Kalandfilmek kultikus száma a hetes. Pontosan ötven évvel ezelőtt Kuroszava Akira, az amerikai westernekre adott japán válasz, A hét szamuráj rendezője hét kóbor szamurájjal védelmeztette meg a banditák fenyegette falut. John Sturges 1960-ban visszafordította westernbe a szamurájsztorit: A hét mesterlövész (Yul Brynner, Steve McQueen, Horst Buchholz, Charles Bronson, Robert Vaughan, Brad Dexter, James Coburn – micsoda névsor!) egy mexikói falut vesz védelmébe a környék rablóbandája ellen. Most pedig Stephen Norrington rendezett rendkívül mozgalmas filmet A szövetség címmel hét olyan hőssel, akik méltán számon tartott világirodalmi figurák. Az mellékes, hogy a kiindulópont ismét egy képregény volt: Alan Moore és Kevin O’Neill népszerű sorozata. Nem új keletű szokás ez – lásd a Tomb Raider-filmeket.
Norrington (az ő rendezése volt a Penge) filmjében már nem egy falut, hanem a világot kell megmenteni, olyan figuráknak, akik más-más kategóriát képviselnek. Allan Quatermain (Sean Connery), az 1885-ös H. R. Haggard-könyv, a Salamon király kincsei hőse volt. Mina Harker (Peta Wilson) Bram Stroker 1897-es Drakulájából jött mint vérszívó vámpír. Robert Louis Stevenson 1886-ban írta rémtörténetét a kettős énű Dr. Jekyllről és Mr. Hyde-ról (Jason Felmyng játssza). H. G. Wells híres regényhőse, A láthatatlan ember (1897) akkor Hamley Griffin névre hallgatott – most Tony Curran Rodney Skinnerként láthatatlanítja. Verne Gyula 1870-ben írta meg Nemo kapitány kalandjait Húszezer mérföld a tenger mélyén című könyvében. A fantasztikus hajó, a Nautilus kitalálóját és urát most Naseeruddin Shah indiai színész formálja meg. Dorian Gray (Stuart Townsend) Oscar Wilde 1891-es fantasztikus regényének, a Dorian Gray arcképének halhatatlan hőse volt. Mark Twain 1896-ban alkotta meg Tom Sawyert. Most is feltűnik, Shane West elővezetésében – talán mert kellett egy amerikai figura is a hetek közé. Íme a csapat, amelyet a titokzatos M (Richard Roxburgh) szervez meg, hogy megmentsék Velencét, amelyet egy álarcos őrült, a Fantom fel akar robbantani – mivel hogy éppen ott ülésezik a világ vezető hatalmainak államférfiúit összehívó konferencia.
A szövetség tehát nem más, mint egy csupa ismert alkatrészből összeszerelt szerkezet. S bár az alkatrészek nemes anyagból készültek és a végeredmény túl is lép a képregény szintjén – az a kérdés, mit lehet kezdeni ezzel a kis irodalmi antológiával. A válasz: nemcsak a XIX. századi műveket és hősöket kell felhasználni, hanem a jelen igényeihez kell alakítani a sztorit, a fordulatokat, a technikai bravúrokat. Így aztán A szövetség a mesecsokrot úgy fogja egybe, hogy egyszerre van jelen a kalandfilm, a thriller és a sci-fi. A szálak összedolgozása azonban nem mindig sikerül. A technikai lehetőségek olykor túlontúl magukkal ragadják a rendezőt. Több figura nem igazán körülhatárolt. Bár egyik-másik hős akár valamelyik mai akciófilmből is érkezhetne (Tom Sawyer igazi western revolverhős, Nemo kapitány elmehetne karatebajnoknak is, Mina Harker Lady Croft és a Charlie-lányok egyesített képviselője, Dorian Gray bőven el van látva Superman-tulajdonságokkal stb.) az egész, így együtt, nézhető. A látvány néha egyenesen lenyűgöző. Viszont ez a legkevesebb, amit egy ilyen filmtől elvárhatunk.
(A szövetség. Amerikai film. Rendezte: Stephen Norrington. 110 perc. Forgalmazza: InterCom.)

Mindenki csinálja, pedig rég betiltották: ön tisztában van ezzel a törvénnyel?