Két esztendővel ezelőtt a magyar emberek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ünnepén egyértelmű üzenetet küldtek Brüsszelnek és a magyar baloldalnak abban a tekintetben, hogy nem kívánnak belekeveredni semmilyen háborúba, nem kívánnak sem fegyvereket, sem katonákat küldeni a frontvonalra. Az esemény ezúttal szimbolikusan és ténylegesen a Margit-szigeten lesz, azzal az egyértelmű üzenettel, hogy Magyarország a béke szigete, és a magyarok támogatását bíró nemzeti kormány ezt kívánja megőrizni. A béke üzenetével és a háború elutasításával a békemenet klasszikus nemzeti, szuverenista hitvallása mellett ma ugyanolyan aktuális, sőt aktuálisabb, mint 2022-ben volt.
Június 1-jén tizedik alkalommal lesz a CÖF–CÖKA és szellemi honvédői által 2012-ben életre hívott békemenet, vagyis egy kerek jubileumhoz érkezett a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömegeket megmozgató civil kezdeményezése. A jubileum tehát már önmagában is történelmi jelentőségűnek lenne tekinthető, ugyanakkor ebbéli minőségét még inkább kiemeli a globális biztonságot fenyegető háborús körülmények által determinált üzenete: a béke fontossága, amelyet ma Európában kizárólag a polgári-konzervatív magyar kormányzat képvisel.
Hazánk az Európai Unió egyetlen olyan tagállama, amely az agressziót és a nemzetközi jog megsértését elutasítva a kezdetektől fogva konzekvensen a béke mellett szólal fel, és pártatlanként megmaradva azonnali tűzszünetet, illetve béketárgyalásokat proponál, támogat minden olyan nemzetközi erőfeszítést, amely a béke előteremtését szolgálja, morális példát mutatva ezáltal a Nyugatnak.
Az idei békemenet mottója éppen ezért a belső és a nemzetközi politikai dimenzió irányába is határozott üzenetet hordoz magában; míg a konfliktus kirobbanása óta háborúpárti álláspontot képviselő magyar baloldal részére azt közvetíti, hogy a háborúból profitáló külföldi finanszírozóik érdekei helyett a magyar emberek érdekeit, vagyis ne a háborút, hanem a békét tartsák szem előtt, addig az európai kontinenst a háború peremére sodró nemzetközi baloldali erőknek világosan jelzi, hogy nem hagyjuk, hogy két világháború után a harmadikba is belekényszerítsék hazánkat.
A békemenet aktualitását az Európát, az európai polgárok békébe vetett hitét már több mint két éve beárnyékoló háború, valamint a felerősödő háborúpárti hangok és az elhatalmasodó háborús pszichózis adja, gondoljunk csak a bolygónkra és az emberiségre nézve beláthatatlan következményekkel járó nukleáris fegyverek bevetésének napirendre vételére egyes nyugati politikusok részéről.
Brüsszel jelenlegi baloldali többségű vezetése a konfliktus elhúzódása és eszkalációja felé kormányozza Európát, diplomáciai megoldás helyett kizárólag a konfliktus katonai úton történő rendezését erőlteti, teszi mindezt eredménytelenül, és a különböző közvélemény-kutatások által is igazoltan békét kívánó európai polgárok megkérdezése nélkül. E mögött a gondolkodásmód mögött nem az Európai Unió, az uniós polgárság érdekei húzódnak meg, hanem a különböző NGO-k, illetve globális pénzügyi körök háborúkból táplálkozó gazdasági spekulációi.
Túlzás nélkül állítható, hogy egy lépésre vagyunk attól, hogy a progresszív politikai erők által leuralt brüsszeli bürokrácia katonákat küldjön Ukrajnába, szakadékba taszítva ezáltal az öreg kontinenst.
Az uniós polgárok az egy héttel a békemenetet követő európai parlamenti választáson erről a háborúpárti brüsszeli politikáról is ítéletet mondhatnak, és a béke irányába terelhetik az uniót.
A jelen konfliktusai ugyanis végérvényesen ráirányították a figyelmet arra, hogy a béke nem természetes adomány Európa számára, ellenkezőleg, azért folyamatosan elszánt és józan politikával kell tenni és küzdeni nemzeti és uniós szinten is. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy e tekintetben a civil társadalomnak is feladata van: amennyiben egy kormány a saját állampolgárai elemi érdekeit szem előtt tartva, békepárti politikát folytat, abban az esetben a hazájukat féltő civileknek kötelessége és egyben érdeke is kinyilvánítani, hogy e politika mögött széles társadalmi támogatottság, legitimitás van.
A békemenet tehát fontos eszköz és esemény egyszerre, amelynek keretében a valódi civil társadalom a békés véleménynyilvánítás alapjogával élve demonstrálhatja meggyőződését a béke és a háború sorskérdései kapcsán. Minden egyes megmozdulás a magyarság megmaradását és prosperitását elősegíteni kívánó emberek szabad akaratának a diadala volt eddig is. Ugyanakkor van az eszmék mellett gyakorlati oldala is a megmozdulásoknak – annak a kifejezése, hogy a résztvevők hitet tesznek a tradicionális értékeik mellett.
A békemenet alapítói arcai, Bayer Zsolt, Bencsik András, Csizmadia László, Fricz Tamás, Stefka István és Széles Gábor sohasem titkolták, hogy a megmozdulások sikerének kulcsa az a közös akarat, amely kétségtelenül egy szuverén nemzeti politika és egy szuverén politikus államférfi, a polgári-nemzeti ideológia és Orbán Viktor kormányfő személye körül összpontosul.
A szuverén magyar békepárti álláspontot Európa és a nyugati szövetségi rendszerek valamennyi döntéshozójának tiszteletben kell tartania. A választások előtti békemenet jó alkalmat teremt továbbá arra, hogy a békeügy bátor civil hívei hangot adhassanak a béke melletti szilárd elkötelezettségüknek, így legitimálva a polgári-nemzeti kormány által a háború kérdésében képviselt irányvonalat, hozzájárulva a valódi civil társadalom által régóta várt békepárti erők előretöréséhez az unióban.
A szerző alkotmányjogász
