Humánpolitika, avagy az elbocsátott logisztikus

Különös levelet kapott ez év május 4-én Zwack Péter, a Zwack Unicum Rt. elnöke, volt országgyűlési képviselő. A Zwack Unicum Rt. leánycége, a Budapesti Likőripari Kft. ez év április 1-jén kurtán-furcsán elbocsátott logisztikai menedzserének felesége írta a levelet, amelyben szembesítette Zwack Pétert a „Zwack, így tovább” című családi legendáriumban előadott erkölcsi alapvetésekkel és a magyar vállalkozók számára ajánlott Zwack-féle ajánlásokkal.

Papp György hat és fél évet dolgozott a Zwack Unicum Rt. logisztikai területén. Műszaki doktor, négy nyelven beszél.
A Zwack Unicum Rt. előtt „egy amerikai cég alkalmazottja volt vezető beosztásban. Eddigi munkahelyein mindig elégedettek voltak munkájával, hiszen lelkiismeretes pontos, megbízható nagy tudású munkatárs volt. (…) Mindig szerény maradt, és nem próbálta előtérbe helyezni magát mások rovására. A jobb érzésű emberek kedvelik is őt, és értékelik munkáját. Ez így volt a Zwack Unicum Rt.-nél is, mígnem tavaly, 2002 áprilisában új operációs igazgató érkezett. Az új „titán” kezdettől fogva levegőnek nézte őt, mellőzte, ahol tudta, lejáratta. Például nyilvánosan nem köszönt vissza, javaslatait tüntetően nem vette figyelembe (…), értekezletek alakalmával nem hagyta elmondani a véleményét, durván belevágott a szavába. (…) 2002. október elején az egyik ismert cég vezetője felhívta itthon a férjemet, mivel a telefon kihangosított volt, én is hallhattam. Figyelmeztette férjemet, hogy az új operációs igazgató már felvette a helyére kiszemelt utódot” – áll Edit asszony levelében. A volt logisztikus felesége egyébként meg is indokolta, miért vette a bátorságot, hogy levélben szembesítse Zwack Pétert a vállalatánál alkalmazott személyzeti politikával. A „Zwack, így tovább”-ból idézi Zwack Pétert: „Nekem lidércnyomás a jelenlegi átmeneti időszak, bántanak a szörnyűségek, amelyeken az emberek Magyarországon átmennek.” Edit asszony is hasonló lidércnyomásként élte meg a férjével történteket, és mivel Zwack „vállalkozói etikai kódex”-ének 7-es pontjában azt írja, hogy „a vállalkozás sikeréhez hozzátartozik, hogy az alkalmazottak családjával is törődj” – ez arra sarkallta őt, hogy ha megkésve is, módot ad Zwack úrnak, hogy megismerhesse a bajban is összetartó Papp családot.
Edit asszony – aki egyébként pedagógus – elárulta nekünk, miért nem tudta megállni szó nélkül és megemészteni a Zwack úr által hangoztatott elvek és a vállalatánál alkalmazott gyakorlat megtapasztalt mély ellentmondásait. Az ok: Antall József után Zwack Péter volt az a politikus és üzletember, akit mélyen tisztelt, akit korábban a tisztességes magyar vállalkozók példaképének is ajánlani tudott volna.

Ez év április 1-jén létszámcsökkentési indokkal – tulajdonosi döntésre hivatkozva – bocsátották el Papp Györgyöt.
Ráadásul úgy, hogy menesztését egy nappal korábban jelentették be a munkatársainak, mint neki. Április 1-jén a cég számítógépes rendszerén keresztül körlevélben is megerősítették ezt, de Papp még mindig nem tudott semmit. Majd néhány órával később Papp doktort túlóráztatták, hogy közölhessék vele: el van bocsátva. Rendesen. Mármint rendes felmondással. Pedig Papp György tavaly számos költségcsökkentő javaslatot tett, de az új operációs igazgató ezt szóra sem méltatta. Ez év elején pedig saját hatáskörében hatvanmillió forintos éves költségmegtakarítást ért el, részben a tavaly lesöpört javaslatait felhasználva. A máig fel nem dolgozott sérelmei közül a mérnök kiemelte, hogy kiszemelt utódja asztalát vele szemben helyezték el szobájában, az ifjú hölgyet ugyanarra a munkakörre alkalmazták, és hosszú hónapokig mindketten ugyanazt a feladatot is kapták. A cél Papp György szerint az volt, hogy az ifjú földrajztanárnő elleshesse a munkakörhöz szükséges logisztikai szakismereteket, merthogy ilyenekkel nem rendelkezett. (Később, Papp távozása után a hölgy mégsem vette át a munkakört – távozott is a cégtől, és valaki mást, egy szakembert vettek fel.)

Papp György kérdésre, hogy miért nem perelte be a céget a munkaügyi bíróságon, elmondta: lényegében „zsarolták” azzal, hogy ha nem közös megegyezéssel távozik, akkor nem fizetik ki számára a 2002. évi bónuszát (célprémiumát). Annak ellenére nem akarták kifizetni, hogy 2003. február 4-én a logisztikai főmérnök értékelte Papp előző évi munkáját, és megállapította: a menedzser „egész évben folyamatosan jól teljesített” – és javasolta is bónusza kifizetését.

Papp elmondta: attól is félt, hogy úgy jár, mint sok kollégája, akiket rendkívüli felmondással bocsátottak el, mert találtak náluk „valami nem odavalót”. Ezért utolsó hónapjait úgy töltötte a Zwack Unicumnál, hogy minden reggel alaposan átnézte az irodáját, „nehogy valami nem odavalót” találjanak nála – bármit is jelentsen ez.

Az április 1-jei rendes felmondás ellen egyébként harminc napon belül lehetett volna keresettel élni a munkaügyi bíróságon, miközben az elszámolásra és az iratok kiadására is – az első, át nem adott, alá sem írt felmondódokumentum egyik kitétele alapján – éppen 2003. április 30-án kerülhetett volna sor. Végül április 24-én mégis közös megegyezéssel távozhatott Papp a cégtől. Ehhez azonban a szerződésbe foglalták, hogy nem megy perre. Így kaphatta meg a tavalyi bónuszát és az őt jogosan megillető végkielégítést is.

Csak arra nem gondoltak a Zwack Unicumnál, hogy Papp György, ha bíróságra nem is megy, ám felesége ösztönzésére a nyilvánosság erejét mégis felhasználja arra, hogy a Zwack Unicumnál munkát vállalni készülő mérnökök megtudják, vele szemben miként járt el a patinás cég.

Papp története közreadásával a beosztottként munkát vállaló mérnököket szeretné megkímélni attól, hogy hasonló idegőrlő stresszhelyzetbe kényszerüljenek, hogy hasonló megaláztatások érjék, mint őt, ha a Zwack Unicumnál vállalnának munkát.

De térjünk vissza Edit asszony ez év május elején Zwack Péterhez írott levelére. Zwack úr május 26-án határtalanul udvarias levélben válaszolt: „Kötelességemnek tartom megosztani Önnel, hogy emberileg és érzelmileg mélyen megértem Önt.” Arról is tájékoztat, hogy majd a humánpolitikai munkatársa fog kielégítő információval és magyarázattal szolgálni.

És június 12-én Segesváry Gábor humánpolitikai igazgató – a Zwack úrral „folytatott konzultációra is figyelemmel” – részletesen kifejti, hogy a Zwack Unicumnál „egy adott szakterület vezetéséért az azt irányító igazgató viseli a teljes felelősséget”. Akinek módjában áll, hogy kiválassza „azon munkatársakat is, akikkel a társaság által elvárt célok megvalósításában megfelelően együtt tud működni”.

A humánpolitikai igazgató a felmondás körüli anomáliákért személyes felelősséget vállal, sőt elnézést kér Papp úr után immár a nejétől is. Felhívja még Edit asszony figyelmét a méltányos eljárásra, a méltányos anyagi kompenzációra, amely – az egyébként az elbocsátott logisztikai menedzsert jogosan megillető – bónusz kifizetését jelentette a „közös” megegyezést tartalmazó szerződés keretében.

Ennyi figyelmesség és mea culpa után felmerült a kérdés: vajon miért is bocsátották el valójában a kétségkívül komoly szaktudású, akkurátusan precíz, ám – a menedzsereknél kissé szokatlan módon – naivnak tűnő szakembert?
Biztosan van rá magyarázat. De az már egy másik történet.

Méltányos felmondás
A Zwack Unicum Részvénytársaság a cikkben foglaltakhoz a következőket kívánja hozzáfűzni: A gazdálkodó szervezetek eredményességük érdekében gyakran kénytelenek csökkenteni munkatársi létszámukat. Ez az érintettek számára mindenképpen megrázkódtatást jelent, így érthető, ha az események feldolgozása erősen szubjektív, olykor egyoldalú. Azokra, a társaságunkra nézve méltatlanul bántó, olykor sértő kitételekre, amelyek ebből a felindultságból következnek, éppen ezért nem is kívánunk reflektálni. Így a következőkben csak néhány olyan tényszerű tévedésre hívjuk fel a figyelmet, amelyet egyoldalú tájékoztatás esetén a cikk írója a legjobb szándékkal sem tudott volna elkerülni. Az a tény, hogy a felmondást április elsején adtuk át, és az április 30-i hatályú volt, a munkavállaló számára kedvező, hiszen így egy hónappal több áll rendelkezésére új munkahely keresésére, ugyanakkor, ha munkajogi lépéseket kíván tenni, abban ez egyáltalán nem korlátozza. Az elmúlt hat évben a Buliv Kft.-ben a szellemi dolgozók körében csak egyetlen rendkívüli felmondás történt. (1999-ben, sikkasztás bűncselekményének alapos gyanúja miatt, amelyet az érintett elismert.) A cikkben szereplő állítással ellentétben a közös megegyezés során dr. Papp György a kollektív szerződés szerinti járandóságainak több mint másfélszeresét vehette fel. 2002. évi bónuszának kifizetése ezen felül értendő, amit írásban is rögzítettünk. „A felmondás körüli anomália”, amelyért elnézést kértünk, kizárólag arra az adminisztratív tévedésre vonatkozott, hogy sajnálatos módon a felmondás tényleges átadását néhány órával megelőzően jelent meg az erről is tudósító körlevél. A Zwack Unicum Részvénytársaság és a Buliv Kft. méltányos magatartását tükrözi az a tény is, hogy miközben a létszámcsökkentés jegyében számos dolgozótól kényszerültünk megválni, az elmúlt hat évben társaságainknak nem volt munkaügyi pere. Végezetül szeretnénk megjegyezni, hogy hagyományainkkal összhangban lévő értéknek tekintjük azt, ha egy a dolgozónkat érthetően rosszul érintő hibánkat, amilyen jelen esetben a túl korán kimenő tájékoztatás volt, elismerjük („mea culpa”), s ha egy zaklatott levélre udvarias, figyelmes választ adunk. Ezek mögött nem érdemes további okokat keresni, ez vállalati kultúránk része.
Zwack Unicum Rt.