A fogoly dilemmája

Belgiumban könnyen fel lehet ismerni a terroristákat. Arab kinézésűek, és nincsenek rendben a papírjaik. Egy monstre terroristaperben a héten hirdetett ítéletet egy brüsszeli bíróság. A 23 vádlottból ötöt felmentettek, 18-at pedig összesen 75 évre ítéltek el. A legtöbbet, 10 évet, Nizar Trabelsi, egy tunéziai származású volt futballista kapta, miután 6 havi fogva tartást követően bevallotta, hogy fel akarta robbantani a kleine-brogeli amerikai katonai támaszpontot, amely Limbourg közelében van. A CNN, az egyetlen nem francia nyelvű média, amely beszámolt a jelentős eseményről, bizonyítékként be is mutatta a támaszpontot, ahol valóban repülőgépeket és katonákat lehetett látni. Trabelsi ügyvédje szerint védence még az előkészületeket sem tette meg a merényletre, ez azonban a bíróságon nem sokat számított.
A büntetés viszonylag szigorúnak tekinthető, legalábbis, ha a volt Szovjetunió gyakorlatával hasonlítjuk össze, ahol – Szolzsenyicin szerint – aki semmit sem csinált, az legfeljebb öt évet kapott. Trabelsi azonban még mindig szerencsésebbnek mondhatja magát azoknál, akik Guantánamóra kerültek.
David Hicks például, egy 26 éves ausztrál fiatalember, aki a tálibok oldalán harcolva esett az afgán Északi Szövetség fogságába, akár halálbüntetést is kaphat. Az Északi Szövetség átadta az amerikaiaknak, azok meg Guantánamóra szállították. Guantánamón 42 országból mintegy 700 embert tartanak fogva 2,4x1,8 méteres szabadtéri ketrecekben. Rájuk nem vonatkozik a hadifoglyokról szóló genfi egyezmény, mert nem hadifoglyok, hanem „törvénytelen harcosok”, akiket a szokásos védelem nem illet meg, sőt az ENSZ által deklarált (és az európai alkotmányba is becikkelyezett) emberi jogok nem vonatkoznak rájuk. Vádemelés nélkül tartják fogva őket, ügyvédjük nem lehet, látogatót (beleértve családtagjaikat is) nem fogadhatnak.
Amerikában létezik a vádalku intézménye, amely szerint a vádlott megegyezhet a bírósággal, hogy bevall valamit abból, amivel gyanúsítják, de amelyet egyébként bizonyítani nem tudnak, és akkor kevesebb büntetést kaphat, mint egyébként. Egy angol állampolgárságú fiatalember, akit szintén Afganisztánból vittek Guantánamóra, most azzal a dilemmával néz szembe, hogy vagy bevallja, amivel vádolják, ez esetben megússza 10 évvel, ha nem, fel is menthetik, de esetleg halálra is ítélhetik. Mindez persze attól is függ, hogy mit vallanak a társai. A közgazdaság-tudomány – amely minden bajra tud valamilyen orvosságot – ezt a helyzetet nevezi a „fogoly dilemmájának”, és kimutatja, hogy a foglyok rosszabbul járnak, mintha egyikük sem ismerné el a vádpontokat.
Guantánamón a foglyok felett 3–7 tagú katonai bíróság ítélkezik, a halálbüntetéshez egyhangúság kell, az egyéb ítéletekhez egyszerű többség is elegendő. Mint az egyik ottani vezető újságíróknak elmondta: a tábor kész arra, hogy egy kivégzőkamrát állítson fel, ha erre igény mutatkozik. Gazdasági szempontból ez mindenképpen előnyös megoldás lenne, hiszen a költségek már egy – egyébként életfogytiglan ott tartani szándékozott – fogoly kivégzésével megtérülnének, a többi pedig tiszta haszon.
A terrorizmus elleni küzdelem az Európai Unióban is a prioritások között szerepel. A bizottság egy korábbi elképzelése szerint például terroristának lenne tekinthető az, aki alapvetően meg akarja változtatni az unió politikai, gazdasági és szociális szerkezetét. Az elképzelés még a 2001. szeptember 11-i terrortámadást követő zavaros időkben merült fel, és nem világos, hogy például az új alkotmány vagy esetleg a nyugdíjrendszer reformja eme kategória alá esne-e?
A Le Soir október elsejei cikke, amely a brüsszeli bírósági ítéletről beszámol, a konkrét bizonyítékokon kívül tulajdonképpen mindent felsorol, amit a terrorizmusról egy átlagolvasónak tudnia kell. Csőszkunyhóról (A Rajk-per egyik fontos kelléke – a szerk.) azonban nem esik szó. Ez egy ipari ország.