Karinthy (2.)

CIVIL ÉS KATONA
(Másfél éves kisfiam naplójából.)
Folytatom feljegyzéseimet, melyeknek célja a jelenségeknek tárgyilagos leírása és ismertetése azok számára, akik kellő élettapasztalatok híján szűkölködnek.
1. KATONA BÁCSI, más néven kakaó, katanó, katani. A civilizált társadalom rendes, szervezett egyedét hívjuk így, megkülönböztetésül a vadon és rendezetlenül tenyésző, civilizált keretek nélkül lézengő vadnépek elemeitől, akikről alább lesz szó. (…)
A katona egy, a kultúrfejlődés magasabb fokán álló szervezetnek anyagi és erkölcsi előnyeit élvezi, s mint ilyen, a békés, nyugodt életmód lehetőségei közt igénybe veheti a fejlett társadalmakra jellemző testi és lelki fényűzés eszközeit, a fényűzés ott kezdődvén, ahol a primitív szükségletek, úm. evés, ivás, lakhelyalapítás kérdése már rendezve van, s így másodrangú esztétikai szükségletek kielégítésére is nyílik mód és alkalom, amilyenek például: játék, sport, szellemi élvezetek stb. Ennek megfelelően a katona érdeklődési köre és ambíciója egész életmódjában megnyilvánul: élelemről és létezésének állati formájáról gondoskodván a társadalom, ő maga egyénileg a kulturális elfinomodás és esztétikai differenciálódás felé törekedhetik. Így a katonát többnyire ilyen kultúreszközök birtokával látjuk felszerelve: legtöbbnek oldaláról fényes, művészi kivitelű játékszer lóg, az ún. k a r d vagy s z u r o n y, melylyel üres óráiban kellemesen elszórakozhatik az ember. (…) Ez a tárgy egyben szimbóluma a kultúrember békés, biztosított életének, mert hordása egyúttal lehetetlenné teszi a durva ösztönök felülkerekedését, amilyenek a verekedő hajlam, gáncsoskodás, erőszak. Aki ilyen tárgyakat hord, nem keveredhetik bele erőszakos jelenetekbe, mert vigyáznia kell a tárgyak épségére, amit azoknak művészi értéke képvisel. (…)
Életmódja körülbelül megszabja a kultúrlény, vagyis katona karakterét. A katona modora szelíd, békés, udvarias, előzékeny. (…) Szeret játszani az emberrel: a fent említett játékszereket szívesen odaadja az ember kezébe – kerül minden durvaságot, erőszakoskodást. Könnyen ismerkedik, szívesen megáll az utcán (utcai harcok közben) a szokásos „pá-pá” üdvözlésre.
2. KÖZÖNSÉGES BÁCSI, más néven c i v i l.
A rendezett társadalom keretein kívül élő nomád törzsek egyedeit nevezzük így. Szegénységben és nyomorúságban élnek, ami külsejükön is megnyilvánul – szürke, formátlan ruházatuk éppen csak az időjárás viszontagságai ellen védi meg testüket, és semmi másféle, esztétikai igényt nem ismernek.
Az elemek és a természet elleni harcban, hogy ínséges életüket elvitassák a vadállatoktól és egymástól, természetük eldurvult és elállatiasodott. A környezethez való alkalmazkodás védekező- és támadószerveiket szükségképpen kifejlesztette és alkalmassá tette folytonos készenlétre: hatalmas tenyerük állandóan ütéssel fenyeget, hangjuk durva és rikácsoló, arckifejezésük elkeseredett, tekintetük tétova, elvadult. Megjelenésük félelmet gerjesztő – gyakran megtörténik, hogy megtámadják az embert „dá-dá” kiáltással, és félelmes fegyverükkel, mely a vállukból lóg, gyilkos szándékkal feléje sújtanak. Úgy látszik, bár a tudomány kellő adatok híján még nem kutatta ki életmódjukat, állandó harcban élnek, ami kulturális fejlődésükben nemcsak megakasztja, de teljesen visszaveti őket. Letelepítésükkel már gyakran foglalkozott a szociológia, de egyelőre úgy látszik, nem lehet megoldani ezt a kérdést.