Közéleti viták éppenséggel akadnak, de nem annyira a pártok, hanem a woke-fertőzött ballib értelmiség és a társadalom többségét képviselő politikusok, illetve tollforgatók között. A legutóbbi csörtét a nemi egyenlőségi stratégiáról szóló, szűk többséggel elfogadott európai parlamenti jelentés indította el.

A szóban forgó több mint száz oldalas dokumentum 

tényleges problémák kapcsán megfogalmazott támadás a normalitás ellen. Hadd idézzek egy passzust ebből a valóságnak fittyet hányó szellemi szörnyszüleményből: „Az egyre sikeresebb és népszerűbb szélsőjobboldali pártok és antidemokratikus, fasiszta ideológiák arra törekednek, hogy aláássák a már meglévő jogokat, akadályozzák a jogalkotás előrehaladását, és gyengítsék a nők, lányok és társadalmunk leginkább marginalizálódott tagjainak védelmét célzó intézményi mechanizmusokat.”

Feljövőben vannak a józan ész és a hagyományos európai értékek hívei, a szuverenista patrióták, csakhogy szó sincs arról, hogy képviselőik csorbítani akarnák a nők jogait. Ellentétben a nőket emberszámba sem vevő muszlim betolakodókkal, akik viszont nagyon is élő és jelenvaló veszélyt jelentenek mindenütt, ahol tömegesen megjelennek. Erről bezzeg hallgatnak a dokumentum szerzői.

Egy másik passzusban azt olvashatjuk, hogy szükség van arra, hogy vonják be „a transznemű személyeket, különösen a transznemű nőket és lányokat a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos valamennyi intézkedésbe”, s hogy dolgozzanak ki „konkrét intézkedéseket a transzfóbia ellen, különösen az egészségügy, a foglalkoztatás és az oktatás terén”.

Mindemellett a jelentés szerint a „nőgyilkosságot” az emberöléstől eltérő bűncselekményként kell kezelni. A „nőgyilkosság”, mint külön tényállás? Ez egyenesen észveszejtő és éppenséggel ellenkezik a nemek közti egyenlőség elvével. S ha mindez nem elég, a jelentés megfogalmazói „alapjoggá” tennék az „ingyenes, biztonságos és legális abortuszt”.

Érdemes elolvasni négy patrióta politikus, Mathilde Androuët (Nemzeti Tömörülés, Franciaország) képviselő, Margarita de la Pisa Carrión (Vox, Spanyolország), Elisabeth Dieringer (Szabadságpárt, Ausztria) és Sebastian Kruis (Szabadságpárt, Hollandia) által szignált kisebbségi véleményt, amely helyretesz néhány alapproblémát. Hadd idézzem: 

„Ez a szöveg inkább pártérdekek által vezérelt ajánlásokra, különösen a transznemű ideológia előmozdítására szorítkozik. Hogyan állíthatjuk, hogy védjük a nők jogait, amikor egy férfi pusztán azért nőnek tekinthető, mert úgy kívánja? Képmutatás a nők jogainak előmozdítását célzó stratégiáról beszélni, amely 50-50 százalékos nemi paritást követel a választásokon, amikor már nem tudjuk, hogyan definiáljuk, ki számít nőnek, és elutasítunk mindenfajta biológiai tényt. A jelentés nemcsak a nemátalakításhoz kapcsolódó ellátáshoz való könnyebb hozzáférést szorgalmaz, hanem a családi kötelezettségekről és a gyermekgondozásról is negatív képet fest, holott a családokat Európa jövőjébe való befektetésként kellene támogatni.”

Az RMDSZ képviselői, Vincze Loránt és Winkler Gyula a jelentés ellen szavaztak. Meg is indult ellenük a ballib berzenkedés. A woke-propagandisták mellett ki más sorakozott fel, mint Markó Béla? A ma is nagytekintélyű expolitikus ideológiai alapállásáról részletesen szóltam két évvel ezelőtt a Gulyás Mártonnak adott gigainterjúja kapcsán. Az RMDSZ 2011-ben leköszönt elnöke ezúttal is felmondta a woke-agendát annak rendje és módja szerint, ismét a magyar érdekre hivatkozva, nemzeti szólamokba öltöztetve mondanivalóját.

Markó „kínos magyarázkodásnak” nevezte Vincze Loránt elvi megalapozottságú álláspontjának kifejtését. Az RMDSZ EP-képviselője a kolozsvári Szabadságnak adott interjújában világosan rámutatott, hogy a baloldal által „promovált genderelmélet, vagyis a társadalmi nem biológiai nem fölé helyezése, új társadalmi normák kialakításának sürgetése erőltetett, szembe megy a józan ésszel”. Abban is igaza van Vinczének, hogy „nincs olyan tagállam ma, ahol tilos volna a terhességmegszakítás, tehát meglévő jogról beszélünk, nem merül fel a meglévő jogok korlátozása. Az a kiterjesztés pedig, ami alapjoggá emelné ezt a jogosítványt, számomra elfogadhatatlan.”

Markó a Ceausescu-rendszer abortusztilalmából következő tragédiákra hivatkozva érvelt a terhességmegszakítás alapjogként való elismertetésének ügyében. Szögezzük le elvi éllel: az abortusz gyilkosság. Egy ártatlan, védekezésképtelen emberi lény életének kioltása. S hogy meddig képesek eljutni a „My body, my choice” hazugság hívei, ha engedik, sőt támogatják őket, azt megmutatják azok az államok, ahol életképes, de meg nem született csecsemőket ölnek meg sorozatban.

 Az uniós statisztika szerint a családon belüli emberölések áldozatainak egyharmada férfi. Nincs tehát nagyságrendi különbség. De ha lenne, az sem indokolná a súlyosabb elbírálást akkor, ha az áldozat az egyik nemhez tartozik. Magát a gyilkosságot kellene sokkal súlyosabban büntetni, és megakadályozni, hogy lelkiismeret nélküli gyilkosok visszakerüljenek a társadalomba tíz-húsz éves börtönbüntetés letöltése után. Másrészt pedig a „nőgyilkosságok” elleni harc leghatékonyabb eszköze az iszlám bevándorlás leállítása és az illegális migránsok kitoloncolása lenne.

Bárhogy is forgatjuk a dolgot, Markó Béla ismét a woke-őrület oldalára állt, akárcsak a családügyi népszavazás alkalmával. Csodálkozhatunk-e azon, hogy ő Magyar Péter első számú erdélyi partnere? Mindketten ugyanazt képviselik: a nemzeti mázzal leöntött woke-fertőzött, brüsszelita globalizmust.