A patthelyzet azzal fenyeget, hogy Abbász nem tudja a kijelölt határidőig, szerda éjfélig előterjeszteni minisztereinek névsorát, és lemond a kormányfői megbízatásról. Az AFP francia hírügynökség tudomása szerint Arafat a Palesztin Törvényhozási Tanács elnökét, Ahmed Koreit menesztette Abbászhoz, hogy rávegye a megbeszélések folytatására. Az AP amerikai hírügynökség ugyanakkor egy Arafathoz közel álló tisztségviselőtől úgy tudja: a palesztin vezető már azt mérlegeli, hogy Abbász után Koreit bízza meg kormányalakítással. Tony Blair brit kormányfő tegnap felhívta telefonon Arafatot, és keményen felszólította, hogy tegyen meg mindent Abbász miniszterelnöki kinevezéséért. Abbász visszalépése jelentős késedelmet okozna az izraeli-palesztin konfliktus rendezésére kidolgozott újabb béketerv beindításában.
Colin Powell amerikai külügyminiszter még hétfőn este telefonon konzultált izraeli kollégájával a palesztin hatalmi harc fejleményeiről. Az izraeli külügyminisztérium szóvivője szerint Salom a megbeszélés során aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Jasszer Arafat nem ad szabad kezet Mahmúd Abbásznak a kormányalakításban, s ezzel „ismét megtorpedózhatja a (közel-keleti) békefolyamat újraindítását”. Salom hozzátette: még ha Abbásznak sikerül is kormányt alakítania, „kérdéses, hogy Arafat elegendő mozgásteret hagy-e számára reformok megvalósításához”.
Izraeli katonák tegnap hajnalban felrobbantották két öngyilkos merénylő családjának házát Ciszjordánia északi részén. Náblusz közelében az Iszlám Dzsihád szélsőséges palesztin szervezet egyik tagjának, Musztafa Hananinak a házát rombolták le. A katonák felrobbantották a 16 éves Zeid Hanani házát is, aki idén márciusban nyitott tüzet egy zsidó települést őrző katonákra.
***
Megosztottság a palesztinok között
Hivatalosan Mohamed Dahlan, a Gázai övezet biztonsági főnökének személye bontotta meg az egységet a jövő palesztin vezetésében. Dahlant ugyanis nem szívesen látná Jasszer Arafat a belügyminiszteri székben, az újonnan kinevezett ideiglenes kormányfő, Mahmúd Abbász azonban mindenképp őt szeretné. Amerika és Izrael pedig együtt bólogatnak az új tisztviselő minden lépése után.
Abbász hatalma egyelőre nem vetekedhet a legendás vezetőével. Ha azonban a két politikus nem tud megegyezni az új palesztin kormány összetételében, Abbász nem is fog soha ellenkezni közvetlen főnökével, mert távoznia kell ideiglenes pozíciójából. Abbász személye nagyon fontos, ám nem a legfontosabb. A lényeg az, hogy valaki valódi hatalommal felvértezve nemet mondjon Jasszer Arafatnak, s ezzel könnyebben lehessen a későbbiekben elfogadtatni a palesztinokkal az „útiterv”, az új békefolyamat elemeit. Abbász pedig megteszi, amit elvárnak tőle a nagyhatalmak s amit saját elképzelései diktálnak. Elkötelezett békepártiként feloszlatná azokat a szervezeteket, amelyekre a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek befolyása van (mint a Fatahhoz köthető Al-Aksza Mártírjainak Brigádjai), s hevesen fellépne a Hamász, az Iszlám Dzsihád és hasonló fegyveres palesztin szervezetek ellen. Abbász ugyanis egyedül a tárgyalásokban látja a megoldást. Emellett azzal is tisztában van, hogy az ő személye garancia lenne a békepárti politizálásra, s rugalmasabb álláspontot képviselne a békefolyamat tárgyalásain, mint Jasszer Arafat. Amerika ennek a tézisnek megfelelően kemény szavakkal követeli Abbász véleményének elfogadását. Richard Boucher külügyi szóvivő szerint a palesztinok „nem engedhetik meg maguknak, hogy elszalasszák ezt a lehetőséget” – mármint a kormány felállítását, amely a békefolyamat folytatásának alapkövetelménye. Virágnyelven azt is hozzátette, hogy Washington egyedül egy Mahmúd Abbász vezette kormányt fogadna el, így nem is érdemes új jelöltet keresni a tisztségre, ha kudarcba fullad a kabinet megalakítása. A palesztin elnök ramálláhi irodájában közben folyamatosan csörög a telefon, s nemzetközi hírű politikusok – a teljesség igénye nélkül: Joschka Fischer német külügyminiszter, José María Aznar spanyol kormányfő, Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és II. Abdullah jordán király – próbálják rávenni Arafatot, hogy most ne akadályozza meg az útiterv benyújtását, s engedélyezze Abbász kormányát hatalomhoz jutni. Az egymással viaskodó, ám egy célért harcoló politikusok küzdelme egyelőre döntetlenre áll, s nagyon valószínű, a próbálkozások dacára Arafat nem fog engedni Abbásznak. Ha az elnök végül visszadobja az utolsó terveket is, ő kerül kutyaszorítóba, s hibaként róják majd fel neki az elmulasztott lehetőséget. Izrael pedig örömmel dörzsölheti a tenyerét, mivel sikerült mindenki számára jól látható éket vernie a palesztin vezetés tagjai közé anélkül, hogy egyetlen embert is lelőtt volna.

Jöhet a népszavazás: munkaszüneti nap lehet december 24.