A húsvét, héber nevén a pészah az elkerülés – másik nevén a szabadság – ünnepe, az Egyiptomból történt kivonulásról emlékezik meg. A pészah a Biblia első nemzeti ünnepe, ami kiemelte a zsidóságot a természeti népek közül, és bevezette a szellemi istenismeret alapelvét. A zsidó nép először találkozott a láthatatlanul is elfogadható isten fogalmával. A Szentírás szerint ez hosszabb folyamat volt, ám minden lépése megtervezett. A zsidó hagyományban Isten Mózesen keresztül felkészíti a népét, sőt jó apaként jutalmat ígér neki… „Ezért mondd el Izrael fiainak: Én vagyok az Örökkévaló! És ki foglak hozni benneteket Egyiptom sanyarúságából, megmentelek titeket a rabszolgamunkától, megváltalak benneteket, kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel, és magamhoz veszlek benneteket, és ti az én népem lesztek, és én leszek a ti Istenetek… És beviszlek benneteket abba az országba, ami fölé kezemet emeltem, és odaadtam azt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.”
Ám mit mond erről a történelem? Be kell vallanunk, a mai napig csak tapogatózunk, bár találhatunk olyan pontokat, amelyek segíthetnek nekünk. Például ki volt a kivonulás fáraója, és mindez mikor történt? A régészeti bizonyítékok alapján II. (Nagy) Ramszesz idején (i. e. 1290– 1244). Mahler Ede egyiptológiaprofesszor szerint viszont ennek kiszámításához a kivonulást megelőző kilencedik csapásból, a sötétségből kell kiindulnunk, amely valójában napfogyatkozás volt. Márpedig i. e. 1335. március 13-án volt az a teljes napfogyatkozás, ami számításba jöhet. Ekkor Gósenban, a zsidók lakhelyén csak részleges napfogyatkozás volt. A Tóra így emlékezik meg erről: „És mondta az Örökkévaló Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet az ég felé, hogy legyen sötétség Egyiptom földjén, tapintható sötétség. És kinyújtotta Mózes kezét az ég felé, és sűrű sötétség lett egész Egyiptom földjén három napig. Nem látták egymást, és senki sem kelt fel helyéből három napig; de Izráel fiának lakhelyén világosság volt.” Mahler Ede mindebből úgy véli, a kivonulás i. e. 1335. március 27-én, csütörtökön volt.
A bibliai hagyomány azonban nem kutatja a pontos évszámot, valószínűleg mert a hangsúly nem a dátumon, hanem a szabaduláson van. A szédereste ezt a menekülést, ezt a győzelmet kelti életre újra és újra.
Egy bizonyos rendben, imádsággal, hálaadással, énekekkel, történelmi emlékezésekkel egybekötött családi vagy közösségi vacsora kapcsán elbeszéljük az egyiptomi rabszolgaságból történt kivonulás eseményeit. A széderasztalon elhelyezett díszes serleg a Messiás előhírnöke, Éliáhu, ismertebb nevén Illés próféta eljövetelére vár. Ilyen pészahesti ünnepi szertartás és ének volt – amely a jeruzsálemi szentély fennállása idején főként a pészah ünnepe alkalmából bemutatott bárányáldozat egy részének elköltéséből állt számos vallástörténeti felfogás és a római katolikus teológiai hitvallás szerint – Jézus utolsó vacsorája. Az evangéliumból is tudjuk, tanítványai megkérdezték: hogy óhajtod elkölteni a pészahi bárányt?
A széderest terített asztalán áll az úgynevezett szédertál három pászkával és jelképes étkekkel. Az egyiptomi kivonulás alkalmával nem volt elég idő ahhoz, hogy megkeljen a tészta, ezért az ünnep során tartózkodni kell minden kovászos ételtől. Ez a törvény ősidők óta nem változott. Mind a mai napig tizennyolc perc alatt készül el a kovásztalan kenyér. Ennyi idő alatt a tészta nem erjed meg. Két pászkára áldást mondunk, a harmadikat kettétörjük, és a felét az ünnepi vacsora után jelképesen csemegeként fogyasztjuk el. Ezt a fél darabot el szokták rejteni, és a kisgyermek, aki megtalálja, ajándékot kap. Ezzel is fenntartjuk a kicsinyek érdeklődését a késő esti órákig. A szédertálon egy parázson sült csontos hús, sült hús (utalva a szentélybeli bárányáldozatra), parázson sült tojás (utalva az ünnepi áldozatra) és keserűgyökér (emlékezvén a könnyekre, a sok szenvedésre) van. Ebből kétszer eszünk. Ezen ételek sanyarú sorsunkat juttatják eszünkbe. Az alma, dió, bor keveréke emlékezetünkbe idézi a vályogvetést, melyet a szolgaság alatt atyáinknak végezniük kellett.
A széderestén elmondjuk a kivonulás történetét, majd vacsorát szolgálnak fel. A szertartás az étkezés utáni áldással és más énekekkel ér véget. Az egyik ilyen záróének a kis gödölyéről szól, amit felfalt a macska, melyet megharapott a kutya, melyre rácsapott a pálca, melyet megégetett a tűz, melyet eloltott a víz, melyet megivott a bika, melyet levágott a metsző, akit elvitt a halál angyala, akit visszaszólított az örökkévaló Istenünk. Végül Isten diadalmaskodik a halál angyala felett is. Ekképpen az örök élet hitével, majd a résztvevők kórusos énekével: jövő évben Jeruzsálemben ünnepelünk, vagyis a messianizmus hirdetésével ér véget a szabadság ünnepét felidéző szédereste.
A széderest tartalmában természetesen zsidó, egyes külsőségeiben mégis római lakomára emlékeztet. A formalitások részben Júdea római fennhatósága idején alakultak ki: a zsidók azt mondták, a szabadság ünnepén legyünk mi is legalább magatartásunkban teljesen szabadok, s étkezzünk úgy, mint a római polgár. Ezért kezdődik a szédervacsora kemény tojással, s fejeződik be almával: ez volt az egykori római protokoll. Hasonlóképpen az egykori római menü emléke az utóétel, a csemege, amit itt a fél darab pászka képvisel. A zsidó tartalom ezzel a szerénységre int.
A széderesti szertartás nem szűkölködik történeti emlékezésekben. Ilyen például Rabbam Gamliél emléke, aki arról volt nevezetes, hogy semmilyen, a tradícióktól eltérő értelmezést nem fogadott el. Ez a Rabbam Gamliél azt mondta: aki nem emlékezik meg pészah estéjén három dologról, az nem tett eleget vallásos kötelezettségének. Ez a három dolog a szédertálon lévő sült hús, a pászka és a keserűgyökér. De miért kellett a rabbinak mindezt kiemelnie, mikor az egész szertartással a kivonulás ünnepének, a szabadság ünnepének a jelentőségét hangsúlyozzuk? Feltehetőleg azért, mert az új hitnek már számos követője volt, akik még megtartották a hagyomány előírta ünnepeket, de azokat az új hitük, a kereszténység tartalmával töltötték meg. Így a pászkára azt mondták, Jézus testére emlékeztet, a sült hús Isten báránya, azaz Jézus emléke, a keserűgyökér pedig Jézus passióját, szenvedéstörténetét idézi fel. Így vallástörténeti értelmezésben a széderestében benne van a régi hit emléke és az új, a keresztény hit értelmezése is.
A fenti szöveg az április 14-én elhangzott előadás rövidített, szerkesztett változata.
Az előadás megtekinthető április 19-én (szombaton) a Duna Televízióban 13.10-től, április 20-án (vasárnap) 13.40-től az MTV-n, valamint 22.15-től az M 2-n.
A Mindentudás Egyetemének következő előadása április 22-én 19.30-kor kezdődik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem informatikai épületének B28-as előadójában (Budapest XI., Magyar tudósok körútja 2/B).
Az előadások teljes szövegét a hozzászólásokkal és a vitával együtt a
www.mindentudas.hu weblapon találják meg az érdeklődők.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!