázatokat. Bart De Wever belga miniszterelnök nyíltan ki is jelentette, hogy bár az Európai Bizottság javaslata „jóvátételi kölcsönként” hivatkozik magára, az valójában elkobzásnak minősül.

„Ha ismeretlen vizekre evezünk, közös felelősséggel tartozunk. Lehet, hogy kártérítési felelősséggel is szembe kell néznünk. És ez sok-sok évre pereskedésbe fog minket sodorni. […] Kockázatos, amit tenni fogunk. Szeretném, ha ez mindenkiben kellően tudatosulna” – mondta De Wever.

A belga kormány mindenekelőtt a jogalapot hiányolja a tervek mögül, és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartását, továbbá az euró, mint tartalékvaluta védelmét várná el a Bizottságtól. „Óvatosnak kell lennünk, hogy az orosz vagyon befagyasztására vonatkozó döntések ne forduljanak ellenünk”– fogalmazott a belga kormányfő.

Az aggályokat nem sikerült tisztázni az október 23-i EU-csúcson, így Belgium blokkolta a kölcsönt. A kezdeményezést Magyarország is elutasította.

Amennyiben Belgium ragaszkodik az álláspontjához, úgy a kiszivárgott információk szerint ismét a közös uniós hitelfelvétel lehet az alternatív brüsszeli megoldás.

Ez azonban jelentős akadályokba ütközne, miután több ország már most is pénzügyi nehézségekkel küzd. Németországban a kormány további adók bevezetését fontolgatja, miután a rekordadók ellenére is történelmi mértékű az ország adóssága. De Emmanuel Macron is kihívásokkal teli költségvetési tárgyalásokat folytat.

A csúcstalálkozón részt vett Christine Lagarde, az ügyben közvetlenül érintett Európai Központi Bank elnöke is, aki ugyancsak a terv megvalósíthatósága mellett érvelt. Ennek kapcsán mindazonáltal – leginkább az uniós döntéshozók hitelessége szempontjából – érdemes megemlíteni, hogy Lagarde korábban a nemzetközi jogi felhatalmazás hiányára és az euróövezet biztonságára tekintettel nyíltan elítélt minden intézkedést, amely egy szuverén ország vagyona elkobzásának tekinthető.

Az Európai Bizottságnak december közepéig kell előterjesztenie frissített javaslatait, amelyek a legvalószínűbb forgatókönyvek szerint továbbra is Oroszország befagyasztott vagyonának felhasználását fogják előirányozni. Pedig mind a múlt tapasztalatai, mind a jelen fejleményei azt mutatják, hogy célravezetőbb lenne,

ha a jogállamiságot a tagállamokon gyakorta számonkérő uniós vezetés a feszültséget tovább szító, szélsőséges tervek helyett tiszteletben tartaná a nemzetközi jog alapelveit és következetességét,

valamint figyelembe venné a politikai és pénzpiaci racionalitás törvényeit. Mindez a nemzetközi jogrend, a közösség és az uniós pénzügyi rendszer védelme szempontjából is elengedhetetlen lenne, egyúttal hozzájárulva a régóta várt béke megteremtéséhez.

A szerző alkotmányjogász, egyetemi oktató