Figyelem, önkontroll, fejlődés – mit tesz a mobiltelefon a gyerekekkel?

Miközben a digitális eszközök számos előnnyel járnak, egyre több tanulmány hívja fel a figyelmet arra, hogy – különösen gyermekkorban – kedvezőtlen hatással lehetnek a figyelemre, az önkontrollra és a személyiség fejlődésére. Teljesen kizárni sem lehet őket azonban a mindennapokból, bizonyos digitális készségeket ugyanis időben el kell sajátítani mai világunkban. Hol húzódik az egészséges egyensúly határa? Ennek jártunk utána Szakos Enikővel, a Nemeskürty István Tanárképző Kar stratégiai osztályának és a Fináczy Ernő Oktatáskutató Központ vezetőjével, az MCC oktatáskutatójával.

Fotó: Pexels

– Az online világ hatására mintha átalakult volna az információfeldolgozásunk is. Személyes tapasztalatom, hogy ha huzamosabb ideig nézek Reels-videókat, sokkal nehezebben tudok leülni könyvet olvasni vagy egy hosszabb filmet végignézni.

– Valóban azt látjuk, hogy folyamatosan könnyítjük a kognitív terheinket, ami negatívan hat a koncentrációra, a tanulási hajlandóságra és magára a tanulási képességre is. 

Gyakran hallani azt az állítást, hogy a fiatalok nyolc másodpercnél  tovább nem tudnak koncentrálni, és ebben a rövid, gyors ingereket kínáló videós tartalmaknak is jelentős szerepük van.

Egy 10-12 éves gyermek idegrendszere és agyi struktúrái még fejlődésben vannak.

Fotó: Teknős Miklós

Ha őt folyamatosan gyors, erős, gyakran tartalmilag szegény ingerek érik, akkor könnyen előfordulhat, hogy nem alakul ki benne az igény a lassabb, elmélyültebb tevékenységekre, például az olvasásra. Nem tapasztalja meg, milyen értéke van a lassú megélésnek, az elmélyülésnek vagy akár az unatkozásnak. Ha valaki ahhoz szokik hozzá, hogy mindig erős, színes impulzusok érik, később rendkívül nehéz lesz rávenni arra, hogy tartós figyelmet igénylő feladatokat végezzen, vagy hosszabb ideig koncentráltan dolgozzon.

– Egyértelmű különbség van aközött, ha valaki fiatal felnőttként válik digitálisan függővé, illetve ha már gyerekkorától ebben a közegben szocializálódik?

– Igen, óriási a különbség. A legjobb megoldás azonban az, ha a gyermek egyáltalán nem néz képernyőt, vagy ha igen, akkor minél később kezdi el. A mesenézés helyett sokkal hatékonyabb a fejlődése szempontjából, ha azokat olvassuk neki, beszélgetünk vele, vagy hagyjuk unatkozni. Egy gyermek valójában ritkán unatkozik: ő még felfedez, akár háromévesen is jól elvan a saját gondolataival. Sokszor egy kupakkal is tovább és kreatívabban játszik, mint a legmodernebb fejlesztőjátékokkal.

Amikor már a kisbabák is kétdimenziós monitoron keresztül ismerkednek a világgal, az hosszú távon súlyosan káros hatású lehet. 

Alsó tagozatban sincs még szükség okostelefonra. Amíg a gyermek nem tud olvasni, illetve amíg az idegrendszere és az önkontrollja nem fejlődik megfelelő szintre, addig – különösen felügyelet nélkül – semmiképpen sem ajánlott az eszközhasználat. Ha a család élethelyzete mégis megköveteli, például a kapcsolattartás miatt, akkor léteznek internet nélküli, egyszerű telefonok is. Így a XXI. század előnyeit lépcsőzetesen, biztonságosabban lehet bevezetni, anélkül hogy a gyerekeket az online világ minden veszélyének kitennénk.

– Ma már nem lehet teljesen digitális eszközök nélkül élni, és bizonyos digitális készségeket időben el kell sajátítani.

– Nem az a cél, hogy visszavezessük a világot egy teljesen analóg, múlt századi valóságba. A digitális eszközökre szükség van, és valóban fel kell készíteni a gyerekeket a használatukra. A kérdés inkább az, mikor és hogyan. A digitális készségek fejlesztése pedig eszközök nélkül is lehetséges, hiszen manapság az online tér tudatos használatához szükséges legfontosabb ilyen készségek például a mérlegelő gondolkodás, 

a komplex gondolkodás, fontos a magabiztos tudás és a tájékozottság.

Szokták javasolni, hogy ha már mindenképpen mesét néz a gyermek, akkor inkább olyan rajzfilmeket választunk, amelyeket a XX. század végén készítettek. Klasszikus, akár kézzel rajzolt animációkat. Ezek lassabb tempójúak, emberi léptékűek, az agy számára is könnyebben befogadhatók, gyakran valódi tanulságuk van, és nincsenek túlterhelve ideológiai vagy impulzív elemekkel. Így még akár előnyük is lehet. A Bethesda Gyermekkórház és több nemzetközi egészségügyi szervezet is megfogalmazott ajánlásokat a képernyőhasználatra vonatkozóan. Tinédzserkorban napi 2-3 órát tartanak elfogadhatónak, ennél több már káros lehet. Ez gyerekkorban jóval alacsonyabb. Nemcsak az idő számít, hanem a tartalom is: teljesen más hatása van annak, ha valaki rövid, felszínes videókat néz folyamatosan, mint annak, ha tanulásra használja az eszközt, vagy kapcsolatot tart a barátaival. A digitális nevelésben a családi minták meghatározó szerepet játszanak.

– Hiába tiltja a szülő a telefonhasználatot, ha az iskolában szinte minden gyereknél ott van az eszköz. Ez már túlmutat az egyéni döntéseken.

– Éppen ezért nagy segítség, hogy Magyarországon korlátozzák a telefonhasználatot az iskolákban. Ez jelentős támogatást nyújt a szülőknek. Egységesebbé válik a szabályozás. 

– A korlátozásnak vannak jól detektálható pozitív hozadékai? Növelte például a figyelmet?

– Jelentősen. Az osztályteremben a pedagógusnak így nem kell versenyeznie egy személyre szabott algoritmussal, amely pontosan tudja, mire kíváncsi a gyermek, és folyamatos szórakoztatást kínál. Ez eleve szinte lehetetlen versenyhelyzet, különösen olyan tantárgyaknál, amelyek nem tartoznak a diák kedvencei közé. A szünetekben is megváltozik a figyelem iránya: a gyerekek egymásra fókuszálnak. Beszélgetnek, játszanak, nem pedig a képernyőt nézik. Ez kifejezetten jót tesz a közösségeknek, és a társas kapcsolatok minőségét is javítja.

Borítókép: A túlzott képernyőhasználat nemcsak ártatlan időtöltés (Fotó: Pexels)

További játékainkhoz kattintson ide!