Témánkat érintő, mélységesen megrendítő személyes tapasztalatban volt részem 1966 januárjában az egyik dél-magyarországi városban. Édesapám temetése után a Béke nevű előkelő szállóban eurocsekkel szerettem volna rendezni ott-tartózkodásom számláját. „Kérem, uram, mi eurocsekket nem fogadunk el” – mondotta a szálloda megbízottja. „Hogyan lehet ez? – kérdeztem megdöbbenve –, az eurocsekket egész Európában mindenütt elfogadják.” „Igen, uram, de ez itt nem Európa” – zárta le a vitát a szállodás keserű mosollyal. Én meg majdnem sírtam szép szülőhazám sorsa felett: a kommunista kényuralom tehát európai mivoltunkat is aláássa. Pedig a nemzet több mint ezer éve Európa közepén él.
A népszavazás igenje ezt az ezeréves európai jogunkat erősíti meg. Voltaképpen nem az Európai Unióba való belépésről van szó, mert a mai unió nem más, mint össz-Európának egy „új trianoni”, csonkított mása. Inkább beszéljünk tehát a történelmi Európa újjáépítéséről, amelynek sikere rajtunk is múlik, és amelynek megteremtéséhez jogunk van. Annál is inkább, mert ez a második világháború után kezdett újjáépítés a béke és a jólét két pillérén alapul.
Béke
Jólét
Jövedelemnövekedés
A szerző a louvaini egyetem emeritus tanára
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!