Emigrációban is végig a nemzetet szolgálva

Huszadik századi emberöltőm idején a nagy magyar demokraták között az egyik legnagyobb Nagy Ferenc volt. Az ezeresztendős Magyarország első paraszt miniszterelnöke mindent tudott. De a száműzetés éveiben alig írt valamit.
Száz esztendővel ezelőtt, 1908. október 8-án, az Ormánság keleti peremén, Bissén született, az Egyesült Államokban, a virginiai Herdon városában halt meg 1979. június 12-én. Különös, hősies sorsú emberként élt. Azon a megpróbált, történelmi viharoktól sújtott szülőföldön is a legnehezebb sorsúak közé tartozott.
A nagybirtok és hitbizományok mindent megfojtó gyűrűjében az ormánsági falvak népe az egykével védekezett a földosztódás, a szegénység ellen. Nagy Ferenc hat elemi elvégzése után nem is gondolhatott arra, hogy továbbtanuljon, de olthatatlan tudásszomjának csillapítását semmi nem tudta megakadályozni. Ez a megpróbált élet vezette arra a belátásra, hogy Magyarország felemelkedése nem képzelhető el az ország lakosságának, a parasztságnak a felemelése nélkül. Már fiatalon mindent felkutatott a környezetében, amit elolvashatott, s ragyogó elemző-, kritikai képessége már akkor megmutatkozott. A parasztság felemelkedését célzó törekvése vezette el a nagyatádi Szabó István Kisgazdapártjába, ahol hamarosan a párt Baranya megyei alelnöke lett.
Mivel a párt nem állt ki elég következetesen a parasztság érdekeinek védelmében, egyre elégedetlenebbül szemlélte a közéletben lejátszódó eseményeket. Ekkor találkozott Tildy Zoltánnal, akivel – a mezőberényi paraszti vezetők hozzájárulásával – 1930-ban megalakították a Független Kisgazdapártot. Hamarosan az FKGP országos titkára lett, és állandóan járva az országot, paraszti házak szinte végtelen számát kereste fel, és kutatta azokat az embereket, akiket meg lehet nyerni a nagy reformpolitika végrehajtására. Így került a pártba Kovács Béla és az 1945 utáni parlamentbe került parasztpolitikusok jelentős része.
Írói készsége is hamar megmutatkozott: országosan felfigyeltek rá, amikor megnyerte a Pesti Hírlap pályázatát. Ettől kezdve nyitva állt az út, hogy a nagy tekintélyű lap külső munkatársaként rendszeresen írjon, felhívja a magyar polgárság figyelmét az ország gondjaira.
Széchenyi „kiművelt emberfője” volt az eszményképe. Már a Független Kisgazdapárt megalakulásakor tisztán látta, hogy nem elég a párt, hanem szükség lenne egy paraszti érdekvédelmi szervezetre is. De nemcsak tervezett, hanem megfogalmazta a parasztszövetség terveit és első programját. A Pesti Hírlapon kívül több ellenzéki lapnak, így a Magyar Nemzetnek is dolgozott; cikkeire, állásfoglalásaira felfigyeltek. Átfogó földreformot követelt, mert enélkül az ország el sem tud indulni a felemelkedés útján. Az ország feudális rétegei ugyanakkor veszélyes izgatónak minősítették, és mindent elkövettek a parasztszövetség felállításának megakadályozására.
A hitleri Németország szellemi befolyása ugyanakkor egyre erősebben nehezedett az országra, a Volksbund mind nyíltabban lépett fel, és már egyre többször esett szó a Dunántúl német bekebelezéséről.
1939-ben, az első titkos parlamenti választásokon Nagy Ferenc Tildy Zoltánnal és Varga Bélával bekerült a törvényhozásba, és a parasztság szószólója lett. Az egyre jobban erősödő nemzetiszocialista veszély ellensúlyozására a kormány engedélyezte a Magyar Parasztszövetség megalakítását. Ebben oroszlánszerepe volt Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternek, akit Nagy Ferenc még Baranya megyéből ismert. A helyi kiskirályok akadályozása ellenére a parasztszövetség azonnal tanfolyamokat szervezett több száz faluban. A tananyag a korszerű társadalmi politikai gondolkodás megalapozását célozta. Elemi szociológiai és közgazdasági fogalmak megértését és mindenekfölött az olvasás, a tudás, a továbbképzés vágyának felkeltését, elmélyítését. Az arany- és ezüstkalászos gazdák jelentős része csatlakozott a parasztszövetséghez. Az irodalom középpontjába a népi irodalom került, amelynek már akkor komoly tábora volt.
1944. március 19-én Nagy Ferenc neve is rajta volt a Gestapo listáján, és a bevonuló német csapatok Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Tildy Zoltánnal őt is keresték és elhurcolták szülőfalujából. A Lakatos-kormány idején az ellenzék nyomására a Gestapo szeptember végén átadta őket a magyar hatóságoknak, és október 15-én csak néhány órával a nyilas puccs előtt engedték szabadon Nagy Ferencet és Bajcsy-Zsilinszky Endrét. A nyilas hatalomátvétel után ismét a bujdosás várt az üldözöttekre. Nagy Ferenc Tildy Zoltánnal a Vörösmarty utcában lévő skót misszió épületében talált menedéket.
1945 januárjában a demokratikus pártok vezetői azonnal elkezdték a munkát. Tildy Zoltán az FKGP vezére, Nagy Ferenc az elnöke, Varga Béla alelnöke, míg Kovács Béla a főtitkára lett. A Független Kisgazdapárt megalakulásakor a parlamenti rendszer megvalósítását tűzte ki céljául. Mivel a fegyverszüneti szerződésbe bekerültek az atlanti charta demokratikus elvei, amelyet a pártvezetőség jól ismert, úgy gondolták, hogy ez elég alapot és biztosítékot nyújt a régi célok megvalósítására.
A Magyar Kommunista Párt ugyan a demokratikus elvek betartása mellett szállt síkra, de nem mondta, hogy ez az állapot meddig tart és mikor fognak váltanak át a szovjet mintájú diktatúra megteremtésére. A szociáldemokraták is a demokrácia mellett foglalt állást a parasztpárttal együtt, de a két pártba beépített ügynökök, Erdei Ferenc és Darvas József segítségével a kommunista „szalámitaktika” kiszolgálói lettek.
Miután a Független Kisgazdapárt megnyerte a budapesti és a nemzetgyűlési választásokat 1945 szeptemberében és novemberében, Nagy Ferenc a nemzetgyűlés elnöke és ezzel együtt az államfői jogokat gyakorló Nemzeti Főtanács elnöke is lett. Ő hirdette ki 1946. február 1-jén a második Magyar Köztársaságot. Tildy Zoltán köztársasági elnök lett, Nagy Ferenc miniszterelnök, Varga Bélát pedig a nemzetgyűlés elnökének választották. Nagy Ferenc egy olyan országnak lett a miniszterelnöke, amely teljesen ki volt szolgáltatva a Kreml kényének-kedvének. A kisgazdapárt hiába nyerte meg abszolút többséggel az 1945-ös nemzetgyűlési választásokat és követelte a belügyminiszteri tárcát, a megszálló hatalom beavatkozása megakadályozta, hogy ez a kívánság megvalósuljon.
A Független Kisgazdapárt politikájának kialakításában Tildy Zoltán és Nagy Ferenc játszottak döntő szerepet. Miután Tildy az államfői hivatalba került, Nagy Ferencre hárult a harc vezetése a demokrácia és a kommunizmus közötti küzdelemben. A probléma az volt, hogy ebben a kiszolgáltatott helyzetben megpróbálta stabilizálni az országot, megőrizni a függetlenséget. A taktikai cél az volt, hogy engedményekkel húzzák az időt a békeszerződés aláírásáig, amikor is a Vörös Hadsereg kivonul Magyarországról, s akkor el lehet majd kezdeni a demokratikus intézményrendszer megteremtését. Nagy Ferenc karizmatikus egyénisége megteremtette a polgárság és parasztság összefogását, és így sikerült a romokban fekvő országot alig két esztendő alatt újjáépíteni.
Terveit az 1946-os moszkvai határozat húzta keresztül. 1947 januárjában megszervezték az első politikai koncepciós pert, amelynek végső célja az volt, hogy a legnagyobb akadályt, a kisgazdapárti vezetést eltávolítsák. Ennek alapján hurcolták el az oroszok Kovács Bélát és kényszerítették emigrációba Nagy Ferencet és Varga Bélát.
A magyar miniszterelnök 1947. május végén Svájcba utazott szabadságra, ezt használták ki Moszkvában, és egy Kovács Bélából veréssel kicsikart jegyzőkönyvet küldtek meg Budapestre, mire Rákosi Mátyás miniszterelnök-helyettes azonnal összehívta a minisztertanácsot. A jegyzőkönyvben az állt, hogy Nagy Ferenc tudott az összeesküvésről, ezért követelték, hogy térjen vissza, és adjon számot tevékenységéről. Ő azonban tudta, hogy el sem érte volna Magyarországot, mivel Ausztria keleti része orosz megszállás alatt állott, így az Enns folyó átlépése után azonnal elhurcolták volna.
Nagy Ferenc 1947. június 14-én Genfből New Yorkba repült. A Life magazin számára megírta emlékiratait, melynek honoráriumából Virginia államban földet és házat vásárolt. Kezdetben gazdálkodott, majd teljes erővel részt vállalt az emigráns kormány szerepét betöltő Magyar Nemzeti Bizottmány és az Európai Rabnemzetek Szövetségének munkájában. Alapítója és alelnöke lett a Nemzetközi Parasztszövetségnek, és egyre több cikket, tanulmányt ír rangos lapoknak, tudományos folyóiratoknak. 1960 és 1970 között számos egyetemi előadást, szemináriumot tartott a politika iránt érdeklődő diákoknak. Állandóan úton volt – Bécstől az ázsiai országokig –, vezető politikusokkal találkozott, és mindent elkövetett, hogy hazája visszatérjen a szabad népek nagy családjába. A Fehér Ház lakói sűrűn kikérték tanácsát, halálakor Carter elnök köszönte meg Nagy Ferencnek az általa nyújtott segítséget.
A Teremtő szép halált adott számára. Még volt annyi ereje, hogy a közeli városban élő lányát felhívja, s hogy a mentőket értesítse. Utána elvesztette az eszméletét.
Nagy Ferencet az elmúlt évtizedekben a diktatúra propagandagépezete csak becsmérlő szavak kíséretében említette, jóllehet a bujdosás 32 éve alatt minden erejével hazáját szolgálta. Senkit nem tudott gyűlölni, így a közéletben is csak ellenfelet, de nem ellenséget ismert. Szűkebb hazája nem felejtkezett meg róla, mert amikor a virginiai Herdonban temették, Bisse és a környező falvak harangjai zúgtak, vitték hírül a világnak a szomorú hírt.