Ünnepi gondolatok

Az emberek szeretnek ünnepelni, szeretnek a hétköznapokból kiemelkedni. A modern ember szereti a munkaszüneti napokat. Az ünnepek ezért hosszú életűek, és sok változáson is átmennek. S mivel az ünnepek általában régi, nagy dolgokra való emlékezések, a változó világ és ember igen gyakran átépíti az ünnepeit. Az ünnepek másrészről gyakran szakrális jellegűek, s így a szekularizálódó világban helyet kell nekik keresni, hogy a hit nélkül is lehessen ünnepelni.
A legnagyobb átalakítás a keresztyén ünnepek közül a karácsonyt érte. A Megváltó gyermekként születése ugyanis alkalmassá tette családi ünnepre, a gyerekek és az ajándékozás eseményévé változtatta. Az átalakulást nagy örömmel támogatta az üzleti szféra is, amelynek így a karácsony lett a legnagyobb haszonszerzési időszaka. A karácsony sorsa ezért garantált, ha nem lennének hívő keresztyének és egyház, karácsony akkor is lenne.
Azonban nem minden ünnep kezelhető ilyen rugalmasan. A keresztyénség legnagyobb ünnepe, a húsvét (s vele a nagypéntek) már csak másodnapján zajló népi ünnep (locsolkodás), baráti látogatások alkalma, szabadnap. Mert a húsvét (és nagypéntek) lényege a laposan mechanikus materializmus és ateizmus számára nemcsak felfoghatatlan, hanem egyenesen észellenes. A valóságban persze csak észfölötti. S miközben a modern természettudományok – akaratlanul is – egyre több elgondolkodtató kutatási eredménnyel tárják fel a világ (természet és élet) intelligens (teremtési) rendjét, a modern ember gyermekesnek, sőt butaságnak gondolja a feltámadást. Illetve olyan racionális oksági magyarázatokkal kísérletezik, amelyeket haszonelvűségnek, analógiás értelmetlenségnek mondhatunk.
A nem hívő értelem utálja mindazt, ami a szokásos egydimenziós okoskodását zavarja, miközben legjobbjaik már sok lépést megtettek azért, hogy anyagistenüket, időistenüket, véletlenistenüket magasabb szintre emeljék. Bármennyire különös is, de sok hívő embernek is gondot okoz a húsvét. A teremtő Isten létét, sőt gondviselését is elfogadva, nehéz szembemenetelniük a korszellemmel s a feltámadás diadalmasan észfölötti tényével. Pedig miféle nehézséget okozhat a teremtő Istennek a feltámasztás, a halál megszüntetése?
A keresztyén hit és tanítás fundamentuma Isten szuverenitása, amely szuverenitás egyben szerető mindenhatóság. Ez a teremtésben megnyilvánuló szeretet jött közel, abszolút közel Jézus Krisztusban, s nyitott teret a korlátokkal együtt is óriási ajándék emberi életnek az öröklétre, az üdvösségre. A szuverén Isten más dimenzió(ka)t átfogó létében a feltámadás közhely, az önbízó emberi észnek botrány és bolondság, mivel azt hiszi, amit ő nem tud elképzelni, az nincs. A húsvét csodája azonban nem csalás és öncsalás, mert a húsvét a valódi esély az ember felszabadulására, szabadságára. A húsvét felszabadítás a mulandó emberi abszolútumok (zsarnokságok, erőszakosságok, kiszolgáltatottságok stb.) alól. Hiszen e nagy emberi uraságok és hatalmak is végesek, korlátozottak a szuverén Istennel szemben. Csak mellékesen jegyzem meg bizonyítékul: a Szovjetunió nevezetű szörnyállam úgy tűnt el a történelemből, hogy a Földet többszörösen elpusztítani képes atomarzenálja érintetlenül rozsdáll (és így, uratlanul talán még veszélyesebb, mint valaha).
Húsvét tehát a teremtő Isten szuverén, emberi észnek csodát jelentő megnyilvánulása egy olyan korban, amikor a magát bitorlóan szuverénnek gondoló ráció éppenséggel redukálja az embert, szimpla anyagi szükségletekre és motivációkra szegényítve azt a lényt, aki még primitív szinten is hordozza Isten képét, s tévelyegve is potenciális munkatársa a Mindenhatónak. A húsvét szabadsága felemel, míg a materializmus választási önmegvalósító szabadsága szolgává vagy kétségbeesetté, indulataink és ösztöneink szolgáivá tesz, s céltalanná vált lelkünk értelmet vesztett keresővé. Korunk így lesz a póthitek hamis vásárává s a hitet vesztett hiszékenyek bódult kavalkádjává.
A húsvéti feltámadást büszkén elvető és lemosolygó elmék aztán kapva kapnak a csodaszereken, a holtbiztos módszereken s a csodát tevő gurukon, szakembereken, ideológiáktól megcsömörlött privát prófétákon. Vagy ha már ezek sem segítenek, akkor az illegitim intenzitású élményt nyújtó, bár egyben tönkre is tevő drogok szabadságához nyúlnak a kor gyermekei. A halk és szelíd hang az egyre fokozódó erejű, üzleties hangzavarban s az elmaszatolt fogalmiságú, szegényedő nyelv kongásában halottnak, hiteltelennek tűnik. De a hang szól és hív, a húsvéti csoda nem törődik az ügyeletes gondolatszabók lenéző véleményével.
Mert a húsvét csoda, a csodák csodája, az emberlét megoldása, távlat meglátásának lehetősége a halálba süllyedő embervilágban. A húsvét ajándéka a hit próbája, a bizalom és a remény józan magátólértetődősége. Hiszen az élet, a valami semmit legyőző szépsége, gazdagsága így nyer tartalmat és fundamentumot. Az emberré lett Isten dimenziókon áthatoló szeretetdöntésével s áldozatával lehetséges csak emberivé emelkedni, életet gazdagítani. Enélkül nincs hivatás (tartalom), nincs megtartó cél (csak zsigeri, akár – egyébként sokszor kellemes – tengődés). Húsvétban, illetve nagypéntekben válik nyilvánvalóvá és teljessé az emberség értelme, amely ha nem mutat túl önmagán, állativá degradálódik.
A húsvét tehát a legnagyobb észfölötti kihívás, amely döntést és egyértelmű választ kíván, de senkit nem kényszerít. A szuverén Isten ugyanis nem kényúr – bár keményen büntetni is tud, sokszor éppen azokat, akiket szeret, s akiknek éppen ezért vesztét nem kívánja (!) –, hanem megszólító örök szeretet, hatalom. A húsvét hatalmával szemben minden céllá emelt eszközérték (szabadság, tudás, technika, pénz, tulajdon) eltörpül, illetve helyére kerül, hogy valóban javunkra váljon.